2012.01.09
Hivatalosan adventtel kezdődött az új pasztorális év, ám a kiadott és augusztus végén a pasztorális napokon ismertetett füzet értelmében decemberben már a harmadik témát dolgozhatják fel azok, akik időben elindultak a javasolt úton. Decemberre az önkéntességről, s emellett, ezzel összekapcsoltan az élő plébánia, az élő közösség építésén gondolkodhatnak és munkálkodhatnak a buzgó lelkű hívek.
A közösség pedig a legfontosabb törekvés, a gyümölcsöző keresztény élet forrása és ismérve. A család természet adta közösség, de mivel a vérségi kötelékek erősen összefűzik, ez segít is megmaradni benne. Az igazi Krisztus-arcúság, Krisztus-követés akkor és ott kezdődik, amikor már nem a test és vér sava köt össze, hanem a lélek, a Lélek maga. A nagy közösség Krisztus teste, az egyház, de az a maga világegyházi egészében nem élhető meg mindennap. Ez azonban nem kellene kibúvó legyen számunkra. A közösség látható a családban, és láthatónak kell lennie az egyházközségben, a keresztény hívők más csoportjaiban. A keresztény hívőnek a közösségteremtő viselkedésre, viszonyulásra nem keresztény köreiben is törekednie kell.
„A közösség és küldetés egymással mélyen összekapcsolódnak, […] a közösség a küldetés forrása és gyümölcse, ezért a közösség missziós jellegű, a misszió pedig a közösségre irányul” – olvashatjuk II. János Pál pápa Christifideles laici kezdetű buzdításában.
December talán különösen is alkalmas e téma átelmélkedésére és az ebből következő gyakorlat (nem csak decemberben gyakorlandó!) életbe ültetésére. A pasztorális füzet erre vonatkozó írásának összeállítója, Molnár Judit, a Caritas önkéntes koordinátora a következő pontokban foglalta össze a keresztény közösség ismérveit: az Krisztusban gyökerezik, küldetése van, a tagok ismerik egymást, felelősséget vállalnak egymásért, mindenkinek szerepe és helye van, folyton változik, s a tagokat, amellett, hogy önkéntes alapon vannak együtt, egy rajtuk kívül álló közös cél tartja össze; a közösségnek van vezetője és vannak ünnepei. A Nagy József által megfogalmazott cél pedig decemberre így foglalható össze: „Fedezzük fel új módon egymást, egymás értékeit, legyünk a többiek szolgálatára úgy, ahogyan leginkább szükségük van ránk”.
(bodó), Vasárnap