2010.08.09
A Bözödújfalu elárasztására emlékező XX. találkozón szombaton a falu volt lakói, elszármazottak, azok gyerekei, az együttérzôk újra közösen emlékeztek, az emlékfalnál elmondták egymásnak, hol és hogyan élnek, megemlékeztek azokról is, akik már eltávoztak e világból.
A ma élők, a település elszármazottai a húsz év során erőt merítettek a tenni akaráshoz is, hiszen idén elsô alkalommal szerdától táborozó napokat szerveztek a volt településen, és hírül adták azt is, hogy még ebben az évben megalakul a Bözödújfalu Alapítvány.
A szentmise, amelyet FerenczIstván erdôszentgyörgyi plébános tartott, 11 órakor kezdôdött a siratófalnál, amelyet a ma Bécsben élô Sükösd Árpád állíttatott 1995-ben, hirdetve, hogy a tó fenekén Bözödújfalu nyugszik 180 házával, a lakói a világban szétszóródva siratják.
– Az elmúlt hetekben gyakran hallottuk, láthattuk, hogy az árvizek családok sokaságát hagyták hajlék nélkül, családok sokasága került nehéz helyzetbe, kitelepülésre. Ez történt Bözödújfalu lakosságával is, csakhogy ezt a tavat tudatosan, mesterségesen létesítették. A település felsô részét iszap takarja, de a történet, a falu történelme megmarad, mert a találkozókon a falu emléke felelevenedik és eljut az idôsektôl a legfiatalabbakhoz, és amikor tovább terjedt az iszap, a fiatalok is mesélnek majd Bözödújfalu volt békés életérôl. Ez is bizonyítja, hogy a szülôföld iránti szeretet örök – hirdette Ferencz István plébános.
A szentmise után Szombatfalvi József unitárius lelkész, a falu szülöttje mondott emlékezô beszédet, amely a találkozó hangulatát tükrözi. Abból idézünk: "Mindnyájan kötôdünk a földhöz, a rokonsághoz, az otthonhoz. A szülôföldünk múltunk nyomait viseli, ha elhagyjuk, a honvágy kötelékével visszahúz magához. Köt minket ezer szállal a rög, mindannyian éreztük ezt az elmúlt napok során, akik szerda reggeltôl szülôhelyünkön, szülôfalunkban táboroztunk. Bárhol álltunk meg, bármit is látogattunk meg ezekben a napokban, a legtöbbet használt szavunk ez volt: emlékszel? Emlékszel, ki lakott itt? Emlékszel, hogyan és miképpen nôttünk fel itt? Emlékszel az édes otthonra, a körtefára, a májusfára, a templomokra, Akasztóhegyre, Csillaghegyre, Palamartjára? Emlékszel? Szóltunk a föld ezer áldásáról, amely egykor éltetett, megtartott. Megtapasztaltuk ezekben a napokban, hogy éltet és megtart ma is. Rokonok, ismerôsök, szomszédok és barátok vettek körül minket. A közösség gyermekei voltunk, a közösség gyermekei vagyunk, Bözödújfalu gyermekei. Egy közösségnek egykori tagjaiként állunk az emlékhelyen és állunk ma is szülôhelyünk nevezetes helyein. Amikor lemegyünk a tó partjára, körülölel a család, az otthon melegsége, a szülôi hajlék varázsa.
Szüleink megismertették velünk azt a csodálatos múltat, amelyet ez a szülôhely hordoz, amely egyedi, senki másé, csak a miénk, és a legszebb és legcsodálatosabb, mert Erdély, a magyar nemzet és a nagyvilág figyelt ránk, évszázadok során. Jó találkozni egymással. Eltelt a pár táborozó nap és mennünk kell vissza otthonainkba. Vigyétek magatokkal a mai találkozóból a gondolatot, hogy áldás lehetsz és légy áldás ott, ahol élsz. De légy áldás unokádnak, dédunokádnak azáltal, hogy arról a lelkületrôl beszélsz, megismerteted vele, amit hordozott szülôfalud. Vidd magaddal a gondolatot, hogy esztendô teltével jön újra augusztus, állj fel, indulj a találkozóra, az emlékezôfalhoz".
Szombatfalvi József ezután bejelentette, hogy a táborozás során, amelyen 18-an vettek részt (közülük hét gyerek), született meg az ötlet, hogy idén megalakítják a Bözödújfalu Alapítványt, amelynek célja lesz többek között újabb táborozások szervezése, falumúzeum létrehozása, a ma élôk és elszármazottak egyes gondjai (az erdôk tulajdonba helyezése) megoldásának támogatása. Az alapítvány létrehozásához kérte a jelenlévôk segítségét. Ezután Sükösd Árpád, aki a siratófalat is állíttatta, elmondta, hogy megvette az ôsi Szombatfalvi-házat telekkel együtt, amit felajánl a megalapítandó alapítványnak, mert a telken adottak a körülmények a táborozások megszervezéséhez, a ház pedig a célok kivitelezéséhez. Miután a fiatalok és gyerekek közül András Ildikó és Szombatfalvi Babett a táborbeli élményeikrôl számoltak be, a jelenlévôk az emlékfal mögötti erdô árnyékában étellel, itallal kínálgatták egymást, emlékeztek és szôtték terveiket, álmaikat.