2011.04.13
A szatmári egyházmegye nagy ünnepére kerül sor 2011. július 3-án, amikor Szentatyánk XVI. Benedek pápa megbízásából Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa ünnepélyesen kihirdeti a szatmárnémeti székesegyházban Isten Szolgája Scheffler János vértanú püspök boldoggá avatását.
A boldoggá avatás nemcsak a szatmári egyházmegye, hanem az erdélyi katolikusság, sőt az egész nemzetünk ünnepe is. Ezért az ünnepélyes szentmisét Eminenciás és Főtisztelendő Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom–budapesti érsek fogja pontifikálni.
Most ismertetjük röviden a vértanú püspök életét.
A Szatmár megyei Kálmándon, 1887. október 29-én látja meg a napvilágot Scheffler János sváb, zsellér szülők második gyermekeként. Kimagasló tehetsége már az elemi iskolában megnyilvánult s plébánosa támogatásával 1898-ban megkezdhette tanulmányait a Szatmárnémeti Királyi Katolikus Főgimnáziumban. A tízgyermekes család elsőszülöttje, Mária példájára – aki a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájába lépett – életre szóló döntést hoz: felvételizik a papnevelő intézetbe.
Egyházi elöljárói Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karára küldik. A teológiai képzés befejeztével Dr. Boromissza Tibor püspök szenteli pappá, 1910. július 6-án.
Ezt követően ösztöndíjasként Rómában egyházjogból, pár évre rá a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen teológiából doktorál. A képzett lelkipásztor visszatér szülőföldjére, ahol előbb a szatmárnémeti Római Katolikus Főgimnázium diákjainak nevelésével foglalkozik, majd – a szatmári és nagyváradi egyházmegyék összevonását követően – Fidler püspök Nagyváradra küldi, ahol a kispapok képzésében játszik kiemelkedő szerepet. Aktívan részt vesz az egyházmegyei zsinat előkészítő munkálataiban is.
1939-ben, Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök lemondása után a Szentszék a kettős egyházmegye apostoli kormányzójává Márton Áron gyulafehérvári püspököt nevezte ki, majd – amikor a két egyházmegyét különválasztotta – új püspököt adott a Partiumnak: XII.Pius pápa 1942. március 26-án szatmári püspökké, március 28-án pedig nagyváradi apostoli kormányzóvá nevezte ki Scheffler Jánost.
A püspökszentelést Dr. Serédi Jusztinián hercegprímás, Dr. Glattfelder Gyula csanádi és Dr. Madarász István kassai püspök végezte 1942. május 17-én a szatmári székesegyházban.
1945 végén, a háború után kegyetlen évek következtek az Egyház számára. A román kormány 1948. július 19-én felmondta a Szentszékkel kötött konkordátumot, az új állami kultusztörvény pedig megszüntette a szatmár-nagyváradi egyházmegyét. A püspök memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, amelyben kifogásolta a kommunista hatalom egyházat sújtó intézkedéseit. Tiltakozásának és ellenállásának következménye az lett, hogy a kormány nyugdíjasnak nyilvánította, és eltiltotta a püspöki funkció gyakorlásától. Szenvedéseit fokozta, hogy 1949-ben letartóztatták titkárát és tanácsosát, a titokban püspökké szentelt Dr. Bogdánffy Szilárdot, fél év múlva pedig általános helynökét Pakocs Károlyt is.
1950. május 23-án a Hunyad megyei Körösbányára, a ferences kolostorba kényszerlakhelyre vitték. Mivel nem vállalta a kommunista vezetők által számára kigondolt szerepet, és szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró törekvésekkel, 1952-ben letartóztatták. Előbb a bukaresti belügyminisztériumban tartották fogva, majd innen Jilava földalatti börtönébe szállították, ahol rövid időn belül, december 6-án meghalt.
Mind a papok, mind a hívek az egyház vértanújának tekintették, aki Krisztus ügyéért szenvedett és halt meg a börtönben, embertelen körülmények között. 1965 őszén földi maradványait a jilavai rabtemetőből exhumálták és a szatmári székesegyház kriptájába helyezték el.
Áldozatos élete legyen számunkra példa a hit buzgó gyakorlásában és a szeretet önzetlen megélésében.
Jakubinyi György érsek (részlet a III. körlevélből)