2012.09.26
A Katolikus Akadémia új éve
A Katolikus Akadémia hároméves programja keretében a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának tanárai és meghívott előadói aktuális teológiai témákat vizsgálnak. A program harmadik évében, a 2012–2013-as tanévben tárgyalt témakör a II. vatikáni zsinat és annak recepciója az elmúlt ötven évben.
Zamfir Korinnától, a kar tanárától, az Akadémia egyik szervezőjétől azt kérdeztük, miért a zsinat az idei téma?
A II. vatikáni zsinat korszakalkotó esemény volt a katolikus egyház életében. Megújította az egyházat, jelentősen átalakította a más felekezetűekkel, a nem keresztény vallásokkal és a világgal való kapcsolatot. A zsinaton az egyház nem polemikusan-apologetikusan határozta meg önmagát, hanem a Krisztus-eseményt, a közösségi dimenziót, az egyetemes jelleget emelte ki. Nem az elzárkózás, elítélés és elhatárolódás hangján szólt a kívülállókhoz, hanem őszinte párbeszédet kezdeményezett. Az előző évtizedek biblikus, patrisztikus és liturgikus kutatását integrálva újrafogalmazta az egyházképet, megújította a liturgiát, a Szentírást a teológia, a keresztény élet és a lelkipásztori gyakorlat középpontjává tette, és elköteleződött az ökumenikus törekvések mellett. A zsinat ugyanakkor sajátosan egyetemes esemény volt az egyház életében, mert a korábbi zsinatoktól eltérően nem volta annyira Európa-centrikus, hanem minden földrész részegyháza képviseltette magát.
Számos olyan kezdeményezés és lehetőség, amely ma magától értetődőnek tűnik, a zsinat nélkül elképzelhetetlen lenne. Ilyen az egyház sok helyen megélt közösségi jellege, az érthető, a közösséget bevonó liturgia, a Szentírás olvasása és kutatása, a népnyelvű és az ökumenikus bibliafordítások kiadása, a világi krisztushívők aktív szerepe az egyházban, világiak alkamazása főállásban plébániákon vagy más egyházi intézményekben, a világiak lehetősége, hogy teológiát tanuljanak és tanítsanak, az ökumenikus kezdeményezések, az ökumenikus dialógus számos dokumentuma, a nem keresztény vallásokkal folytatott párbeszéd, a médiában való jelenlét, a társadalommal folytatott eszmecsere, és folytatni lehetne…
Szerepet játszott a választásban, hogy a zsinat erdélyi recepciója hiányos bizonyos vonatkozásokban?
A zsinati munkálatok 1962–1965 között folytak, olyan időszakban, amelyben Kelet-Európában, így Romániában a kommunista rendszerek az egyházak működését ellehetetlenítették, és a Nyugat-Európával való kapcsolattartást erőteljesen korlátozták. Ezért csak nagy nehézségek árán lehetett a világegyház eseményeiről értesülni. Az erdélyi katolikus egyház életét a fennmaradásért való küzdelem, az elszigetelődés és a félelem határozta meg hosszú évtizedeken át. Márton Áron püspök nem vehetett részt a zsinaton. Követte ugyan a munkálatait, és papjaival ismertette döntéseit, de a zsinati folyamatnak nem volt részese, mint nyugat-európai püspöktársai. Az erdélyi recepció is későn és csak részben következett be. Sajtókiadványok hiányában, Erdélyben a zsinati dokumentumokat csak későn lehetett olvasni. Még Magyarországon is csak tíz évvel a zsinat lezárása után került sor a dokumentumok első teljes kiadására (Cserháti József és Fábián Árpád szerkesztésében). Ezt a kiadást terjesztették azután nemhivatalosan Erdélyben is. Ez azt jelenti, hogy a zsinatot követő, a befogadás szemszögéből döntő évtizedek alatt az erdélyi katolikus egyház el volt zárva a világegyház életétől. Ez persze nem jelenti a recepció hiányát, amint az előadásokból látható lesz. Aki a hetvenes évek végén - a nyolcvanas években az egyházban tevékenykedett, tudja, mekkora jelentősége volt a zsinati dokumentumok olvasásának, mit jelentett a liturgián résztvenni, felelősséget érzeni az egyház életéért.
Hogyan látod a zsinat mai megítélését?
A zsinat óta eltelt ötven év alatt, de különösképpen az utóbbi években, a zsinatot számos bírálat érte. Egyesek úgy vélik, hogy az egyházban bekövetkezett minden probléma, kivált a hívek eltávolódása az egyháztól, az elvilágiasodás, a hivatások létszámának csökkenése, mind a zsinati nyitásnak tulajdonítható. A zsinati reformok, kivált a liturgia reformja, a népnyelven celebrált szentmise, a hívek részvétele, a nők jelenléte, a világiak szerepvállalása, az ökumenikus kedeményezések, általában minden olyan törekvés, amelyben a zsinatot kezdeményező XXIII. János pápa jelmondata, az aggiornamento, a korszerűsödés megvalósult, éles kritikát vált ki. A hagyományhoz való visszatérés címszava alatt egyes körök ma újból az elzárkózást szorgalmazzák. A 16–19. századi viszonyokat azonosítják az egyház hagyományával, és ezek nosztalgikus felidézésében keresik a megoldást. A Katolikus Akadémia előadásai viszont arra is rámutatnak majd, hogy a zsinati reformok éppen a biblikus és patrisztikus forrásokból és a korai liturgikus gyakorlatból merítettek. Az is rendkívül leegyszerűsítő, ha a zsinatot tesszük felelőssé a problémákért ahelyett, hogy felmérnék a világban végbement változásokat. Az egyház csak veszíthet, ha feladja a zsinat azon szándékát, hogy érthetően szóljon a világhoz, és újból bezárkózik. Összegezve, a II. vatikáni zsinat óriási horderejű esemény volt, amely megérdemli, hogy egy éven keresztül foglalkozzunk vele.
Mi a konkrét kínálat?
Az első félév programja: október 25. Jitianu Liviu (Kolozsvár): Mi történik az egyházammal? Gondolatok a II. vatikani zsinat kapcsán; november 8. Kovács Gergely (Róma): „Világító jel legyen”. Hol tart Márton Áron boldoggá avatási ügye?, november 22. Nóda Mózes (Kolozsvár): A zsinat utáni liturgia – visszatérés a(z élő) forrásokhoz, december 6. Vik János (Kolozsvár): Szerethető-e ma az egyház?, december 20., Holló László (Kolozsvár): Egyház és média. A tömegkommunikáció erkölcsi dimenziója, január 17. Zamfir Korinna (Kolozsvár): A katolikus egyház az ökumenizmus útján. Koreferens: Adojáni Zoltán (Kolozsvár), február 28. Marton József (Gyulafehérvár/Kolozsvár): Márton Áron és a II. vatikáni zsinat.
Az Akadémia előadásain a résztvevők betekintést nyerhetnek tehát a zsinat történetébe, dokumentumaiba, teológiájába. Az előadók a katolikus teológia szemszögéből közelítik meg a felvetett kérdéseket, de a program nyitott más felekezetűek, keresők és minden érdeklődő előtt. Az előadások után lehetőség van a kérdések feltevésére, a beszélgetésre, akár a kulturált vitára is.
(dénes)
Vasárnap 2012/40