Rendhagyó beszámoló a XI. Márton Áron zarándoklatról
Kovács Gergely atyának, Márton Áron boldoggá avatási ügye posztulátorának és Ferencz Kornéliának, az Erdélyi Mária Rádió önkéntes munkatársának szervezésében immár tizenegyedik alkalommal indult zarándokcsoport – szeptember 7. és 9. között – Márton Áron püspök életének nyomdokain. A zarándoklat főbb állomáshelyei: Csíksomlyó, Csíkdánfalva, Csíkszentdomokos, Szászrégen, Máramarossziget, Kapnikbánya, Dés, Kolozsvár és Gyulafehérvár.
A korábbi zarándoklatoktól eltérően, a mostani beszámoló nem járja végig a helyszíneket és nem nyújtja a zarándokút rövid kronológiáját, hanem a résztvevők vallomásaiból szemelvényez.
"Itt van mindenki? Hiányzik valaki?" – Gergely atya ezen kérdéseire érkező megnyugtató válasz előtt nem indul tovább a busz az egyes állomáshelyekről. De hogyan jön össze a busznyi ember, rendszerint több mint húsz, vagy közel harminc településről? Meggyőződésem, hogy nem az a válasz, hogy "hallotta vagy olvasta a hirdetést és jelentkezett", hanem az, amit Ferencz Kornélia így fogalmazott meg az elinduláskor: "mindenki itt van, akinek itt kell lennie, és akit Áron püspök úr meghívott".
Ki miért indul el Áron püspök nyomdokain zarándokolni? Nem kell találgatni, hiszen ezt mindenki maga oszthatta meg társaival az autóbuszon, a zarándoklat első napján, amikor röviden bemutatkozott a 24 településről érkezett zarándoktársnak.
Az idősebbek leginkább a bérmálkozásukat idézték fel, Áron püspök mosolyát és a szív rejtekéig hatoló atyai tekintetét, amelyet máig őriznek lelkükben. Iránta való szeretetből és tiszteletből jöttek zarándokolni, felajánlani azt mielőbbi boldoggá avatásáért. A fiatalok közül többen is őszintén mondták el, hogy nem ismerik a Kegyelmes Úr életét, így inkább csak a kíváncsiság hozta el őket a zarándoklatra. Van, aki a 25 év házasságért ad hálát, van aki közbenjárását szeretné kérni családjáért, vagy egy nagyon súlyos betegért.
"Azért jöttem, hogy lássak, halljak, tanuljak", fogalmazta meg egy SMS rövidségével az egyik középiskolás. Némelyek a korábbi zarándoklatokon résztvevő családtagtól vagy ismerőstől hallották, hogy érdemes eljönni. Van, aki Áron püspök segítségét és támogatását kéri életútjának kereséséhez. Az egy híján húsz diák ill. egyetemista némelyike hezitált, hogy a vakáció utolsó napjait "elrontsa-e" csak azért, mert nem akar nem-et mondani az illető plébános, hitoktató vagy tanár ajánlására, de valamennyien Áron püspök iránti alapvető érdeklődéssel jöttek zarándokolni. Számukra a szervezők részéről kapott jutalom/ajándék volt ez az út.
És ha némelyik bemutatkozás alig háromszavasra sikeredett, vagy remegett közben a hang az izgalomtól, a hazafelé úton megosztott élmények annál bátrabbak és tartalmasabbak voltak. Az együtt és Áron püspökkel töltött alig három nap valósággal csodát tett. Olyan "mártonároni csoda" ez, amely minden zarándoklaton újra és újra megtörténik. (Vajon mi lenne akkor, ha egy életre elköteleznénk magunkat szentéletű püspökünk mellett?)
Mit jelentett számomra a zarándoklat? Mit nyújtott? Mit viszek haza magammal? Gyönyörű vallomások születtek, amikor ezekre a kérdésekre próbáltak választ adni a zarándokok.
"Azt hittem, hogy ismerem Áron püspököt", "nem sokat tudtam róla", "eddig is tudogattam ezt-azt", vallották be páran, majd őszintén tették hozza, hogy rengeteg új dolgot hallottak a zarándoklat alatt és ezentúl egészen másképp fognak feltekinteni rá. "Érdemes volt eljönni", "nagy kár lett volna kihagyni", mondták többen. "Éreztem, hogy Áron püspök vezetett és végig itt volt velünk", fogalmazta meg valaki, de Áron püspök közösség-formáló erejére utalt az is, aki kiemelte, hogy egy egységes csoportot alkottunk.
Még a több diák által megfogalmazott egyszerű "barátokat szereztem" megállapításban is ott húzódott, hogy ezek a barátságok Áron püspök jegyében születtek. Van diáklány, aki elhatározta, hogy Áron püspöknek minél több beszédét igyekszik elolvasni, hogy még jobban megismerhesse őt. Ezért Ferencz Kornéliától a Marton József nagyprépost által gondozott hagyaték-sorozat eddig megjelent 14 kötetét kapja ajándékba.
"Nekem ennyi elég volt, nem fogok Márton Áront olvasni", replikázott egy másik diák, de hozzátette, hogy az viszont biztos, hogy ezentúl a nagy püspök meghatározóan jelen lesz életében és tudja, hogy vele fog tovább haladni az úton, az ő segítségével fog döntéseket hozni. Mint sokan mások, csak "Marci"-nak nevezte a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumot az egyik diák eddig, de most világossá lett számára, hogy többről van szó, mint egy névről: ezentúl másokat is arra biztat majd, hogy teljes nevén nevezzék az iskolát. Ki kell mondani, ki kell ejteni a szentéletű főpásztor nevét!
Ha igaz, hogy minden résztvevőt Áron püspök hívott zarándokolni, akkor épp így igaz, hogy valamiért hívott, valamire tanítani akar – mondta egy másik társunk. Hogy mire? Több vallomásban konkrét felismerések fogalmazódtak meg: "erőt és hitet kaptam", "míg én félek, menekülök a szenvedéstől, langyos életet élek, addig Áron püspök nem ezt tette, s engem is arra bátorít, hogy kitartóan előre menjek az élet útján", "segít megbátorodni és megerősödni hitemben".
Sokakat megérintett Áron püspök személyisége, nagysága, embersége, gerincessége, az, hogy nem volt "feldarabolt és megosztott ember". "Kérdéseimre nem adott konkrét válaszokat, de megmutatta, hogy még mennyi minden lehetek, tágított horizontjaimon, nyitott rajtam és lehetőségeimen". "Feltöltődve megyek haza", "százszor annyit kaptam, mint amennyit reméltem".
Az egyik diák őszintén ismerte be, hogy nem sok kedvvel fogadta el a felajánlott lehetőséget, mert "már a csapból is Márton Áron folyik, különösen az idei emlékévben". A három nap azonban felismertette vele, hogy nem minden "csap" egyforma: fontos a tiszta forrás. Nem volt üres ígéret, amikor Gergely atya azt mondta, hogy a Ferencz Kornéliával szervezett zarándoklatokért felelősséget vállal: csak az hangzik el, ami biztos és leellenőrizett forrásból származik. Sokan köszönték meg nekik az alapos felkészültséget, kiemelten pedig azt az érezhető hitelességet és elkötelezettséget, amellyel Áron püspököt szeretik és valósággal jelenvalóvá teszik.
Legtöbb zarándokban a máramarosszigeti börtönmúzeum hagyott mély nyomot, az egykori rabok és Áron püspök szenvedései. Többen nem jártak eddig Kolozsváron, majdnem mindenki most volt először az érseki palotában, annak kertjében. "Nagy hatással volt rám közelről találkozni az érsek úrral, ilyen személyes és közvetlen módon", mondta az egyik zarándok.
Bár Áron püspök földi maradványainak folyamatban lévő áthelyezése miatt nem mehettünk le a székesegyház kriptájába, talán még meghatóbb volt látni koporsójának fedelét, előtte állni és imádkozni. "Nem gondoltam volna, hogy tizenegy zarándoklat után is könnybe lábad a szervezők szeme", fogalmazott egyik társunk.
Zarándokcsoportunk nem csak imádkozott Áron püspök boldoggá avatásáért, hanem a résztvevőktől összegyűlt 918 lej adománnyal támogatja az eljárást, amelyet az érsekség kápolnájában adtunk át az érsek úrnak. "Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet" (Jak 2,18).
Kapcsolodó anyagok: