Petrillán 1906-ban saját temetőt létesítettek ravatalozóval. 1910–1914 között az állami iskolában végeztek szentmiséket. 1914-ben építették a templomot. Mivel ez a templom kicsinek bizonyult, 1926–27-ben bővítették. 1921-ig Petrozsényből látták el. Plébániának egy tiszti lakást kapott az egyház, de a jövő-menő rendszerek miatt többször kellett bérelt lakásba költözni. Végül 1991-ben egy régi kolónia-lakást vásároltak. Az egyházközség híveinek száma a Zsil-völgyre jellemzően állandóan változott. Számuk jelentősen megnőtt, amikor sok moldovai családot telepítettek a városba, közülük sok római katolikus volt. Erdély különböző vidékeiről is özönlöttek az emberek a jobb megélhetés reményében. Így az egyházközség a letűnt rendszer botlasztása és akadályozása ellenére is mindig élő közösség volt, amely szerette egyházát és templomát. A rendszerváltás után megcsappant a hívek száma. A bányászok nagy része munkanélküli lett, ezért sokan visszatértek szülőhelyükre.