2013.01.18
705 éve ismerték el a pálosok rendjét
Január 20-án, vasárnap, az egyetlen magyar szerzetesrend, a Pálosok (Ordo Sancti Pauli Primi Eremitae) alapítójára, boldog Özsébre emlékezünk. Nevéhez fűződik ezen rend megszervezése, amely mind vallási, mind művelődésügyi téren igen jelentős szerepet játszott nemcsak hazánkban, hanem a szomszédos népek kultúrájának történetében is.
A budapesti Sziklatemplomot több mint 30 évig betonfal zárta el
Esztergomban, Magyarország akkori fővárosában született 1200 körül. Gondos nevelésben részesült a Szent István király által alapított káptalani iskolában. Szerény, komoly ifjúnak tartották. Hosszú imák, sok böjt, elmélkedések érlelték hivatását. Szembetűnő vonása volt a magány szeretete, akkor érezte jól magát, ha félrevonulva elmerülhetett tanulmányaiban. Áldozópap lett. „Minden nap mély áhítattal mutatta be a szentmisét, ami akkor ritka és szokatlan volt.” Gyöngyösi Gergely írja róla: „Olyan filozófiát tanított, amellyel nem az emberek, hanem Isten tetszését vívta ki.” Pappá szentelése után idővel az esztergomi káptalan tagjai közé iktatták. Jövedelmét szétosztotta a szegények között, sokat olvasott, saját – valószínűleg egyházjogi tárgyú – írásai sajnos elvesztek. Magányra vágyott, a pilisi hegyek vadonába vonult − Esztergom közelében az idő tájt sok remete élt −, de a tatárjárás 1241–42-ben elpusztította az országot.
Az ország újjáalapítása után Özséb (Eusebius) lemondott kanonoki rangjáról, vagyonát szétosztotta, majd Vancsai István érsek engedélyével 1246-ban Szántó falu mellett, egy barlangrendszer közelében letűzte a szent keresztet. Jelszava így hangzott: „In cruce salus!, Keresztben az üdvösség!”. Rendjét ezért hívták később, még Mátyás király korában is a „szent kereszt testvéreinek”. Minden középkori és későbbi pálos templomban a főoltáron kívül a legszebb oltárt mindig a Szent Kereszt tiszteletére szentelték. Ennek következtében szaporodtak el mindenütt a keresztek az utak mentén, házak előtt, erdő mélyén.
Az egykori esztergomi kanonok lelkét és szándékát − mint minden szentét − a szenvedések érlelték meg. A tatárjárást követően a válságból kivezető utat az egyéni példaadásban, az engesztelésben, a szeretetben és Krisztus keresztjének különös tiszteletében jelölte meg.
Egyik éjjel látomása volt. Ima közben sok, apró lángocskát látott, melyek végül összeolvadtak. Özséb ezt úgy értelmezte, hogy égi jel inti arra: egyesítse a vadonban élő remetéket. Erre 1250-ben került sor. Pilisszántó határában a remeték kis templomot építettek a Szent Kereszt megtalálásának emlékére, amelyhez négyszögletes monostor csatlakozott. De Özséb felkereste az ország remeteközösségeit is. Járt Szent Jakab hegyén, Pécs mellett (itt 1225 óta éltek magányos vezeklők), elkérte szabályukat, egyesítette a két monostort, társai pedig őt választották első tartományfőnökké. 1262-ben Özséb Rómába zarándokolt, és IV. Orbán pápánál megnyerte ügyének Aquinói Szent Tamás pártfogását is, aki akkor már Európa-szerte ismert hittudós volt. Az egyházfő jóváhagyta a magyar szerzetesrend működését, de az ágostonos regulát még nem vehették át a testvérek.
Huszonnégy évig élt Özséb a Pilisben, s húsz éven át kormányozta rendjét. A pálosokat Remete Szent Pál oltalma alá helyezte. 1256-ban tartományfőnökként részt vett az esztergomi zsinaton.
Özséb rendalapító 1270. január 20-án halt meg Pilisszentkereszten. Halálos ágyán a szabályok megtartására, testvéri szeretetre és példaadásra buzdított. Az általa alakított templom sírboltjában temették el. Oda kerültek tanítványai és későbbi utódai is: Benedek (†1290) és István (†1300) rendfőnökök. Sajnos a Pilis hegyvidékét a török feldúlta, a monostor hegyét a régészek csak 1960 után tárták fel a kesztölci völgyben.
A rend végleges elismerését és jóváhagyását kereken 705 esztendeje, 1308-ban adta meg Róma a pálosoknak, a Szent Ágoston szabályai szerinti életvitel engedélyezésével együtt.
1950-ben a magyar rendtartományt megszüntnek nyilvánította a kommunista önkény. Meghurcolás, börtön és egy kivégzés (Vezér Ferenc) is következett. Csak 1989-ben szerveződhetett újra a pálosok magyar rendtartománya.
Napjainkban Magyarországon kívül pálosok élnek tizenegy lengyelországi, egy-egy horvát, római és svéd, valamint három amerikai kolostori közösségben. Ők gondozzák többek között a híres czestohowai Szűz Mária kegyhelyet, s a budapesti Sziklatemplomot is.
FODOR GYÖRGY, Szabadság, 2013. január 18.