Temploma 1867-ben épült. A toronyban három harang található. A plébánián lévő Árpád-házi Szent Margit-alkotás kiemelkedő szépségű. Az egyházközség újabb keletű, 1919-ben létesült. A település is csak száz évvel idősebb, hiszen 1819-ben lett községi rangja.
A település története szorosan összekapcsolódik a háromszéki üveggyártás történetével. A Mikó grófok 1763-ban a Mikóújfaluhoz közeli Zsombor tetőre üveghutát építtettek, amit a környező erdő kivágása után 1782-ben a mai Bükszád területére költöztettek. Mikóújfalu és a bükszádi gyár alapítójának, gróf Mikó Miklósnak két leánya volt: Róza és Eszter. Esztert feleségül vette gróf Mikes Benedek. Az édesapa, Mikó Miklós leányának adta hozományként Sepsibükszádot az ott már virágzó üveghutával együtt. Így szállott a gyár a Mikes családra. Az 1782-ben Bükszádra költöztetett kis huta 1792-ben 12 gazdát számlált a falu felső részében, az ún. Patakban. 1869-ben Bükszádnak már 1091 lakosa volt. Ebből 630 római katolikus, 15 református, 430 görögkeleti, 7 görög katolikus, 3 lutheránus és 6 idegen. 1910-ben a tanköteles gyermekek száma 429 volt, de csak 129 gyermek járt iskolába. Az üveggyárhoz a grófok német és cseh munkáscsaládokat telepítettek, de költöztek ide székelyek, románok, szlovákok és romák is.
A Málnásfürdő és Bükszád közötti völgyben a 19. század végén kőbányászat kezdődött el, ami az üveggyártás megszűnése után az itt élők megélhetését biztosította. Ebben az időben újabb telepesek, olasz és német kőfaragók érkeztek a faluba. Az 1916-os invázió hatására az itteni görögkeleti hívek annyira elkeseredtek, hogy 1917-ben mind katolizáltak, Mikóújfaluban és Sepsibükszádon egyaránt. A katolikus egyház híveinek ezen számbeli gyarapodása és a plébánia nehéz adminisztrálása késztette az akkori Nagy Béla mikóújfalvi lelkészt arra, hogy a gyulafehérvári püspökségtől segédlelkészt, vagy Sepsibükszád különválását kérje. A püspök döntése alapján Sepsibükszád önálló egyházközség lett. Ferencz Sándor plébános idején, 1933-ban Szakács Antal brassói hittantanár a sepsibükszádi hívek részére április 9-től 14-ig, azaz virágvasárnapjától nagypéntekig nagyon sikeres népmissziót tartott. 2000. augusztus 20-án millenniumi ünnepséggel egybekötött búcsút tartottak, melynek keretében Csiszér Albert főesperes megáldotta a millenniumi emlékkövet. 2002. június 1-jén Tamás József püspök megáldotta az új ravatalozó kápolnát.
