Főpásztorunkra emlékezünk
az egyetemes kereszténység hitvallójára
Márton Áronra
a közülünk valóra
de a tőlünk fényesen különbözőre
mert a példa fényét nem a forrás adja
hanem a kegyelem
az ő szeme olyan volt mint a miénk
de állandóan látta a világ világosságát
mert nem a szem lát hanem a lélek
teste nem volt erősebb a mi testünknél
de viselni tudta az idő súlyát
a rábízott igazság és a rámért
igazságtalanság súlyát
mert nem a váll viseli a világ súlyát
hanem a hit ereje
hitvallóra emlékezünk
a hit bizonyosságára
kishitűek és hiszékenyek ellenében
amikor a kishitűek semmit sem hittek
a hiszékenyek pedig elhittek bármit
és agyafúrtul látták is amit elhittek
föltéve ha a hiszékenységük
jól szolgálta értelmük lustaságát
valamint szívük jóra való restségét
ő Isten országának hirdetője volt
Isten országának ügyeibe avatkozott
egy olyan évszázadban
amelyben Európa sok népe
nem avatkozott
tulajdon országának ügyeibe
talán azért nézték távolról
politikusnak
holott ő Isten országának
politikusa volt
és az Anyaszentegyház volt az ő népe
de vannak különös korok melyek véres
gőzében politikai hitvallásnak tűnik az
hogy ne ölj és szubverziónak
hogy ne tégy hamis tanúbizonyságot
a felebarátod ellen
mert vannak idők amikor tiltva vagyon
hogy tiszteld atyádat és anyádat
bár ha a szeretet ésszerűtlen
ésszerűtlen a gyűlölet is
ő a harcot a harcért nem kereste
nem is szólt a Világ hatalma ellen föltéve
ha a hatalom szemet hunyt a szeretet
gyakorlása fölött és Istennek megbocsátotta
hogy még mindig örökkévaló
nem ő tehetett róla ha a Világ Vezérei
Isten jussát is maguknak követelték
ő bálványnak sohasem áldozott
törhetetlen volt szikla akár
az Apostol kire az Egyház épült
de közelről eltűnt a keménysége
a szikla helyén szelíd szellem vibrált
ahogy a tűző naptól forrósodó
levegő remegésében
a testek átváltoznak tüneménnyé
megértés volt jóság és irgalom
megbocsájtott annak aki vétett
ellene és valljuk be azt is bátran
bőségesen volt erre alkalom
mikor már annyi munka szenvedés
után végül halálos betegségben
teste elgyöngült akkor azt vallotta
nem az orvos de hívei imái tartják
életben (ahogy sokakat
az ő imája tartott meg hitükben)
adjunk hálát érte a mi Urunknak
hogy közénk küldte pásztorunknak adta
példája legyen számunkra segítség
minden gondunkban szorongattatásban
hányattatásban fogyatkozásainkban
nem mi választjuk ki a szentjeinket
Isten kegyelme választja ki számunkra
forduljunk hát segítő szelleméhez
hogy hallgasson meg minket is az Úr
könyörgésünket magunkért mieinkért
szülőföldünkért és szülőhazánkért
azokért kik mint mi úgy beszélnek
azokért akik másként szólanak
testvéreinkért minden emberért
azokért akik testvért látnak bennünk
azokért is akik ellenséget
legyen erőnk és hitünk az imára
Európáért az egész világért
jövőnkért múltunkért
az üldözöttért és az üldözőért
értük akik rettegnek
értük akiktől rettegnek
imádkozzunk béketűrésért
ha jobb arcunkat megütik
odatarthassuk a bal arcunkat
és ha azt is megütik imádkozhassunk
embert meghaladó türelemért
mely hasonlítson az ég türelméhez
mert jobb arcunkon
és bal arcunkon kívül
nincs más arcunk amit odatartsunk
könyörögjük hogy kövessük a példát
a szeretet és türelem példáját
mely gyarló eszünk előtt bizonyítja
nincs hatalmasabb erő a szeretetnél.
(Megjelent a Keresztény Szó 1. számában, 1990. februárjában)