2012.02.10
Az egyház vajon lelki közösség vagy intézmény? A világ egyes pontjain annyira szervezett és rendszerezett, hogy csak a keretek maradnak, azok pedig önmagukban és önmagukért nem vonzóak. Ezért aztán a lélek közössége nélkül kiürül az intézmény. Székely Dénes gyulafehérvári teológiai tanár február 9-én Kolozsváron a Katolikus Akadémia keretében tartott előadásában felvázolta, hogy az egyház intézményesülési folyamatában alapításától egészen napjainkig a Lélek adományai hogyan érvényesültek, miként jutottak szóhoz egy-egy kritikusabb korszakban.
A karizmák, amelyek a Lélek adományai, mindig a közösség javát kell szolgálják, hangsúlyozta az előadó. Példaként a nagy belső egyházi reformokat említette, a jobbítás és figyelemfelkeltés szándékával megjelenő szerzetesközösségeket vagy azokat, akik szintén az elfeledett, ám korábban gyakorlatban lévő értékekre irányították a keresztények figyelmét. Jogosan inti a pápa ma is az egyházat a strukturalizmus veszélyétől – hiszen a megmerevedő hierarchia és a szokások könnyedén száműzhetik a Lélek adományait az intézményből. A hatalom pedig önmagában nem, csak a szolgálat dimenziójában érték. Az előadás végén élénk eszmecsere indult arról, hogy a mai egyházban a lelki közösségek szerepe hogyan és miként valósul meg, illetve a karizmák, adományok birtokosai hogyan tudnak építő jelleggel bekapcsolódni az egyház vérkeringésébe.
(dg)
Fotók: Bodó Márta
Vasárnap