Hol egykor álltál, ott ma is jelen vagy.
Lényed sugároz; érezzük tüzét.
Jó ez nekünk, mert szorít dermesztő fagy.
s csikorog ránk ördögi vad zenét.
Hűséges apostol, élő lármafa!
Néped imára kulcsolja kezét.
Zúgó századok terhétől sodorva
most is, mint mindig, hiába remél?
Tudjuk: életünk kell, ahogy tanítottad,
szálfaként állni együtt és itten,
akkor is hogyha már minden más szakad
nem rendülni meg a közös hitben.
Konok kitartással suttogjuk szavad:
„non recuso” – mindig érted, népem…
(1988. szeptember 29.)