Gyimesfelsőlok
Postacím:
537155 – Lunca de Sus, nr. 486., jud. Harghita
Tel.:
0266-339.110

Gyimesfelsőlok

Szent András apostol, plébánia
Szolgálatot teljesít
Kántor: Pora Attila

Gyimesfelsőlok 1907-ig Gyimesközéplok filiája volt. 1907. július 8-án vált önálló egyházközséggé Antal József gyimesfelsőloki plébános kérésére. A gyimesfelsőloki templomot 1902-ben építették. A templom falán márványtáblák hirdetik a templom építtetőinek és a főoltár készíttetőinek nevét. A templom bővítését két kereszthajóval Kosza István plébános tervezte és Gergely Fülöp plébános valósította meg: a templomhoz templomot építtetett. A hívek önkéntes hozzájárulásával 1977-ben kibővítették, 1978-ban kívül-belül széppé tették. Komjáton 2004–2007-ben új templom épült Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére. 2007. július 16-án Jakubinyi György érsek és Tamás József segédpüspök szentelte fel. Két harangláb is épült: Farkasok-patakan Páduai Szent Antal tiszteletére, a falu alsó részén pedig Keresztelő Szent János tiszteletére. Az egyházközségben négyosztályos gimnáziumot alapított Berszán Lajos c. kanonok. Alapkövét Bálint Lajos érsek tette le 1993. május 28-án, a tanítás 1994-ben indult. A Szent Erzsébet Líceumban gyimesi moldvai csángó, valamint a székely falvakból jött diákok tanulnak.
 

Örökös szentségimádási nap: május 10.
Cikk
Az elvándorlók és menekültek világnapja évről évre arra hív bennünket, hogy a migráció összetett jelenségének különféle szempontjaira irányítsuk figyelmünket. A 112. világnap témája – „Akár csak egy is e gyermekek közül” – azokra a kiskorúakra irányítja figyelmünket, akik közvetlenül megtapasztalják az elvándorlást és a menekülést.
Cikk
2026. szeptember 29-én, kedden, Szent Mihály főangyal ünnepén, főegyházmegyénk és székesegyházunk védőszentjének napján ünnepeljük székesegyházunk búcsúját.
Cikk
Kedves testvéreim, az előttünk álló út világos, még ha nem is könnyű. Engedjük megújulni szívünket, hogy a békére törekedjünk és gondját viseljük a teremtett világnak! A Szentírás arra figyelmeztet bennünket, hogy őrizzük szívünket, mert belőle fakad mindaz, amit teszünk (vö. Péld 4,23).