2012.06.27
Ballagás a kolozsvári BBTE RK Teológia Karon
Prof. Dr. Marton József dékán búcsúztató beszéde
Huszonkilencen végezték el a három év teológiai alapképzést s ballagtak el június 23-án a kolozsvári BBTE RK Teológia Karán. Az idei végzősök közül 13-an vallástanárit, 11-en szociális teológiát és ötön vallástudomány szakot végeztek. A szokásnak megfelelelően a Szent Mihály templomban bemutatott ünnepi szentmisét követően az egyetem nagytermében búcsúztak tanáraiktól, diáktársaiktól.
A ballagások visszatérő szólamai: az életbe indulás, a küldetés, az elhivatottság. Az Úr Jézus is, amikor apostolaitól elbúcsúzott és a világba küldte őket, röviden, de egyértelműen fogalmazott: menjetek! Tegyétek tanítványommá a népeket! Ugyanakkor azt is megígérte, hogy velük/velünk lesz mindvégig, még ha nem is fizikai formában, amint tanítói körútjain.
A mai ballagást is az Úr Jézus földi elbúcsúzásához hasonlóan szemlélhetjük, hiszen a feladatok megjelölése mellett felfedezhetitek a bátorító szavakat is. A jókívánságok kíséretében és életcéljaitok megvalósításának reményében indítunk benneteket a nagyvilágba. Abba a világba, helyesebben abba a társadalomba, amelyet inkább a bizalmatlanság jellemez. Túl vagyunk ugyan a besúgáson alapuló 1diktatórikus rendszereken, a szélhámos hatalmasságok – részben – a vádlottak padjára kerültek; csak az a baj, hogy nem szűntek meg, újak jönnek és mennek, s a tetszetős látszatot lebontva a méltóságok mögül előbukkannak az újabb gazságok. Hozzátehetjük, hogy a modern technika és média révén tág teret nyernek az ember és a teremtő Isten rágalmazói.... Ezért magának a tekintélynek a fogalma és ténye csökken, és ez az első pillantásra a szabadság győzelmének tűnik. A valóságban azonban még sötétebb és szegényebb lesz a világ, mert többé már senkinek sem lehet bizalmat ajándékozni. Lassanként elvész a bizalomhoz való bátorság. Ezért keresik/keressük a világban a szavahihető embereket, akik belül is olyanok, mint amit kifelé mutatnak: a társadalmat nemessé és széppé csak a szavahihető, igaz emberek tehetik, és nem a hangzatos szavakat puffogtató hatalmasságok.
Ballagó diákjaink szavahihető keresztény emberek! Évtizedeket felölelő tanulmányaik folyamán, beleszámítva az utolsó három évben az Istenről szóló tudományokat is, olyan emberi és keresztényi értékeket sajátítottak el, amelyekhez személyes életüket igazítva hitelessé váltak. Ma pedig hitelesen tudnak és akarnak tanúskodni Istenről és az emberi szeretetről.
Legyetek és maradjatok mindig hitelesek; még akkor is, ha ez nem jár elismeréssel és gazdagsággal! Ne igazodjatok a változó eszmeáramlatokhoz, ne akarjatok a közvélemény rabszolgái lenni. Érvényesülésetek érdekében tartózkodjatok a hízelgésektől, s az uralkodó vélemények kedvéért sose adjátok fel önmagatokat. Legyetek egészen önmagatok; a belső és a külső azonosságotok váljék nyilvánvalóvá mások felé. Az a szavahihetőség jellemezzen mindig benneteket, melyhez hozzátartozik, hogy az ember bensője megfeleljen az emberség igazi jelentésének. Azt az embert nevezhetjük helyes értelemben szavahihetőnek, aki az emberség igazi értékeinek felel meg. Aki kifelé jónak akar látszani, annak legelőször is belül kell jónak lennie. Jó pedig az az ember, aki olyan, mint amilyennek Isten előre elgondolta. (...) A nagy próféták és a szentek kézzel-lábbal tiltakoztak az ellen, hogy Isten szócsövei vagy cselekvő kezei legyenek. Féltek, hogy nem lesznek szavahihetők, ha Isten szavát az ő nyomorúságos ajkukra veszik. Féltek, mert törékeny alkatukat kevésnek ítélték mindazzal szemben, amit meg kellett tenniük. De félelmüket – Istenben bízva, kegyelmével megerősödve – legyőzték, s merték kijelenteni: Itt vagyok, engem küldj! (Iz 6,8). Abban a biztos tudatban, hogy Isten kezében vannak, vállalták a rájuk rótt küldetést. Isten és az emberek előtt elfogadottá váltak, mert alázatosságukban háttérbe szorították saját énjüket, és teret engedtek az Istennek.
Ilyen szerény, szavahihető emberekre van szüksége a mai modern világnak, a tömegtájékoztatás virágkorát élő emberiségnek. Éppen azért, mert a gyors kommunikáció révén megváltozott az emberek közti viszony, személytelenebbé vált a kapcsolatteremtés. XVI. Benedek pápa 2012. május 13-án, a társadalmi kommunikáció világnapján kiadott üzenetében így fogalmaz: A kommunikáció jelenlegi dinamikájának nagy részét a kérdések határozzák meg, amelyekre választ keresünk. A keresőprogramok és a közösségi háló a kommunikáció kiindulópontjai sok ember számára, akik tanácsot, ötletet, információt, választ keresnek. Napjainkban az internet egyre inkább a kérdések és válaszok színterévé válik; sőt korunk emberét gyakran olyan kérdésekre adott válaszokkal bombázzák, amelyeket ő maga sosem tett fel, és olyan szükségletekre vonatkoznak, amelyeket ő nem érzékel.
Szükséges, hogy a sok-sok inger és válasz között, amiket kaptok, különböztetni tudjatok, felismerjétek és középpontba helyezzétek a fontosabb kérdéseket. Hiteles életetekkel, szavahihetőségetekkel segítsetek embertársaitoknak is eligazodni, a helyes utat megtalálni. Személyiséggé formálódásotokban sokat segített a teológiai képzés, többek között megtanultátok a keresztény értékrendet. Ezután is legyetek az igazi lelki-szellemi értékek birtokában, s maradjatok meg szavahihetőeknek! Higgyétek el, hogy – Isten segítségével – képesek lesztek arra a szolgálatra, amelyre vállalkoztok!
(Elhangzott a kolozsvári teológiai évzárón, június 23-án)
Vasárnap