Január 6-án, vízkereszt ünnepén ünnepélyesen jelentette be XVI. Benedek pápa, hogy február 18-án huszonkét új bíborost kreál, köztük Lucian Mureşant, a Balázsfalván székelő fogaras-gyulafehérvári nagy­érseket, a Rómával egyesült romániai görögkatolikus egyháztartomány metropolitáját. Ez nagy megtiszteltetés, hiszen a bíborosok a pápa legközvetlenebb tanácsadói, akiket szabadon választ ki az összes nemzet soraiból. Lucian Mureşan immár a harmadik főpap, akit – Iuliu Hossu (1885–1970) kolozsvár-szamosújvári püspök és Alexandru Todea (1912–2002) ba­lázs­falvi érsek-metropolita után – a kommunista korszakban hitvalló és számtalan esetben vértanú romániai görögkatolikus egyház főpásztorai közül a bíbornokok tanácsának tagjai közé emeltek.

A bíborosi testület legfontosabb feladata, hogy a római pápa megválasztásáról gondoskodjék s a pápa segítségére legyen nagyobb jelentőségű kérdések/határozatok megvitatásakor testületileg, egyénileg pedig a különféle hivatalokban. Azok a bíborosok, akik a pápai kúria bármely hivatalában működnek, illetve nem megyéspüspökök, kötelesek Rómában lakni. Ezen esetek egyike sem áll fenn az új román bíboros esetében.

Lucian Mureşan metropolitát a hazai görög­katolikus egyház több mint 310 éves történelme folyamán elsőként ruházta fel XVI. Benedek pápa nagyérseki méltósággal 2005 decemberében. Egyháztartományához tartozik a kolozsvár-szamosújvári, a lugosi, a nagyváradi, valamint a máramarosi püspökség mind román, mind magyar nemzetiségű híveivel s a pasztorációt bármilyen nyelven végző papsággal.

Lucian Mureşan 1931. május 23-án született a Má­ra­maros megyei Fernezelyen, tizenkét gyermekes családban. Kora gyermekkorától érezte a papságra szóló hivatást. Asztalosnak tanult, majd a kötelező katonai szolgálat letelte után, 1955-ben megkezdte teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán (a görögkatolikus egyházat valamennyi intézményével együtt 1948-ban megszüntette az elnyomó rendszer). Negyedéves volt, amikor – az 1958–1959-es tanévben – a kommunista hatóságok (négy görögkatolikus társával együtt) kötelezték a teológia elhagyására, ellenkező esetben kilátásba helyezték annak bezárását.

A nagyérsek-metropolita minden alkalmat megragad ma is, hogy felelevenítse Isten szolgája Márton Áron püspök emberi és főpásztori nagyságát, életszentségét: „Márton Áron az én püspököm volt. Most is naponta kérem a jó Istent, ha úgy akarja, mutassa meg az egész világnak, mutassa fel egyházának eme nagy főpap lelki szépségét, jellemszilárdságát és a hősiesség erényeinek ragyogását. Ameddig az Úristen élnem enged ezen a földön, ebben a siralomvölgyben, Márton Áron püspök lesz legszemélyesebb tanácsadóm, életem irányítója, mindenkoron meghatározó személyisége.” Átvitt értelemben akár a Márton Áron püspök emlékéhez való hűség égi jutalmaként is értelmezhetjük Lucian Mureşan bíborosi kinevezését.

A Teológiáról történt kizárása után Lucian Mureşan kőbányában, szakképzetlen munkásként kereste meg a kenyerét. Hű maradi papi hivatásához. Titokban szentelték pappá „katakombai” tanulmányai után, 1965-ben. A rendszerváltás után Nagybányán szentelték püspökké 1990-ben. Előbb máramarosi megyéspüspök, 1994 augusztusától fogaras-gyulafehérvári érsek, hét éve pedig nagyérsek-metropolita. Jelenleg a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciájának soros elnöke. Szívből örvendünk Lucian Mureşan érdemei elismerésének. Eminentissime Domine, ad multos annos!

 

Fodor György, Vasárnap

Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.