2010.06.22
Igazán ritka, hogy egy egyházközségben testvérpárosnak ünneplik pappá szentelési évfordulóját. Kászonaltízen vasárnap ilyen alkalomra gyűltek össze a helybéliek a Krisztus Király plébániatemplomban. Megható köszöntőszavak, gyönyörű szentmise, szívhez szóló szavalatok a kisebbek részéről, illetve virágözön az Urat egy évtizede szolgáló Márton Józsefnek és Istvánnak – zömében ezek voltak a falunapok egyik kiemelkedő eseményének ismérvei.
Kérjétek továbbra is Isten segítségét hivatásotok gyakorlásában – köszöntötte az ünnepelteket a szentmise elején Vass Zoltán-István főesperes. Szavaira Márton József válaszolt: „Úgy érzem, hogy ma a templomban mindenki ünnepel. Nem csak mi, hiszen mindenkinek volt házassági évfordulója, születésnapja, érettségi vagy kortárstalálkozója. Ez alkalomból visszanézünk a múltra, reméljük a jövőt, és örömmel éljük mindezt. Ezért most a szentmise elején arra kérlek, ne csak a mi ünnepünk legyen, hanem a tiétek is, amikor végiggondoljátok házasságotokat, az életeteket, hálát adva Istennek. Mert az igazi ünnep az, amikor találkozik ember az emberrel, és találkozik a templomban Istennel” – fogalmazott a plébános.
Hozzátette, hivatásának elmúlt tíz évében az emberi szeretettel és az isteni kegyelemmel egyaránt találkozott. „Amikor ünnepelünk, ünnepeljen velünk falustárs, barát, hívő közösség” – hangsúlyozta Márton József, akinek testvére, Márton István prédikált a szentmisén. Ennek során többek között kifejtette, Jézus Krisztus nem csak egy szépet mondó, csodákat tevő valaki kell legyen számunkra, hiszen ebben az esetben igencsak rossz úton járunk, amely „nem Isten dicsőítése, hanem önmagunk felmagasztalása felé visz. Jézus Krisztus azonban ennél többet akar tőled, többet akar mindnyájunktól. Személyes kapcsolatot akar tőlünk” – hangsúlyozta az ünnepelt.
Polgármesteri köszöntő és meglepetés
„Nagyon ritka az az egyházközség, ahol két faluszülöttjének egyszerre ünneplik felszentelési évfordulóját” – fogalmazott a mise végén köszöntőjében András Zoltán polgármester. A községvezető kihangsúlyozta, belső érzés, belső indíttatás, amit érezni kell, és úgy lehet csak Isten lelki szolgája lenni. „Volt szerencsém meglátogatni őket állomáshelyükön, és elmondhatom, büszke vagyok, hogy azokon a helyeken kászoni papok szolgálnak” – fejtette ki az elöljáró, aki ajándékként egy-egy festményt adott át az ünnepelteknek. Szintén a köszöntés részeként helyi gyerekek egy csoportja verses összeállítást adott elő, majd következhetett az ismerősök, rokonok, barátok virágözöne.
Fontos hely az életemben
Márton Józsefet 2000. június 25-én, Gyulafehérváron szentelte pappá dr. Jakubinyi György érsek. Papi jelmondata „Elégséges nekem a te kegyelmed, mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg” (2Kor 12,9). Jelenleg szórványban szolgál, a Hunyad megyei Brad városban. "Mit jelentene részt venni egy olyan ünnepen, amikor olyan helyre jössz haza, ahol talán szeretnek, ahol mindig hazavárnak, amelyik mindig nagyon fontos az én életemben és érzésvilágomban…" – fogalmazott kérdésünkre a plébános.
A hazatérés mindig „hazatérés”
Testvéréhez hasonlóan Márton Istvánt is 2000. június 25-én, Gyulafehérváron szentelte pappá dr. Jakubinyi György érsek. Papi jelmondatának a jezsuita rend jelmondatát választotta: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére”. Jelenleg szintén szórványban, a marosmenti Gödemesterházán teljesít szolgálatot. „A hazatérés pedig mindig, idézőjelbe téve, hazatérés. Mindig ismert arcok, mindig szerető emberek, gyökereink, szüleink, testvéreink várnak itthon. Körülbelül ennyi volt a mai ünnep” – említette a vasárnapi ünnepséggel kapcsolatban portálunknak.
Rédai Botond, Székelyhon.ro, 2010. június 22.