2010.10.25
Búcsú a Millenniumi-templomban
Búcsús misét tartottak vasárnap délben a csíkszeredai Millenniumi-templomban, megemlékezve a Makovecz Imre tervezte istenháza hét évvel ezelőtti felszenteléséről. Az ünnepi szentmise meghívott szónoka a magyar pálos rend tartományfőnöke, P. Bátor Botond atya volt, akit Darvas-Kozma József esperes köszöntött nagy szeretettel.
A búcsú alkalmából zsúfolásig megtelt vasárnap délben a csíkszeredai Millenniumi-templom, amit 2003. október 18-án szenteltek fel. Akkoriban a nem mindennapi eseményről beszámolva Ft. Jakab Gábor helyszíni tudósításában Erdély legkorszerűbb templomának, Csíkszereda gyöngyszemének nevezte a két tornyában tíz kereszttel feldíszített hajlékot.
A 2003 őszén történt magasztos eseménynek idén a hetedik évfordulóját ünnepelték, amelyre a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia vezetőjének meghívására főtisztelendő P. Bátor Botond, a magyar pálos rend tartományfőnöke jött el hirdetni Isten igéjét. Beszédében felhívta a figyelmet nemzetünk drasztikus fogyására. Hangsúlyozta: nemzetünknek és népünknek egyik legnagyobb baja, hogy egyre inkább fogyunk. Hiába döngetjük a mellünket, s hallunk szép szavakat nemzetünkről, magyarságunkról, amikor kiürülnek falvaink.
Magyarországon egyre inkább üressé válnak a települések, s más nemzetek fiai költöznek oda, sajnos nem megbecsülve azt, amit évszázadok alatt eleink szépen felépítettek, összerendeztek. „Bárcsak többen lennénk, akik dicsőítenék Boldogasszony-anyánkat” – nyomatékosította óhaját a pálos rend tartományfőnöke. Kifejtette: a legnagyobb probléma a fejekben van, az összekuszálódott gondolkodásmódban. Példázattal élve elmesélte azt a történetet, amikor az amerikai vasút építésénél résztvevő indiánokat felültették a vonatra. Az utazás során az első állomásnál megállva, azok nem voltak hajlandók visszaszállni a vasparipára, mondván az olyan gyors volt, hogy be kell várják lelkeiket. Népünknek is az a baja, hogy túlságosan elszaladtunk és valahol a lelkünk elmaradt.
Van egy út előttünk, amerre haladnunk kell, ez Jézus útja, amelyen boldogságot találunk. A szeretet parancsa nagyon fontos. Nem egyszerű, de megéri megmaradni a megváltó szeretetében, amely oly önzetlen, mint az anyai szeretet. A hívő közösség is odafigyel egymásra önzetlen szeretettel. Vissza kell térnünk Jézus Krisztushoz, így szolgálva nemzetünket, honfitársainkat és értük áldozatot tudjunk hozni – hívta fel a jelenlévők figyelmét P. Bátor Botond.
Létai Tibor, 2010. október 17., Székelyhon.ro