Az idén szeptember 25-én benépesült a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet. Szombaton elfoglalhattuk helyeinket a szemináriumban és készülhettünk a másnapi szentmisére. A székesegyház ismét megtelt kispapokkal, s az ősi falak között újra felcsendült a veni sancte himnusz, mint minden tanév kezdetén. 

Jöjj Szentlélek Istenünk, add  a mennyből éreznünk fényességed sugarát  zendült fel sokadszor. S a szöveg soraiban ott lüktetett az emberek gondja, sóhaja, félelme, az ismeretlen jövő kérdőjele. Jöjj el árvák gyámola, jöjj szívünk orvosa, oszd ki égi kincsedet... A tanulás gondjai, a tanulás iránti aggodalom keveredett a kezdő teológusok képzelete és a gyakorlati évről visszatértek reményeivel.  Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélek-újulás... A végzősök feszült várakozása most beteljesülni akar, s a gyakorlati évre kimentek papi élet-kóstolgatásai kitartásért és sok imáért kiáltanak. Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!... Az új évfolyam befogadás utáni vágya ugyanakkor erőt is jelent, amelyet arra szeretnének felhasználni, hogy megmutassák mi minden kincs rejlik bennük, mi mindennel szeretnék egyházmegyéjüket gazdagítani. Hiszen mindannyian úgy indultunk el ezen az úton, hogy célba érve értékeinket kamatoztassuk.  Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik hétszeres kegyelmedet... Most, mikor a Szentlélek segítségét kértük az év elején az ének hangjainak és szövegének a szárnyain egy-egy képfoszlányban magunkra ismerve bizalommal tudjuk rászánni életünknek egy újabb évét erre az útra, ahol sok kaland fog várni, de ahol Isten a Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás... Ez az év olyan lesz, mint egy hegyi túra, emlékeztetett minket a rektor atya. Számadást kell végeznünk már az elején, hogy mi az, ami szükséges, mi az, ami nem. Az úti célt is meg kell állapítani, az úton levők is erejük átnézésére szorulnak, hogy ki hol áll. Hiszen a cél ez: Esdve kérünk, ó engedd, hogy elnyerjük a mennyet, s megláthassuk színedet, megláthassuk színedet... színedet...

Szabó László
V. éves kispap

 

képeket: Adrian Gabriel Păşcălău készítette

 

 

Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.