Az egyházközség már 1332-ben szerepelt Uzum néven, ekkor templommal rendelkező plébániának számított. A reformáció idején a katolikus egyház megszűnt. A katolikusoknak a 18. századtól udvari kápolnájuk volt, ahová a szentivánlaborfalviak is jártak. 1918–22 között a katolikusok templomot építettek, amelyet a szentiváni plébánosok láttak el 1943-ig, amikor önállósodott. A papilakot 1967 és 1969 között építtette Nagy László plébános. Jelenleg az 1700 lelkes református és 300 ortodox (folyamatos beköltözés) mellett az 500 fős katolikus közösség szintén növekvőben van, nem annyira a természetes szaporulat, hanem inkább a beköltözések miatt (a filiában is). A nagyvárosokra jellemző gyökértelenség és közömbösség divatos a hívek körében.