2011.10.22
A rászoruló közösség szolgálatában
Annak érdekében, hogy az érdeklődők megismerhessék a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek Közösségét, október 19-én nyílt délutánt tartottak székelyudvarhelyi központjukban. A nővérek – akik nemrég ünnepelték az erdélyi újrakezdés 20. évfordulóját – végigvezették a látogatókat a központon, bemutatták hogyan teszik az éjt nappallá a rászoruló közösség szolgálatában.
A találkozó elején egy rövid gyerekműsorral lepték meg az érdeklődőket, miután Boros Margit nővér felelevenítette a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek történetének fontosabb mozzanatait. 1855-ben alakult a közösségük, már 1864-ben az első nővérek megérkeztek Szebenbe, ott alakult a legelső központ – mesélte el Margit nővér. A kommunizmus idején a diktatúra elkobozta azt az épületet, a nővéreket pedig elűzték. Le kellett vetniük a szerzetesi ruhát, megtiltották, hogy iskolákban tanítsanak. A kórházakban, öregek otthonában még dolgozhattak ugyan, de egy idő után Marosvásárhelyen az összes asszisztensnőt visszafokozták takarítónőnek.
A feloszlatást követően, 1990 után már megérkeztek az első nővérek Székelyudvarhelyre. 1991-ben indulhatott újra hivatalosan a rend, ekkor már az idősebb nővéreknek Németországból kellett szerzetesi ruhákat kérniük, mivel az évek során a viseletük is megváltozott. Beindult a fiatalok képzése, azóta számos központ indult el a környező régiókban is. 1992-ben indult a legelső óvodai csoport, azóta mindegyikben 28-29 gyerekkel foglalkozik legalább két óvónő. Manapság 113 gyerek jár az óvodás csoportokba, azonkívül belátogatnak más gyerekek is a délutáni iskolai foglalkozásokra. A Názáret-házban – amelyben az árvíz is kárt tett – 8-10 értelmi fogyatékos gyereket is gondoznak. A zárdában működik egy kisebb „öregotthon” is, ahol az idősebb nővéreiket halálukig gondozzák. Az elmúlt húsz évben 27 társukat temették el Székelyudvarhelyen. „A nővéreknek mindig is szívügyük volt, hogy a fogyatékkal élőket, a sérült, hátrányos embereket támogassák. Azoknak a rászorulóknak, akik hozzánk fordulnak egy alapélelmiszer-csomagot szoktunk juttatni. Némelyiküknek sajnos nincs hol megfőzniük az
ételt” – ismertette Margit nővér a sokoldalú tevékenységük egyikét.
A 23 nővér munkájában még 36 alkalmazott és önkéntes ember segít, különben ezt a sok tennivalót nem bírnák elvégezni. Margit nővér hálát adott a támogatóiknak, akikért mindennap imádkoznak. A rengeteg munka mellett természetesen aktív lelki életet is élnek a nővérek. Reggel hatkor imádkoznak, melyet egy fél óra csendes elmélkedés követ. Hét órakor részt vesznek a közös szentmisén, majd mindenki hozzálát a rá ruházott feladat elvégzéséhez.
Antalfi József, Hargita népe, 2011. okóber 21.