Isten népe egységet alkot

Az amerikai püspökök szolidaritásról szóló üzenete
Romániai látogatásra érkezett az Amerikai Katolikus Püspöki Kar képviseletében Justin Rigali bíboros és John Gaydos püspök, valamint Declan Murphy, a Közép- és Kelet-Európa segélyezéséért felelős hivatal vezetője.

Rigali bíboros a 18 amerikai bíboros egyike, Philadelphia kiérdemesült, ma nyugalmazott bíborosa, az AEÁ kilenc nyugalmazott bíborosának egyike. Részese volt a II. vatikáni zsinatnak: az első két ülésszak (1962–1963) munkálatain részt vett. Pályafutása során, miután a Pápai Gergely Egyetemen egyházjogi doktorátust szerzett, a vatikáni diplomáciában különböző országok apostoli nunciatúráján dolgozott, majd a vatikáni államtitkárságon és más pápai tanácsokban. Hazatérve 1994-től St. Louis érseke volt. II. János Pál pápa személyes barátsága jeleként 1999-es amerikai látogatása során külön kitüntette figyelmével az egyházmegyét a bíboros érdemeire való tekintettel. 2003-tól nyugdíjba vonulásáig volt Philadelphia érseke, ekkor lett bíboros. A pápa a nyugdíjba vonult Rigali bíboros-érsek szolgálatát többször igénybe vette különféle diplomácia szolgálatokban. Jelenleg az amerikai püspöki kar segélybizottságának elnöke. E bizottság tagja John Gaydos, az AEÁ 271 aktív, hivatalban levő püspökének egyike (az amerikai püspökök összlátszáma 456), 1997-től Jefferson City egyházi vezetője.

Látogatásuk során (február 27–március 5 között) romániai római és görögkatolikus egyházmegyéket látogatnak végig, ismerkednek az itt élő katolikusok életével, életük adottságaival, lehetőségeivel, tényeivel, örömeivel és nehézségeivel. Meglátogatják azokat az intézményeket, amelyekre a közösségek a legbüszkébbek, s olyanokat, amelyek működéséhez az amerikai katolikusok körében e célra szervezett gyűjtések is hozzájárultak. Nyitottak és kíváncsiak mindenre: a múlt eseményeire, tanulságaira, az itt élők reményeire, jövőbeli terveire.

Bukarestből február 29-án érkeztek a gyulafehérvári főegyházmegyébe, Csíkszeredába és Gyergyószentmiklósra. Csíkszeredában találkoztak és megbeszélést folytattak a főegyházmegye segédpüspökével, Tamás Józseffel. A gyulafehérvári főegyházmegyében zajló ifjúsági programokról tájékoztatta az amerikai küldöttséget Nagy-György Attila korábbi és Tamás Barna jelenlegi főegyházmegyei ifjúsági lelkész. Ezt követően a Caritas projektjeit mutatta be Márton András igazgató, a felnőttképzési programokról Szakács Ferenc Sándor igazgató, a Háló mozgalomról Sebestyén Ottó  tájékoztatta őket. A magasrangú vendégek Gyergyószentmiklóson a Caritas vidékfejlesztési programjaival ismerkedtek Bányász József segítségével.

Március 1-jén a főegyházmegye székhelyén, Gyulafehérváron találkoztak Jakubinyi György érsekkel, a Hittudományi Főiskola kápolnájában a kispapok és a tanárok körében szentmisét celebráltak, ezt követően Jakubinyi érsek a székesegyházba kalauzolta a vendégeket, annak történetéből is ízelítőt nyújtva. Ezután az érsekség nagytermében Szász János gazdasági igazgató társaságában folytattak tárgyalást, majd a küldöttség Balázsfalvára indult. Romániai útjukon ezt követően Kolozsvárra, Nagyvárad, Nagybányára, Szatmárra látogatnak.

A Vasárnap képviseletében az egyházmegye hívei, papjai nevében mi is köszönetet mondtunk nekik az amerikai katolikusok adományaiért, amelyekkel az évek során minket segítettek. Arról kérdeztük a magas rangú vendégeket, milyen céllal érkeztek Romániába és milyen benyomásokat szereztek főegyházmegyénkben.

Justin Rigali: Számomra a látogatás elsődleges célja mindenek felett, hogy kifejezzük szolidaritásunkat a romániai egyházzal, a püspökökkel, az egyházi közösségekkel, minden egyházmegyével. Szolidaritás: ez a fő, ez a kulcs. Emellett el kell mondanom, nagyon felemelő érzés mindez számunkra, s remélem, látogatásunk az itteni püspökök számára biztatás, hogy az amerikai püspökök mellettük állnak, s hasonlóképpen Isten népének az Egyesült Államokban élő része közösséget érez és vállal a romániai egyházzal.

Mennyit tudnak az amerikai katolikusok a Kelet-Európában élőkről?
Sajnos nem eleget. A mi feladatunk is annak tudatosítása, hogy Isten népe egységet alkot és mind nagyobb mértékben kell ezt tudatosítania. Össze vannak kötve egymással és függnek is egymástól azok, akik Isten népét alkotják.

Ami az utazás során szerzett tapasztalatainkat illeti, el kell mondanom, nagyon mélyen megérintett minden, amit láttunk: hogy mi minden történik itt a Szentlélek vezetésével! Kísérőink s akikkel találkoztunk, segítettek jobban megérteni a történelmet, az egyház itteni életét, a nehézségeket, problémákat, a kihívásokat, amelyekkel az egyház ma szembetalálja magát, a próbálkozásokat, korlátokat és reményeket.

John Gaydos: Emlékszem arra a magyar családra, amely még kisgyermek koromban költözött a velünk szembeni házba, miután 1956 nyomán elmenekültek Magyarországról. Ma más népcsoportok kénytelenek szülőfüldjükről menekülni, bosnyákok, szerbek érkeznek, muzulmánok és keresztények, akik a szülőföldjükön nem értik meg egymást, de St. Louisban jó szomszédok... Én nagyon hálás vagyok a romániaiaknak, hogy itthon maradva nem adják fel a küzdelmet azért, hogy békében tudjanak egymás mellett élni!

Ez az első látogatásuk a régióban? Mennyire látják, érzékelik az itt végbement változásokat?
Justin Rigali: Először 1963-ban jártam Magyarországon, Budapesten, virágvasárnapján szentmisé vettem részt, majd latinul beszélgettünk el a teológiai hallgatókkal... Nyilvánvaló az eltelt időben hatalmas változások mentek végbe. Időben nagyon sok probléma megoldódott, sok új probléma is van, de ez az élet jele, s az egyház eleven, ezért néz szembe kihívásokkal, de mindenek fölött a reménnyel találkozik, amely a mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadásából forrázosik.

Bizonyára találkoztak azzal a túlzóan optimista elvárással, reménnyel, hogy az amerikaiak mindent meg tudnak oldani, végtelen mértékben tudnak támogatni minket, mint ahogy valószínűleg azzal a negatív előítélettel is szembesültek, mely szerint Amerika elnyom mindenkit, rákényszeríti az akaratát másokra...
Justin Rigali: Sajnálatos, de igaz, hogy az AEÁ a maga materializmusát nagy mértékben exportálja a világ más részeire, a maga fogyasztói és médiakultúráját, a filmjeit, a zenéjét és sok negatívumot – ez sajnálatos. Ugyanakkor Isten embereitől, Isten népétől nagyon szép dolgok származnak. Itt van ez az albizottság az amerikai püspöki karon belül, amelynek képviseletében mi ide jöttünk, s amely azzal foglalkozik, hogy segíteni próbáljon Kelet- és Közép- Európa katolikusainak. Tény az is, hogy az amerikai katolikusok nagymértékben és nagylelkűen adakoztak az elmúlt évtizedekben erre a célra. Az egyes segélyek olykor kisebb mértékűek, de összességében ez a régióban sok ország katolikus közösségeinek nyújt támogatást.
Az is tény, hogy nekünk is sokat lehet tanulnunk a kelet-európaiaktól: a hagyományaikhoz, a hitükhöz való ragaszkodást, emberi tartást... Így a kapcsolat kétoldalú: mi a romániai egyház szolgálatára állunk, s mi magunk személyesen is gyarapodunk a látottakkal.
John Gaydos: Az AEÁ-ban az európaihoz képest szinte nincs történelem. Európai bevándorlók hozták a maguk hagyományait, megépítették az otthon hagyottak mintájára a gyönyörű templomokat, más egyházi épületeket Amerikában, de minthogy nálunk nagyon sokat költöznek az emberek, mára egyes helyeken kiürültek ezek az épületek, s nekünk ez bizony nagy gondot jelent. Azt is eltanulhatnánk önöktől, hogyan lehet egy helyben maradni hosszabb ideig, kitartani...

A támogatási rendszerben vannak ma prioritások? Korábban nyilván sok építkezést támogattak, hiszen újjá kellett építeni az intézményeket, újraszervezni az egyház életét. Változtak a hangsúlyok, van olyan elképzelés, hogy mára építkezés helyett a pasztorális munkát vagy más kifejezett célt támogatnának szívesebben?

Justin Rigali: Mi bármit támogatunk, amire szükség van. Úgy gondolom, az építkezés is szolgálhat pasztorális célt. Az építkezés, ha valóban szükséges az evangélium üzenetének terjesztésére, hasznos lehet a helyi egyháznak, s ha a püspökök úgy ítélik meg, hogy ebben kérik a segítségünket, akkor ebben segítjük őket. Természetesen tudniuk kell azt, hogy mi a hívek adományait gyűjtjük és ajánljuk fel, lehetőségeink azonban korlátozottak. Nem írunk elő semmit, mert sokféle segítségre van szükség. Mi abban fogunk támogatást nyújtani, amire a helyi püspökök prioritásként megjelölve a támogatásunkat kérik.
John Gaydos: Mi a helyi egyház szükségét szeretnénk megtudni, azért vagyunk itt, hogy a helyieket meghallgassuk és igényeik szerint támogassuk őket.

A helyi katolikus közösségek nevében köszönjük az eddigi támogatást és ránk fordított figyelmet!
Kép és szöveg Bodó Márta
Vasárnap katolikus hetilap