2010.09.21
Szent László freskó-töredéket tártak fel a közelmúltban a csíkmenasági templom restaurálásán dolgozó falkép-restaurátorok. A szakértők szerint a falkép a 14. század első felében készült, és tudomásunk szerint Szentmihály után a második Szent László falkép-töredék Csíkban.
„Örvendek a feltárt falképnek – hangsúlyozta Benczédi Sándor építész, a menasági templom felújítási munkálatainak vezetője – örvendek annak, hogy most már bebizonyosodott kilencven százalékra, hogy ez egy Szent László legenda-töredék, örvendek azért is, mert Csíkban eddig szinte ismeretlenek voltak a Szent László legenda-ábrázolások, amik egy picit antedatálják a csíki történelmet, és az ifjú régészek kutatásaival együtt felülírják azt az eddigi hiedelmet, hogy a Csíki medence később telepedett be.”
Az évek óta zajló menasági felújítási munkálatok során elvégzett régészeti ásatások igazolták ugyanis, hogy a mai templomnak volt egy román kori és egy gótikus elődje, és ez a megállapítás erősítette meg a restaurátorokat abban, hogy falkutatást végezzenek. Így akadt rá Czimbalmos Attila gyergyószárhegyi falkép-restaurátor a templom karzata alatt található legenda-ábrázolásra. A kutatás során az is kiderült, hogy az ábrázolás visszafordul a nyugati falra, ami már ritkább jelenség, habár használták, többek közt a bögözi Szent László freskó esetében is, magyarázta Benczédi Sándor.
„Kutatáskor beigazolódott nagy meglepetésünkre – és ezt most már alátámasztja a nyugati falra ráforduló legenda is –, hogy az oromfalak az eredeti oromfalra mind ráépült rétegek, tehát megmaradt az első, román kori templom oromfal is, sőt, a torony építésekor, 1838-ban az oromfalon található körablak nyílásán vitték keresztül azt a gerendát, ami összeköti a templom tetőszerkezetét a toronnyal" – részletezte az építész.
Két hipotézis
„Ha közelről megnézzük ezt a másfél-két négyzetméteres felületet, ami ha töredékesen is, de ránk maradt, jól kivehető egy női alak, amint egy karddal suhint lefele, a kard már szinte az elért cél irányába mutat, ami azt jelenti, hogy ez már az utolsó előtti jelenet, a kunnal birkózó Szent Lászlónak a lány a kun Achilles inának elvágásával segít – magyarázta Benczédi Sándor. – Ezek szerint két lehetőség van: vagy az egész nyugati homlokzaton végigfestették a Szent László legendát, és két regiszter maradt az északi oldalra, azaz a harc és az úgynevezett fejbenézés, ahol a lány ölébe hajol Szent László, vagy a másik, talán egy kicsit lehetségesebb, hogy fordítva festették a Szent László legendát. A nyugati falra csak akkor festettek, ha eredetileg nem volt ajtó. Ez esetben ezt nem tudjuk, mert a gótikus ajtó miatt ez már megállapíthatatlan. Hogy déli, román kori bejárat volt, ez bebizonyosodott, és gyakorlatilag nyugati is kellett legyen, mert ezt a két bejáratot a környéken mindenütt megtaláljuk. De elképzelhető, hogy a freskó készítője egy nyugati, feltételezhetően olasz mester mellett itt Erdélyben dolgozó segéd, aki valamilyen szinten eltanulta a mesterséget, és akár odáig is elmehetünk a hipotézisben, hogy a 13. században, a 14. század első felében még az egyházon kívül a rovásírás működik, amelyet jobbról balra olvastak, és így olvasták ezt a legendát is...”
Még sok helyen lappanghat Szent László
Benczédi Sándor szerint a menasági freskó is azt igazolja, hogy a Szent László kultusz sokkal nagyobb volt, mint azt korábban képzelték, és nem csak peremvidéken volt jellemző, ahogy eleinte feltételezték. „Fontosnak találom ugyanakkor azt, – mondta az építész – , hogy ez ismét egy csíki bizonyíték arra, hogy a Csíki medencében is élt ez a kultusz, és egyben figyelmeztetés a templomaink szempontjából az egyházközösségnek, a faluközösségnek, hogy jobban oda kell figyelni, mert lappang itt még sok épen maradt nyugati falon, ha másképp nem is, de töredékesen Szent László legenda. A templomok bővítésekor még a 19. században is általában a nyugati fal egy részét, de az északi falat is nagyjából megtartották, és onnan indultak a bővítések, tehát az a rész maradt a legtovább fenn, ami a Szent László kultusz ábrázolásait magán hordozza.”
A szakember szerint az egyik legkorábbi székelyföldi Szent László legendaábrázolásról van szó, amelyet valószínűleg az 1300-as évek első felében festettek, és amely elég sok hasonlóságot mutat a bögözi Szent László-emlékkel.
Összetartó üzenet
„Ez a feltárás egy pici mazsola a közösségnek a pénzhiány miatt elveszített idő ellenében – vélekedett Benczédi Sándor. – Köszönettel tartozunk azért a türelemért, amivel ezt az egész helyreállítást kezelte az egyházközség. Most már nagy részében restaurált, a folyamat végéhez közeledő munkálatról beszélhetünk, ami a falkép helyreállítását illeti. Ezek az eredmények azok a mazsolák, amik a munkádat is valahol megfizetik, és amit mi tudunk nyújtani mind a művelődéstörténetnek, mind a közvetlen közösségnek, aki használja a templomot, és nagyon remélem, hogy ezt meg is értik és szeretni is fogják, hisz az ő őseik keze munkájának a nyoma, ami ránk maradt.”
A freskó a költségvetésben szereplő összeg elfogadása után került elő, így a költségvetés a felületnek a konzerválását, helyreállítását és bemutatását nem tartalmazta. A munkát Czimbalmos Attila falkép-restaurátor végezte el. A templom szentélye már szinte végleges formájában látható. Amint az építész hangsúlyozta, Kiss Lóránd és Pál Péter marosvásárhelyi falképrestaurátorok csapata végzett már a hajóban és a diadalíven előkerült különböző korú falképek helyreállításával.
A Szent László freskótöredéket konzerválják, látható lesz, sőt a boltozat egy részét is megbontották, és rézsűsen falazták vissza, hogy megmutassák, amit lehet belőle a boltozat vastagsága mögött. A freskót szakszerűen megvilágítják, és a nyugati falra visszaforduló töredéket is konzerválják, bemutatják. „Ami a Szent László legenda művészettörténeti részét illeti, ez a munka ezután kezdődik” – vélekedett az építész, hangsúlyozva, hogy minden Szent László ábrázolás mondanivalót, összetartó üzenetet hordoz, telítve olyan energiával, amire az elég nagy apátiába süllyedt székely népünknek ma is igazán nagy szüksége van.
Daczó Katalin, Székelyhon.ro