Akiket megcsapott a mozdony füstje

Október 19-21. között Fiatal vagyok és gondolkodom címmel médiaképzésre, ifjúsági találkozóra került sor a Vasárnap katolikus hetilap égisze alatt Kolozsváron a Szent Mihály plébánián, annak vezetője, Kovács Sándor főesperes nagyvonalú támogatásával. A főesperes elmondta: az egyház szívügyének tartja a kompetens katolikus publicisták képzését. Az erdélyi, a szatmári és a váradi egyházmegyékből érkező középiskolás diákok, egyetemisták, kispapok és lelkipásztorok a média különböző területeivel ismerkedhettek meg közelebbről műhelymunkák során a katolikus média képviselőinek vezetésével.

A találkozó péntek délután kezdődött, amikor a Szent Mihály plébánia hittantermében gyülekeztek a résztvevők. Rajka Mária, Rajka Petra és Jakab Melinda szervezők fogadták az érkezőket. Rajka Máriát mint a rendezvény ötletgazdáját kérdeztük először.

Mint a Fiatal vagyok és gondolkodom hétvége egyik fő szervezője, a fiatalokat képviselve, milyen ötlet nyomán döntöttél arról, hogy érdemes lenne ezt a találkozót megszervezni?

Ezelőtt két és fél évvel, amikor a Fiatal vagyok és gondolkodom nevű ifjúsági rovat elindult a Vasárnap katolikus hetilapban, már létezett egy elképzelés, hogy azokat a fiatalokat, akik a rovatba fognak írni, meghívjuk egy találkozóra, hogy megismerjük őket. Már az elején azt szerettük volna elérni, hogy a fiatalok magukénak érezzék az ifjúsági oldalt, részt vegyenek annak a szerkesztésében, megalakításában. Végül is a találkozó ennek a két és fél éves rovatnak a csúcspontja.

Milyen háttérszervezői munkákat követel egy ilyen rendezvénynek a megszervezése, miből áll ez a munka?

Fel kell mérni, hogy mire van szükség ahhoz, hogy a találkozó létrejöjjön, és ezeket elő kell teremteni. Elsősorban Kovács Sándor főesperessel beszéltünk, aki nagylelkű támogatásával felvállalta a házigazda szerepét. Ezután következett a találkozó meghirdetése. A feladatom főleg a kapcsolattartás volt, a program egyeztetése, a munkacsoport kialakítása. Figyelni kellett arra, hogy minden résztvevőnek mindene meglegyen. Fontos a kommunikáció, a feladatok leosztása.

Mit kaphatnak a fiatalok ettől a képzéstől, mivel gazdagodhatnak, milyen értékkel térhetnek haza?

Mivel médiaképzésről beszélünk, első sorban szakmai tudást kaphatnak, kiindulópontot, alapot a médiás munkához. A találkozón a fiatalok megismerhetik az egyházmegyékben levő katolikus média a helyzetét. Eldönthetik, hogy részt szeretnének-e vállalni ebben, és megtudhatják, hogyan is tehetik ezt meg.

 

Sorban érkeztek a résztvevők, Brassóból, a Csíkszeredai Egyetemi Lelkészségről, a szatmárnémeti Ifjúsági Irodától, a váradi Szent László Teológiai Iskolaközpont és marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum teológiai osztályainak diákjai, gyulafehérvári kispapok és a kolozsvári fiatalok mellett a főegyházmegyei ifjúsági lelkészség ifjúsági referense is jelen volt.

Szabó Ervin a nagyváradi Szent László Római Katolikus Iskolaközpont spirituálisa mint résztvevő váradi diákokkal érkezett.

Miért tartotta fontosnak, érdemesnek a nagyváradi egyházmegye fiataljait elhozni erre a találkozóra?

Nagyon fontosnak találom a katolikus sajtó szerepét: ebben a zűrzavaros világban a krisztusi útra próbálják rávezetni az olvasót. Remélem, hogy e hétvégi rendezvénnyel jobban megkedveltettem egyházmegyém fiataljaival a katolikus sajtót, ezáltal értéket fedezhetnek fel benne heti rendszerességgel.

Miért érdekelheti a fiatalokat egy ilyen találkozó, miért gondolja úgy, hogy az egyháznak szüksége van a fiatalokkal való kommunikációra?

A fiatalok a jövőt jelentik. A fiatalokkal való foglalkozás a jövő építését jelenti. Alaptevékenység kell legyen a velük való foglalkozás. Mert ahogy őket alakítjuk, neveljük, olyanná formáljuk a jövőnket. Ehhez pedig állandó kommunikációra van szükség.


Egy szusszanásnyi pihenő és szoba elosztás után elkezdődött az ismerkedés. Ekkor rájöhettek a résztvevők, mennyire változatos kis csapat gyűlt össze, kedvet kaphattak egymástól. Ekkor keltette fel a figyelmet Kajtár Gergő weblapfejlesztő, aki többek között az ekip.ro webfejlesztője, és akitől kérdeztük, miben más egy egyházi weblap, miben különbözik a világi weblapoktól.

Ha egy világi honlapról beszélünk, akkor azt célozzák meg, igényként az merül fel, hogy minél több látogatója legyen, természetesen ez az egyházinál is cél, viszont a világi honlapok profitorientáltan tekintenek a látogatóra, anyagi értéknek számít, vagy hirdetésre kattint, vagy terméket vásárol, tehát pénzt jelent a látogató. A keresztény honlap abban más tapasztalatom szerint, hogy a keresztény értékekre összpontosít, az emberi személynek szeretne adni, akár lelki táplálékot, akár valamilyen értékrendet. Nem találkoztam az ember kereskedelmi értékké nyilvánításával keresztény honlap esetében. Azok iránt érez szeretetet, akik látogatják, több van mögöttük, mint egy világi honlapnál: adni akarnak.

 

Szombat reggel nem tudhatta még a csapat, milyen fárasztó, de ugyanakkor mennyire sok új információval és élménnyel teli nap áll előttük. A reggeli zsolozsmázás után köszöntötte a résztvevőket a házigazda, Kovács Sándor főesperes-plébános, aki elmondta: öröm számára a találkozó, ezért is támogatta, mert mélyen elköteleződött a fiatalok képzése, valamint a katolikus sajtó mellett.

Ez a találkozó, illetve kezdeményezés nagyon jó ötletnek bizonyult: a fiatalokat ekképpen is megszólítani. A helyszínt és az étkezést a belvárosi Szent Mihály plébánia biztosította. Miért tartotta fontosnak, hogy ez a rendezvény létrejöhessen? 

Fiatalkorom óta ismerem a szép szó értékét, marosvásárhelyi magyartanárnőm, Zoltán Ildikó szerettette meg velem az irodalmat, és tőle tanultam meg, hogy Isten mindennek a szívében ott van, még akkor is, amikor annak idején a kommunista időben hivatalosan nem mondhattuk ki a nevét. Ezért ma, amikor erre lehetőségünk van, fontos Isten szavát mondani, széles körben terjeszteni, eljuttatni az új eszközök segítségével minél többekhez. Én ennek elkötelezettje vagyok.

Kíváncsiak voltunk, hogyan egyeztethető össze a találkozó célkitűzései a gyakorlatban. Kiss Endrét, a Szent Mihály plébánia káplánját kérdeztük, aki maga is iskolai lelkész, és aktív részese volt a programoknak.

Fiatal papként, a mai felgyorsult, technikailag folyamatosan fejlődő világban él, ugyanakkor az egyházat szolgálja. Mit gondol az egyház és a média kapcsolatáról?

Azt gondolom, hogy a média fontos eszköz vagy az kell hogy legyen az egyház kezében, életében. Olyan csatornának gondolom, amely mindenkit elér, legyen az fiatal vagy idős. És egyáltalán nem mindegy, hogy ezen a csatornán keresztül a mai embernek mi folyik be a szemén, fülén keresztül a szívébe. Fontos tehát, hogy legyenek olyan felkészült emberek, akik ezen a csatornán, csatornákon keresztül a Legfőbb Jót, vagyis Istent közvetítik az embereknek. Ez is apostoli munka. Nem könnyű feladat, de megéri.


Szombat reggel ismerhették meg a résztvevők a műhelymunkák vezetőit, akiket Réti Tamás és Dénes Gabriella mutattak be. Következhettek végre a műhelymunkák, nagy sajnálatra párhuzamosan, de az egyes foglalkozások elfelejtették a sajnálkozást. A hír és tudósítás alapjaival Bodó Márta és Szőcs Csaba, a plakátok és fotók készítésével Makkai Bence kommunikációs szakember, a facebook, blog, internet nyelvezettel Farmati Anna sss, az ifjúsági, egyházi és sajtónyelv rejtelmeivel Berecki Silvia sa  az interjú, riport műfajaival pedig Ozsváth Judit ismertette meg a lelkes fiatalokat a hittanteremben, valamint a plébánia patinás emeleti helyiségeiben.

Ozsváth Juditot, az interjú és riport témájnak műhelyvezetőjét arról kérdeztük, mikre helyezte a hangsúlyt a műhelymunka során.

Azokat az újságírói műfajokat kaptam, amelyek szinte a legnehezebbek, hogy ismertetőt tartsak róluk, meg olyan foglalkozást, amelyben alkalmazzuk is. Nem tudtam nem igényesen nyúlni a témához, mert úgy gondolom, hogy nagyon sokan tudnak interjút készíteni, de nagyon sokan nem értik azt, hogy interjú és riport nem ugyanaz, nagyon sokan legyintenek arra, hogy újságírás. Az igényességre hívtam fel a figyelmet. Feltétlenül fontos, hogy nagyon jól dokumentált legyen az, aki riportot, interjút megy készíteni, készüljön fel abból az alanyból, abból az eseményből, arról a helyszínről, ahová megy. Itt látszik meg, hogy ez nem annyira népszerű műfaj. A kérdésekben is látszik, mert az előkészített kérdéseknek nagyon célra találóknak kell lenniük, melyek megbeszéltetik az interjúalanyt. Tehát van mit tanítani erről a két műfajról. Az interjú a kettő közül a könnyebb, a riport írott változata az nehezebb. Riportot készíteni gyakorlott újságírónak kell lenni, ezt nagyon ritkán használják a mai rohanó világban. Szeretjük a gyorshíreket, a bulvár jellegű írásokat, ami csak épp egy csipet valamiből, nem igazán mélyülünk el sem olvasóként, sem újságíróként. Holott igazán teljességében bemutatni, például a keresztény médiában, egy plébániai közösség életének eseményeit, egy olyan eseményt, amely meghatározó az egyház életében, azt riportszerűen igényesen meg lehet csinálni. Fel kell nőni a feladathoz, igényesnek kell lenni, erre próbáltam rávilágítani. Bízom abban, hogy ha nem is kezdik el azonnal írni az interjúkat, riportokat a résztvevők, más szemmel kezdik el olvasni azokat, azzal a szemmel, amely esetleg írhatná, megfigyelik, hogyan írnák, ha ők írnák. Kellő ilyen olvasott élmény birtokában úgy gondolom, bátrabban neki tudnak állni alapos, jól dokumentált interjúkat, riportokat készíteni.


A finom és jól megérdemelt ebéd után Kolozsvárt madártávlatból, a Szent Mihály tornyából csodálhatták  Erdély szívét a fiatalok. Ezután elindultak a szerkesztőség látogatására a Vasárnap, a Keresztény Szó és a Verbum Kiadó székhelyére. Ott egyedi világ fogadott, a frissen nyomtatott, még bontatlan könyv illata, „az alkotó káosz” hangulata volt jellemző a helyiségre. Miután szemügyre vettük a szerkeztőséget, Bodó Márta főszerkesztővel beszélgethettünk, a szerkesztőség múltjáról, jelenéről, illetve arról, hogyan tekint ő e feladatára. A szerkesztőségben nyolc főállású alkalmazott dolgozik, emellett külsősök segítségének köszönhető, a csapatmunka gyümölcse a Vasánap, illetve Keresztény Szó, amely hetilapnak indult, majd  havilappá alakult, az értelmiségi réteget célozza meg. Így született meg a Vasárnap, mely néplapként vált ismerté. Márta nyitottsága, közvetlen hangvétele révén egyfajta baráti beszélgetés alakult ki, így a résztvevők is egyre mélyebb, személyesebb kérdéseket is fel mertek tenni, például szó esett arról is, hogy milyen nehézségekkel kell nap mint nap szembenéznie. Ezek között említette leginkább az anyagi gondokat, amelyek az alkotó kezeket megkötik, határt szabnak a kreativitásnak. Elmondta azt is, hiányolja a „gyors gondolkodást”, valamint hogy több emberre volna szükség ahhoz, hogy az egyházi média még színvonalasabb, gördülékenyebb lehessen. A beszélgetés végeztével Márta egy rövid mondatban így jellemezte hivatását: „ egy kicsit nehéz, de szép!” Mindannyian megérezhettük azt a szavaiból, hogy számára ez nem csupán munka, hanem hivatás.

A résztvevők a magukkal hozott szerkesztőségi levegővel a tüdőben máris egy újabb médiummal ismerkedhettek meg. Maksay Ágnes filmrendező elkalauzolt mindenkit a tévériport és a dokumentumfilm készítés világának napos és árnyékos oldalára. Elmondta többek között, mi a szkript és atmoszféra hang. Kötetlen és roppant érdekes bevezető után egy rövid részletet láthattunk a Gyulafehérvár érseki katedrálisa című dokumentumfilmből a hallottak illusztrálására, végül teljes terjedelmében megnézhettük a Filip dosszié című filmet Pálfi Géza megfigyelt életéről.

A vacsora után már kissé fáradtan megmutatták, körülírták és lerajzolták a résztvevők a prémvadászt, a csemege uborkát, a hézagpótló fogalmát, valamint sok más érdekes és vicces feladványt. Következhetett a jól megérdemelt pihenés, amelyet néhányan a nappali után az éjszakai Kolozsvár Fellegvári látványával váltottak ki.

Eljött a vasárnap reggel, ami a találkozó utolsó programpontjait is elhozta. Berecki Silvia vezényletével többlépcsős összegző következett, levonva a tanulságokat. A csapat megfogadta: eljön jövőre is. Silvia a kérdésre, miért tartja fontosnak a tudatosan képzett, média felé orientált fiatal réteg képezését, elmondta:

Ezt a kérdést két oldalról közelíteném meg. Az egyik az, hogy az egyháznak van szüksége általában jól képzett szakemberekre és értelmiségiekre, akik ugyanakkor elkötelezett keresztények is. Nagyszerű lenne, ha lenne egy olyan csoportunk, akik rendkívül jó médiaszakemberek és ezzel együtt a hétköznapjaikban is elkötelezett keresztények. Akkor egyrészt a világnak át tudnánk adni az örömhírt, hogy az meg is érkezzen, másrészt tudnánk segíteni az egyház hivatalos képviselőinek is úgy tekinteni rá a világra, hogy ők is korszerűen tudják átadni a tudásukat, tapasztalatukat. Másik oldala a válaszomnak, hogy a világi médiának is szüksége lenne elkötelezett médiaszakemberekre, mert hiszem azt, hogy a nem vallásos emberek számára is van üzenete a kereszténységnek. Olyan felszabadító és az életről szóló üzenete van a kereszténységnek, ami nem elhanyagolható a világi média számára sem. Ez nem annyira nyilvánvaló még a médiaszakemberek számára, de én hiszek abban, hogyha az üzenetünket úgy tudnánk megfogalmazni, hogy az megérkezzen a világnak, akkor lenne értéke.

Másik nagy projekt a közös facebook-csoport létrehozása, mely teret biztosít a további együttműködésre, tapasztalatcserére, szervezkedésre (ez a csoport e riport írása közben is folyamatosan bővül).

A műhelymunkák előtti beszélgetéskor Ozsváth Judit egy volt újságíró tanára által hangoztatott mondást idézett az újságíró szakmával kapcsolatban: Akiket a mozdony füstje megcsapott, többet nem mossák le magukról a kormot. Nagyon bízunk benne, ahogyan Isten kegyelméből a keresztelésünkkor „megcsapott” a kereszténység „mozdonyának füstje”, amelynek „korma” rajtunk maradt, e képzés eredményeképpen a keresztény média „füstjének korma” is nyomot hagy a résztvevők mindeniként, hogy tevékeny részesei lehessünk Isten üzenetének terjesztésében a mai világ korszerű eszközeinek segítségével.

Miklós Ágnes, Felleg József, Kerekes Tünde

Vasárnap

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rajka Petra fotói