Az igazságért szót emelő Márton Áron a politikától igyekezett távol tartania magát. Következetesen háborúellenes és az erkölcsi értékeket követő magatartásával tovább növelte tekintélyét az erdélyi nép előtt, felekezeti és világnézeti hovatartozástól függetlenül A vesztes háború után, 1945 tavaszán körlevelet adott ki, melyben a várható rendszerváltásra készítette fel papjait.
… megismétlem az utóbbi esztendőkben ismételten hangsúlyozott figyelmeztetésemet és rendelkezésemet: papjaink a politikával semmiféle ürügy alatt, még az egyéni védekezésük szerint látszólagos jó eredmények érdekében se foglalkozzanak… A politika sohasem a pap feladata, sőt minden időben hátrányára volt az igazi papi hivatás kifejtésének.
(Num. 2775–1945. március 4.)
„Kr. Sz. H.! A katolikus székelység ősi szent helyén – mely egyben a nyugati kereszténységnek is egyik legkeletibb őrhelye – gyűltünk össze, hogy apáink példájára Isten szent Anyja előtt hódolatunkat bemutassuk és magunkat és gyermekeink jövőjét az ő hatalmas pártfogásába ajánljuk. … A nagy háború megrázott és megtisztította látásunkat. Ma egységesebben és élőbb hittel, mint bármikor Istennel és Krisztus által meghirdetett igazságok szikláin és alapjain készülünk felépíteni a jövőt. … Az igazságos és tartós békét ígérték. S bíztunk abban, hogy ez alkalommal csakugyan a mellőzhetetlen erkölcsi elvek alapján és nem hatalmi politikai szempontok szerint döntenek. 1946. május 7-éig a párizsi határozatról kiadott ellentétes közlemények megzavarták ezen hitünket. Az a keserű csalódás azonban, mely a hírek hatása alatt a lelkekben erőt vett és amely sokakat már a kétségbeesés örvénye felé sodort; továbbá az a támadó gyűlölet, mely ugyanerre a hírre a másik oldalról ellenünk újult erővel fellángolt, kötelességünkké teszi, hogy aggodalmunknak hangot adjunk… Úgy hisszük, nem tévedünk és nem túlozunk, ha a magunk ügyét összefüggésbe hozzuk az európai béke sorsával. … S nyomhatja Európa lelkiismeretét a mi nemzetünk sorsa is. Nemzetünket a múlt háború után négy országra osztották szét. Sok szenvedés, amit ennek a népnek azóta magára kellett vennie, ennek a hatalmi intézkedésnek a következménye. Tudjuk, hogy a népek nagy családjával szemben elhanyagolható, sőt!: elpusztítható mennyiség vagyunk, de a kis népek nagy szövetségese a megsértett erkölcsi rend, és ez bosszút állhat értünk is.
Szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kívánunk élni, mert ehhez Isten-adta jogunk van. Kicsiny nép vagyunk, de kicsinységünk ellenére is a tartós békére vágyakozunk és az új rend felépítésére készülő népek családjának hasznos tagjai kívánunk lenni. …
Kr. Sz. H.! Aggódtak a hatóságok, hogy nyílt politikai tüntetések lesznek. De ti imádkozni jöttetek ide, és én épültem azon példás fegyelmen, amelyet útközben tanúsítottatok. Ugyanilyen fegyelmezetten térjetek vissza.
A püspöknek azonban meg kellett hallania híveinek nagy aggodalmát, és ki kellett mondania azt, amit nekik nincsen szabadságukban kimondani. … Ez azonban nem politika. Itt az életünkről van szó! S az emberi élethez az Istentől nyertük a jogot.”
(Márton Áron püspök 1946 pünkösd vasárnapján elmondott csíksomlyói beszédéből)
Márton Áron próbálta a megmaradt magyar népet képviselő befolyásos politikai és egyházi erőket összefogni. Ezt a törekvését koncepciós perében úgy állítottak be, hogy az 1945 és 1946-os években egy hatalmas összeesküvésben meg akarták buktatni a román kormányt, vissza akarták állítani a kapitalizmust. Szó sem volt erről. A vádlottak padján – elítélésekor – az utolsó szó jogán nyugodtan állította: A leghatározottabban kijelentem, hogy semmiféle összeesküvésben vagy kormányellenes szervezkedésben nem vettem részt... Ami a másik vádpontot illeti, amely szerint a békeszerződések tárgyalása alkalmával indítványoztam egy olyan határmegállapodást, amely lehetővé tenné több mint egymillió Romániában élő magyar testvérem visszatérését a magyar nyelvközösségbe, az megfelel a valóságnak és ezért vállalom a felelősséget. Sőt, kérem a Bíróságot, vegye tekintetbe, hogy én voltam a kezdeményező és mindenért engem terhel a felelősség.
Korszakfordulón állunk megint. Megint egy pogány világ vágyik a megváltás után. Hogy az útvesztőkben céltalanságba ne tévedjünk, és a megváltó igazságot megismerjük, el kell mélyednünk annak a tanításában, Aki maga «az út, igazság, és élet».
(Márton Áron: Körlevél 1946. II. Num. 540–1946.)
A nagy változások időszakában Márton Áron tudta, hogy az embereket hangzatos szólamok révén hamis eszmékkel befolyásolják. 1946-ban Krisztus Király ünnepén ezért részletezte a demokrácia erkölcsi feltételeit:
… a demokrácia igazi hordozója a nép, és nem az utcai tömeg. A tömeg nem azonos a néppel. A nép a saját erejéből él és cselekszik, a tömegeket kívülről mozgatják. A népet a meggyőződéses és felelőségük tudatában lévő személyek alkotják, a tömeget úgy terelik össze élelmes emberek. A nép, mely méltó e névre, megfontoltan és közös elhatározás alapján cselekszik, a tömegek úgynevezett szava és akarata azonban szinte lélektani szükségszerűséggel egy ember vagy egy irány szava és akarata. A nép, mely méltó e névre maga határozza meg a magatartását, a tömeg odamozdul, ahová az ösztöne vagy ügyes emberek hajtják. Ugyanaz a tömeg ösztönére hallgatva Virágvasárnapján Hozsannát, a közéje dobott jelszavak hatása alatt Nagypénteken feszítsdmeg-et kiáltott. …
Minden nép egy igazabb, igazságosabb, emberibb jövőt akar. És a világ rendezése még nincs befejezve. Az Új Európa körvonalai is még elmosódottak. Minket pedig a vihar nagyon megtépett, és még sok és mély sebből vérzünk. Maradék erőnkből újabb kalandokra és könnyelmű kísérletezésekre már nem telik. Hogy a népünk számára tervezett társadalmi rend a történelem erőpróbáit és esetleges viharait kibírja, az igazság szikláján és erkölccsel cementezett alapot kell az épület alá vetnünk.
(Márton Áron: Körlevél 1946. IX. Num. 3550–1946.)
A romániai magyar szervezetek vezetőinek félreállításáért rendezett koncepciós perben Márton Áron került a középpontba. A nagy püspök figyelemmel kísérte az egész magyar nép minden politikai, iskolaügyi, közgazdasági erőfeszítéseit. 1945 után hamar felismerte az egyre erősödő kommunista erők befolyását. Jól látta és szóvá is tette a magyar népet képviselő Magyar Népszövetség sakkfigura szerepét a Román Kommunista Párt kezében.
Márton Áron jól tudta, hogy az ő küldetése nem a világból van, hanem a világért. Ezt érvényesítette akkor is, amikor saját népét hátrányos megkülönböztetések érték. Ekkor bátor hangú levélben tárta fel Petru Groza miniszterelnöknek a helyzetet.
… Nagyméltóságodat nem téveszthetik meg azok a nyilatkozatok, amelyeket egyesek a magyarság nevében tesznek, illetve a magyarságnak sugalmaznak. A romániai magyarságnak ma sincs magaválasztotta politikai képviselete. … Mindenesetre mi úgy látjuk, hogy Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni.
... Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreim sorsa és sorsának alakulása iránt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, amelyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt.
(Márton Áron püspök 1946. január 28-án kelt levele Petru Groza miniszterelnökhöz)
Márton Áron kemény ellenállást tanúsított a kommunista kormány intézkedéseivel szemben. Körlevélben emelte fel szavát a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Inkább lemondott a papságnak juttatott államsegélyről, de nem volt hajlandó korlátozni papjainak létszámát. A következményeket mérlegelve felfüggesztette a püspök fennhatósága alatt működő katolikus autonómia ősi intézményét, az Egyházmegyei Tanácsot (Státust).
Papjainak és híveinek megtiltotta a kommunista párt által összehívott gyűléseken való részvételt.
Tudomására hozom az összes katolikus híveknek, hogy az a katolikus pap vagy hívő, bármely katolikus szertartáshoz tartozik, aki részt vesz bárhol is oly gyűlésen, amelyet a katolikus egyháztól való elszakadás előmozdítása érdekében tartanak, ezzel minden további intézkedés nélkül azonnal kiközösíttetett az egyházból.
(Márton Áron: Körlevél, Num. 2231–1948. október 6.)
1949 nyarára Márton Áron teljesen elszigetelődött. Személyét az államhatalom nyűgösnek érezte, s mindent megtett, hogy teljesen elhallgattassa. Pedig Márton Áron nem kereste az összeütközést a világ hatalmasaival, nem zárkózott el a tárgyalások elől.
Tudomásom van arról, hogy intézményesen, felsőbb szervek, éppen a búcsú idején, június 1–5 között különböző rendezvényeket állítottak be, hogy eltereljék a nép figyelmét megtartásáról és legszentebb kötelességéről. Tanúi vagytok ennek és annak, hogy pár nappal ezelőtt főpapjainkat kitámadták, hogy ezzel is megakadályozzák csíksomlyói búcsúnkat. … Mindezekre a nép megfelelt. Százezren gyűltetek össze, katolikus keresztények, hogy tanújelét adjátok hiteteknek és a Boldogságos Szűzanya által megerősödve, továbbra is kitartsatok minden megpróbáltatások ellenére a katolikus anyaszentegyházba vetett hitetekben. … Tavaly óta nehéz és veszedelmes körülmények közé kerültünk. Nincs más, mi védelmet adjon, csak az Isten! Ő mindenkor és mindenki ellen megvéd.
(Csíksomlyón 1949. június 4-én délután elmondott Márton Áron beszédből – a magyar nagykövet jelentésének alapján, in: Új Magyar Központi Levéltár, XIX-J-l-3/a – 1944-1958 [1 d.])
Krisztusi küldetés szerint járt el akkor is, amikor 1948-ban a kormány olyan statútumot, működési szabályzatot akart elfogadtatni vele, ami az egyház számára kedvezőtlen volt, amivel a rábízott egyházat egyoldalúan az állami érdekeknek rendelte volna alá. Márton Áron által készített statútum-tervezetet az állam nem fogadta el, mert az a szöveg őrizte az egyház függetlenségét. Hogy a legyőzhetetlen püspököt megtörjék, hírnevét a tömeg-kommunikációs eszközökkel próbálták hívei és népe előtt lejáratni, tekintélyét tönkrezúzni.
A fiatal püspök
„Vihar közeledik”
Bérmálás közben
Bérmálás közben
Irodájában – A szellemileg töltekező püspök
Irodájában – A szellemileg töltekező püspök
A fiatal püspök
A szöveget szerkesztette és a képeket válogatta
ft. msgr. prof. dr. Marton József pápai prelátus, nagyprépost, egyetemi tanár
6. Életfogytiglani börtönre ítélve >>