2010.09.03
Idén áprilistól megváltozott a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc Vegyeskar életének menete. Nem csoda, hiszen meghívást kaptak az örök városba, Rómába, illetve a Vatikánba, ahová augusztus 19–26. között utazott a kórus. A látogatásról dr. Orosz-Pál József karnagy szavaiból, beszámolójából tudhatnak meg az olvasók érdekességeket.
– A kórus szállását kedvezményesen a római Szent István Zarándokházban biztosították. A meghívás megtisztelő volt, hiszen két szentmisén való aktív részvételre kérték fel kórusunkat. Az egyik ünnepi szentmisére a római Szent István Zarándokház kápolnájában került sor augusztus 22-én, vasárnap délelőtt. Ekkor ünnepelte magyar államiságunk évfordulóját a római magyarság. Ezt a szentmisét Ruppert József piarista atya, a Szent István Zarándokház Kuratóriumának elnöke celebrálta. Örömünkre szolgált, hogy a szentmisén részt vett a Szent István Zarándokház Kuratóriumának egyik alapító és ma is aktív tagja, valamint jelen voltak Bernadette főnővér vezetésével a Ház nővérei is. A másik dátum, amely szintén a meghívóban szerepelt, augusztus 24-ére szólt. Ez egy keddi nap volt, amikor a Szent Péter Bazilikában, a Magyarok Nagyasszonya kápolnában, a szokásos hetenként egyszer tartandó magyar nyelvű szentmisén való énekelésre kérték fel kórusunkat. Felemelő érzés volt székely ruhában bevonulni a Szent Péter Bazilikába és négy lelkipásztor által celebrált szentmisén énekelni. Az egész szentmise a maga felemelő, ünepélyes és katarktikus hangulata mellett egy szimbólum is volt, mert a négy főtisztelendő atya Magyarországról (Budapestről), a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Délvidékről érkezett. Mi a Balázs Ferenc énekkarunkkal Erdélyt képviseltük. Jelen volt még egy ötvenfős zarándokcsoport Kárpátaljáról, ezzel a Szent Péter Bazilika alagsorában levő magyar kápolna zsúfolásig megtelt és nemcsak katolikusokkal, hiszen kórusunkban reformátusok és unitáriusok is vannak. A fentiekből kiderül, hogy a kápolna nem nagy méretű, de eszmeiségében óriási, ott fekszik, ahol Rómának dobog szíve, ahol Szent Péter és II. János Pál pápa sírja is található. Ebben a környezetben mindenki egyforma, vallási hovatartozástól függetlenül, Róma nemcsak a katolikusság szent helye, hanem a kereszténységé is. Ez az alkalom is nagyszerű lehetőség annak bizonyítására, hogy meghatározó dolgok történéséhez nem szükséges nagy méretű terület. Úgy érzem, hogy kórusunk életében ez a fellépés pozitív irányultságú változást eredményez. Még nem is tudtuk teljes mértékben feldolgozni ezt az élményünket, máris a jövő dolgain gondolkodunk.
A turnénk során természetesen megálltunk Pécsett is, Európa kulturális fővárosában, így alkalmunk volt egy kis székelyföldi üzenetet tolmácsolnunk dalaink által a pécsi Irgalmasok házában, a főtéri Dzsámiban (ma római katolikus templom). Természetesen meglátogattuk a főtéri katedrálist is, ahol szintén énekelhettünk. Velencei látogatásunk után Róma néhány nagyobb bazilikájában is felléphettünk. Így énekeltünk a Szent Pál-bazilikában és a Lateráni bazilikában is. Ezúton is szeretném megköszönni Székelyudvarhely tanácsának támogatását, illesse köszönet kórusunk vezető tanácsát, személyesen Bíró Edit elnököt, aki fáradságot, energiát nem kímélve megszervezte ezt a felejthetetlen kiszállást. Köszönet a kórustagoknak a felkészülés folyamán és a turné alatt tanúsított hozzáállásért, komolyságért és kitartásért, valamint a szép éneklésért. (B. B.), Székelyhon.ro, 2010. szeptember 2.