Válság – veszély vagy esély?

Katolikus Pszichológusok és Teológusok Találkozója
Immár másodszor rendezik meg december 9–10-én Kolozsváron a Katolikus Pszichológusok és Teológusok Találkozóját. A szervezők a  tavaly azzal a gondolattal indították útjára ezt a kezdeményezést, hogy a szétforgácsolódó világban, ahol ember embernek farkasa még szakmai körökben is, legyenek a katolikus pszichológusok, teológusok, papok, lelkivezetők, lelkigondozók egy olyan “akol”, ahol egymásnak “pásztorai” lehetnek, s ahol mindenki a saját identitásában megerősődve segíthet a másiknak még jobbnak lenni. A cél, hogy leglaább e körökben ne a másik ellen, hanem mellette haladva fejlődjenek, működjenek a szakmában. A rendezvény előkészületeiről számolt a Vasárnap kérésére Homa Ildikó, az egyik főszervező.

A tavalyi konferencia témája ez volt: Lehetőségek–korlátok a teológia és a pszichológia határterületén. Szerzetesként és pszichológusként fontos számomra, hogy olyan antropológiai alapokon műveljem szakmámat, ami az egyház tanításával összhangban van. Sokszor keresnek az plébániákon az emberek “keresztény pszichológust”. Ilyenkor milyen választ kapnak? Egy rózsafüzért esetleg, ahogy én jártam meg egy alkalommal, amikor bemutattam egyházi körökben, milyen fontos a pszichológiai segítségnyújtás – válaszként azt mondták nekem: “tessék egy rózsafüzér, ez a legjobb segítség”. Kétségen kívül az ima  bizonyítottan szanogenetikus, de vajon elegendő-e, amikor  válságban vagy, amikor életed alapjait nagyon megrendíti, hogy tönkrement a házasságod, amikor szexuális erőszak áldozataként nem tudsz kilábalni a depresszióból?
Eddigi gyakorlatomból azt láttam mind a kliensek, mind a szakmabeliek körében, hogy nem elegendő csak két szót összetenni: kereszténység és pszichológia: a kettőt össze is kell ötvözni, és ez csak találkozásokon, konfrontációkon és rengeteg tanulási folyamaton keresztül lehetséges. Ehhez kívánt a tavaly és az idén is a konferencia keretet teremteni.
A tavalyi konferencia visszhangja reményt és bátorságot adott nekünk arra, hogy folytassuk. Nem a létszám a mi erőforrásunk, hanem a minőség. A Lázár Saroltával közösen  alapított szakmai társaság víziója J. L. Moreno szavaival: Hisz mindnyájan egy nagycsalád, ha úgy tetszik, egymás testvérei vagyunk. Szeretnénk egymás testvérei lenni abban a munkában, ami a keresztény és minden jóakaratú szenvedő ember pszichológiai és spirituális jólléthez való eljuttatását célozza meg. Ebbe a családba szeretnénk minden érdeklődőt bekapcsolni. A konferencia lehetőség a találkozásra, az igazi, hiteles találkozásra. Ez akkor lehetséges, ha mindenki saját egzisztenciális központjából közeledik a másik felé – Erich Fromm szavaival. Ha így közeledik a másik felé, mind a saját kliense, mind a szakmai társa felé, képes lesz meglátni a benne rejlő képességeket, lehetőségeket. Ahogy Viktor Franl mondja: “Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor, ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.” A konferencia egy ilyen talákozás élményéből született. Összetalálkoztunk Lázár Sarolta, Vik János, Robu Magda és én, s rácsodálkoztunk erre a vízióra, majd eldöntöttük, hogy megpróbálunk másokat is “megfertőzni” vele. A tavalyi és az idei konferencia is a Babes-Bolyai TE RT Fakultásának és a Psycho-logos Társaságnak közös kezdeményezése. Az idei konferencia témája: Válság – veszély vagy esély? Az első reakció a cím hallátán bizonyára az, hogy ez már unalmas, pár éve a saját bőrünkön érezzük, főképp a gazdasági vonatkozásút. De ha jobban belegondolunk, azt látjuk, a válság kiváltotta szorongás motiváló tényező, miért ne használjuk ki. A szorongás az ember alapélménye, mondják az egzisztencialisták. A világ, de nemcsak, hanem Isten is ezen keresztül beszél hozzánk. Éppen ezért a válság élménye a pszichológiai érés és az istenkeresés helye lehet. Akkor már meg is érkeztünk ahhoz a határterülethez, ahol mindkettő – teológus és pszichológus – találkozhat és együttműködhet. A válság ezért esély mindkettő számára. Szeretettel várunk mindenkit, szakmabelit és szakmán kívülit, katolikust és nem katolikust, hogy megosszuk tapasztalatainkat, tudásunkat, aggodalmainkat, örömeinket.
(Vasárnap, 2011. december 4., XXI. évfolyam 49. szám)

Kapcsolódó: Meghívó a katolikus pszichológusok és teológusok II. találkozójára