Az egyház léte nem öncél

Szerethető-e ma az egyház?
Mikulás-ajándékként az egyház szerethető oldalairól hallhatott a közönség a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem RK Teológia Kara szervezésében működő Katolikus Akadémián december 6-án. Vik János, a kar fundamentális teológia tanára Szerethető-e ma az egyház címmel tartott előadást.

Az előadó a világban elterjedt és általánosan fellelhető probléma vázolásával indította bemutatását: az ember nem vesztette el az Istenben való hitét a mai világban sem, bár sokszor hajlamosak volnánk ezt hinni, hanem az egyházzal, annak struktúrájával, képviselőivel van gondja. Példák is elhangzottak, olyan helyzetek, amelyek kétségtelenül valós problémákat villantottak fel, amelyek a hit, az intézményi lojalitás válságát idézték elő, s amelyek felületes, propagandisztikus szólamokkal nem oldhatóak meg. Carlo Maria Martini néhai milánói bíboros-érsek mintegy végrendeleteként elhangzott utolsó interjújában úgy fogalmazott a  jelenségről, hogy az egyház elfáradt, a vallásos kultúra elhalni látszik,  a templomok üresek, hiányoznak a hit parazsát a hamu alól kikaparni merő példaképek. A mozdulatlanság pedig az igazság kutatásának a hiányát jelzi. Mindez a bátorság hiányából fakad, ami a bizalom és hit erőtlenségét jelzi. Ehhez az előadó a II. vatikáni zsinat előtti, régi egyházképet is felidézte, amely szerint a világi krisztushívő a pasztorációs tevékenység tárgya volt csupán. E kép zsinati korrigálásával radikális változás következett be, ma a laikusok cselekvő alanyok maguk is, nem csak a papság jelenti és jeleníti meg az egyházat.

A válság jeleinek felmutatása után a II. vatikáni zsinat egyházképére többek között a Lumen gentium zsinati dokumentum alapján mutatott rá az előadó azt is kimondva, az egyház alapja és küldetése a szeretet. A küldetésjelleg így vezet a kommunióhoz, ami alapvetően a Krisztushoz mint főhöz kapcsolódó tagok egymáshoz tartozását jelenti. Az előadó azt is hangsúlyozta, hogy az egyház nem societas perfecta, így a legcélszerűbb magatartás a töretlen, de kritikus lojalitás iránta. Ez a szerető és a „családban” elmondott, javító szándékú bírálat kimondását jelenti. Végkövetkeztetésként az előadó azt fogalmazta meg, hogy az egyház ma is szerethető, a kommunió az éltető ereje, és nagyon fontos a lojalitás, de egészséges kritikával szemlélve. Így válhat az egyház ablakká a világ felé, ahogyan azt a zsinat megfogalmazta.

A Katolikus Akadémia következő előadását december 20-án Holló László, a kar erkölcsteológia tanára tartja Egyház és media: a tömegkommunikáció erkölcsi dimenziója témával.

Bodó Márta, Miklós Ágnes
Bodó Márta felvételei