„Álljatok szilárdan a hitben! (1 Kor 16,13) - Hitünk és életünk a családban

2012. szeptember 21-23. között immár tizedik alkalommal került megszervezésre a főegyházmegyei családkonferencia. A marosvásárhelyi Deus Providebit Házban megszervezett rendezvényen a több, mint 45 házaspár együtt kereste a hitben való megerősödés lehetőségeit. A mottó, ami köré a hétvége eseményei tömörültek, szorosan kapcsolódik a hit évéhez: „Álljatok szilárdan a hitben!” (1 Kor 16,13) – Hitünk és életünk a családban.

Péntek délután Ft. Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes a konferenciát megnyitó, köszöntó szavai után Darvas Piroska segítőnővér, a csíkszentdomokosi Szent Margit Lelkigyakorlatos Ház elöljárója Szempontok a hit évéhez című előadásában többek között arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy igyekezzenek ezt az évet termékenyen és méltó módon megünnepelni otthonaikban, családjaikban. Szombat délelőtt Ft. Solomayer Sándor, a szatmárnémeti Szent János apostol és evangélista egyházközösség plébánosa és a Lepedus házaspár segítette a jelenlevőket abban, hogy mintegy tükörbe nézve megvizsgálják, milyen a hitük. Szombat délután három műhelymunka közül választhattak a házaspárok, ezek keretében a megbántás-megbocsátás, a hit-élet-válság-krízis, illetve a tisztaságra való nevelés kérdésköreit boncolgatták. Vasárnap délelőtt Szénégető István atya, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családreferense A hit éve: lehetőség, kihívás, feladat című előadásában arra buzdította a jelenlevőket, hogy lépjenek be bátran a hit kapuján. A résztvevő házaspárok ötleteket, szempontokat kaptak arra vonatkozólag, hogy otthonaikban miként élhetik meg gyümölcsözően a hit évét. A témák elmélyítése érdekében páros és csoportos beszélgetésekre is sor került. Ugyanakkor a szentségimádás és a napi szentmise ünneplése sem maradt el. A résztvevők eukarisztikus imádásukat és ünneplésüket önmagukért, családjainkért, valamint az egyházmegye házaspárjaiért és családjaiért ajánlották fel.

A konferencia támogatói voltak: a Linzi Egyházmegye, a Maros Megyei Tanács, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány.  

„Álljatok szilárdan a hitben!” – biztatott mindannyiunkat a konferencia mottója. „A hit kapuja nyitva áll, csak be kell menni rajta.” – hangsúlyozta Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes a nyitóbeszédében. Ilyen egyszerű lenne? Mégis nehéznek tűnik. A mindennapi életben kidolgozott módszertana van annak, hogy ha a jelenlegi helyzetből egy másik, jobb helyzetbe szeretnél jutni, milyen lépéseket kell, hogy megtegyél. Eszerint előbb mérd fel, hol tartasz, legyen víziód, alkoss szcenáriókat, építs stratégiát, keressél forrásokat és partnereket. Az előadások üzenetét követve elmondható, hogy ez a módszer a lelki megújuláshoz is használható: határozd meg hited szintjét, tudjad a helyed és szereped a családban, legyen erős az elhatározásod, tűzd ki a célt. Légy felkészülve az esetleges oldaltámadásokra (válsághelyzet az hitedben, visszahúzó lelki teher vagy gyermekeid eltévedése) és legyenek előkészítve a megoldások. Mélyülj el a Szentírás, a Katekizmus tanulmányozásában és onnan meríts erőt vagy ötletet, neveld és vigyázd családodat és a közösségedet. Ha pedig ezt az utat követed, előbb-utóbb elérsz a hit kapujához és már csak az marad hátra, hogy belépj. Hogy hogyan? A kérdésre a választ Szénégető István remeteszegi plébános adta meg, ismertetve XVI. Benedek pápa Porta Fidei című apostoli levelét: „akkor tudjuk átlépni a küszöbét, ha Isten igéje elhangzik, és a szív enged a kegyelem formáló erejének”. (Koszta Csaba és Zsófia, Csíkszereda)

„A hétvégén Istennek köszönhetően részt vehettem a X. Főegyházmegyei Család-konferencián. Ami mintegy kulcsgondolatként leginkább megmaradt bennem: a hitnek nem érdemes keresni önmagában az értelmét, mint ahogy két ifjú fiatal szerelmét sem kell magyarázni. A hitem természetes és magától értődő következménye egy bensőséges és tapasztalatból eredő Istenkapcsolatnak. Istennel lenni jó, nagyon jó, a legjobb. És ez érvényes családon belül is. Az Istennel együtt élő család jó, nagyon jó és a legjobb. Mindannyian a legjobbat akarjuk, és ehhez az kell, hogy Isten minél inkább helyet kapjon családi életünkben. Erre nagyszerű alkalmat nyújt a hit éve, amely most kezdődik el. Bennünk is megfogalmazódott a gondolat, hogy szeretnénk tervet készíteni arra vonatkozólag, hogy mi a hit melyik területén szeretnénk növekedni: imában, dogmatikai tudásban vagy/és a cselekvő hitben-szolgálatban. Azt is megértettem, hogy a legtöbb, amit egy édesanya tehet gyermekei nevelésében, hogy nagyon szereti az édesapjukat. Áldott és tartalmas hétvégénk volt.” (Samaj Imola-Marosvásárhely)

„Hosszas készülődés után végül is három házaspár jutottunk el Marosvásárhelyre, a családkonferenciára: Balázs Ottó és Hajnalka Déváról, Lőcsei József és Ildikó, Nisztor István és Éva Csernakeresztúrról. Marosvásárhely kedves hely számunkra, sok jó ismerősünk, barátunk van ott, jó volt találkozni más hívő családokkal, családpasztorációval foglalkozó papokkal és szerzetes nővérekkel. Tetszettek a hitről szóló előadások, megtanultuk, hogy Isten fontosabb kell, hogy legyen a családunkban, mint a párunk, igazi boldogságot, erőt, újrakezdést, életkedvet tőle kapunk. A hit évében, ami most kezdődik el, mindannyiunknak személyes kapcsolatot kell kialakítanunk Istennel. Nem mindig csak kérni kell Istentől, hanem figyelni is kell arra, hogy ő mit akar velünk. Nagyon tetszett a szentségimádás, ahol közel éreztük Istent, és elmondhattuk neki,hogy mi mit szeretnénk. A várandós és leendő édesanyák megáldása férjeikkel együtt nagyon megható és felemelő volt. A műhelymunkák alatt megtanultuk, hogy milyen fontos kibékülni Istennel, önmagunkkal és mindazokkal, akikre haragszunk. Az is fontossá vált számunkra, hogy gyermekeinket megtanítsuk és rávezessük a testi és lelki tisztaságra. Szórványban élő magyarként jó volt, hogy ilyen rendezvényen vehettünk részt. Feladatunknak érezzük elmondani az otthoniaknak a megélt élményeinket, és másokat is buzdítani szeretnénk a hitben való növekedésre.(a dévai csapat)

„Az idei X. Családkonferenciára minket a Tisztán a házasságig című műhelymunka vonzott a leginkább. Örültünk annak, hogy ez a sokak által tabuként kezelt téma az egyházmegyénkben is aktualitást nyert, és támogatásnak örvend. Úgy érezzük, e dologban is céltudatosan kell viselkednünk: legyenek szavaink, mondataink, tetteink, hogy hitelesek tudjunk lenni gyerekeinkkel, társunkkal, felebarátunkkal szemben. Nem elég, hogy nekünk fontos a tisztaság, azt meg kell, hogy tudjuk indokolni. De ha még/már nem jutottunk a szavak szintjére, akkor imádkozhatunk a megszületendő gyerekünk, vagy akár a serdülő gyerekünk tisztaságáért is. Természetesen a lelki feltöltődés is fontos szempont volt, hisz az előadássorozatban sok nekünk szóló dologról hallhattunk. Az előadások hitelességét nagymértékben növelték a tanúságtételek. Jónak tartottuk, hogy egy ilyen találkozóra szórványban és tömbmagyarságban élők egyaránt eljönnek, és erősítik egymásban a kitartás és az eggyé tartozás tudatát is. Azzal a felszólítással érkeztünk haza, hogy „Álljunk szilárdan a hitben”.Lehet ez a hit gyermeteg, felnőtt vagy érett, mindenképpen táplálni kell úgy, ahogy az eső és a napfény táplálja a búzamagot, hogy szárba szökjön, fejlődjön, majd sokszoros termést hozzon. Kérdés, hogy a hit évében hagyjuk-e, hogy közelebb kerüljünk Istenhez? Hagyjuk-e, hogy Isten meghívjon a kettőnk közti bensőséges kapcsolatra? Tegyünk róla, hogy a hit éve tanúságtétel legyen az istenélmények megtapasztalásáról. Útravalóul kaptunk néhány biztató szót: bárhol is állunk, a hit kapuja mindig nyitva áll a bemenetre (kifele nem!), és ha már beléptünk, akkor életre szólóan útra keltünk. (Csiszár Hajnalka és Csaba, Sepsiszentgyörgy)

„Két éves házasokként, első alkalommal vettünk részt a családos konferencián. Kezdetben „kakukktojásnak” éreztük magunkat a többgyerekes, tapasztalt családok között, viszont szombatra elmúlt ez az érzés, és arra figyeltünk, mit is tervezett Isten számunkra. Mély hatással voltak ránk az olyan mondatok, mint például: „ne a férjünktől/feleségünktől várjuk a boldogságunkat, hanem Istentől”, aki megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van. A műhelymunkák alatt újonnan felidéztük, emlékeztettük magunkat arra, hogy a vitáink fejlődést vagy haragtartást, duzzogást idéznek elő?! Majd megtanultuk, melyek azok a bocsánatkérési folyamatok, amelyek igazi megbánást mutatnak, de mi már „elfelejtettük” használni. Csodálattal hallgattuk és tanultunk az édesapáktól, akik vallomásaikban arról beszéltek, hogyan gyűjtik össze a családot a közös imára, amely egy igazán nemes feladat. Engem (Katalin) elgondolkodtatott az a tény, hogy valóban én vagyok-e a család napsugara, amely az Istennel való kapcsolatom által világít. A konferencia csúcspontja az a pillanat volt, amikor a résztvevők gyerekáldásért imádkoztak azon párok fölött, akik gyereket szeretnének. Ezekben a pillanatokban érződött az Úr erőteljes jelenléte, aki akar cselekedni a mi életünkben, csak nekünk ki kell nyitnunk a szívünk ajtaját. Igen, ez ilyen egyszerű! A hit évének kezdetén, ez a konferencia megerősített abban, hogy higgyünk az ima erejében, vállaljunk közösséget más családokkal, akikkel együtt cselekedetek által gyakorolhatjuk a hitünket. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy IGENIS szükségük van a fiatal házaspároknak is ilyen konferenciákon való részvételre, hisz Isten szemüvegével nézve áldottabb, szebb a házasság, a családi élet. (Gyűjtő Zsolt és Katalin, Marosvásárhely)

(összeállította Kertész Marika)