2012.10.23
A legfontosabb számomra a lelki közösség építése – fogalmazott Csala László, a csíkmenaságiak nemrég kinevezett plébánosa. Augusztusban nem kevesebb mint tizennyolc év után érkezett új lelki vezető az alcsíki faluba. A változás papnak és hívőknek egyaránt kihívást jelent.
Csala László: szeretném, ha az emberek a templomból, az imádságból merítenék a lelki erőt
„1985-ben szentelték pappá. Ezt követően három évet voltam segédlelkész Sepsiszentgyörgyön, majd 1996-ig Csernakeresztúron. Ez volt az első plébániám” – fogalmazott eddigi életútjáról a menaságiak csomafalvi születésű új plébánosa. Hozzátette, szolgálatának következő állomása Dicsőszentmárton volt, ahol nem kevesebb, mint tizenhat évet töltött.
„Az egy kihívásokkal telített, színes világ volt. Kétszeresen voltunk kisebbségben, hiszen a város lakóinak többsége román nemzetiségű volt, a magyarok többsége pedig protestáns” – említette a plébános. Kiemelte, az ott töltött évek alatt szomorúan tapasztalta a szórványmagyarság egyre hangsúlyosabb fogyását. Mindezek mellett maga a város is sokat veszített egykori fényéből, hiszen a régen virágzó ipara teljesen tönkrement. „A közösségi élet viszont virágzott, ez adott erőt a mindennapokhoz az ottaniaknak” – nyugtázta a pap.
Megérett az idő a váltásra
„Létezik egy egyházmegyei ajánlás, mely szerint jó, ha 15 év után a lelkipásztorok áthelyezésüket kérik. Én felterjesztettem az érsekséghez, hogy tizenhat év szolgálat után eljött a váltás ideje. Ezt tiszteletben tartották” – mondta Csala László, hozzáfűzve, nehéz szívvel vált meg az ottani hívektől.
Az élet végül Csíkmenaságra kalauzolta a csomafalvi születésű plébánost.
„Úgy érzem, az itteniek örültek, hogy egy kis változás állt be az egyházközség életében” – osztotta meg az első hónapok tapasztalatait a plébános. Elmondása szerint szolgálatában a legfontosabb, hogy legyen egy nagyon hiteles és mély kapcsolata Istennel. „Emellett nagyon szeretek az emberekkel kommunikálni. Elsősorban a plébániai lelki közösség építésére törekszem” – magyarázta.
Keserű gyümölcs a templom
„Elődömnek nem volt könnyű sorsa a templom felújításával. Már az előkészítő munka évekig tartott. Az állami finanszírozás miatt pedig nagyon kevés volt a mozgástér a munkálatok során. Így a helyiek többször is kényszerhelyzet elé voltak állítva” – hozta fel a menasági egyházközség életének egyik fájdalmas pontját Csala László. A plébános úgy látja, a helyi közösséget igencsak rosszul érintette a századelőn épült kórus lebontása, hiszen így a műemlék templomba jóval kevesebben férnek be, mint a restaurálás előtt. A felújítás ugyanakkor nem oldotta meg a menasági templom egyik legnagyobb problémáját, a fűtés hiányát. „Mindezek ellenére remélem, gyarapodni fog a templomba járó közösség. Van egy mondásom, hogy amikor ez a közösség apad, akkor az egyfajta jelzés a lelkipásztor irányába, hogy valami nem működik jól” – jelentette ki a plébános.
Istenből és a templomból merítsenek erőt
„Rendkívül fontos számomra Isten dicsőítése, és az, hogy jó közösség formálódjon, legyenek egészséges kapcsolatok az emberek között. Szeretném, ha az emberek a templomból, az imádságból merítenék azt a lelki erőt, ami szükséges a mindennapi élethez” – jelentette ki Csala László. Mint elmondta, a menasági mindig is közismerten mély vallásos közösség volt. „Remélem, továbbra is az marad. Ezen fogunk dolgozni a következőkben. A mai világ egyébként egy újabb kihívás az egyháznak, hiszen meg kell értetni az emberekkel, hogy valóban szükségünk van Istenre, és mindenkinek személyes istenkapcsolatra ahhoz, hogy elviselhetőbbek legyenek a mindennapok” – zárta beszélgetésünket a menasági plébános.
Rédai Botond, Székelyhon.ro, 2012.10.23.