Imalánc a város körül

Beszámoló a csíkszeredai élő rózsafüzér zarándoklatról

Az Erdélyi Mária Út Egyesület, a csíkszeredai plébániák és az Erdélyi Cursillo másodszor szervezett június 22-én élő rózsafüzér zarándoklatot Csíkszeredában.

Szép számú zarándokcsapat gyűlt és indult el Pénzes József esperes-plébános áldásával a Szent Ágoston templomból reggel 9 órakor. A 16 kilométeres zarándoklat első stációja a csíksomlyói kegytemplom volt. A kánikula ellenére folyamatosan kapcsolódtak a csoporthoz új zarándokok az út során, akiket odavonzott a közös ima és éneklés szépsége. Csapai Árpád egyetemi lelkész elmélkedései segítettek a rózsafüzér titkainál elmélyülni.

Taplocán 70 éves kortárstalálkozó volt, a csoport a szentmise végére érkezett oda. Czikó László plébános köszöntötte a zarándokokat, lelkesen közölte a résztvevőkkel, hogy a következő élő rózsafüzér zarándoklat Taplocáról fog indulni október 12-én. Áldással és az ebédidő pihenőjétől felfrissülve indultak tovább, bár a hőség ekkorra már szinte elviselhetetlen volt. A Milleniumi templomban Darvas Kozma József plébános szeretettel üdvözölte a zarándokok áldozatvállalását, áldás után energiapótló cukorkával bocsátotta útjukra a zarándokokat. Az idén restaurálási munkálatok folynak a csíkzsögödi templomban, ezért a plébánia hittantermébe érkezett a csapat, ahol szintén példás vendégszeretettel lepték meg őket a helyiek a közös ima és éneklés után. Az idén több stációnál is megkínálták a csoportot: ásványvízzel, kürtöskaláccsal. Vihar közepette érkeztek vissza a zarándokok a Szent Ágoston templomba, ahol Tamás József segépüspök celebrálta a hálaadó szentmisét.

Többen fájó lábbal, korukkal dacolva tették meg a teljes útszakaszt. Tamás József püspök homíliájában kiemelte, milyen  komoly dolog a sok résztvevő, az áldozatvállalással megerősített tanúságtevés, az ima nemcsak önmagukért, hanem minden, a városban lakó, ott dolgozó emberért. Végeül Szakács Ferenc Sándor, az Erdélyi Mária Út Egyesület elnöke a szervezők nevében megköszönte minden zarándoknak és a szervezőknek, a helyi plébániáknak és az Erdélyi Cursillónak a munkát.

Minden egyes zarándok, aki vezette az imát, az éneket, vitte a keresztet, a kapuban könnyező asszonyok, a munkájukat abbahagyó munkások, akik a zarándokok szomját, éhségét enyhítették, az egész város, ahol ennyi imádkozni akaró-tudó ember él: áldott. A zarándoklat pedig folytatódik: október 12-én ismét élő rózsafüzér fonja majd közül Csíkszeredát.

Péterfi Attila-Csongor, Vasárnap