Javításra szorul a vágási templom

Javításra szorul a vágási templom Korszakjelző esemény, ha egy-egy közösség az imádság házáért áldozatot vállal. Ezekben a hetekben a vágási plébániatemplom nagyjavításának lehetőségéért sokan sokat tesznek. Amellett, hogy szemügyre vettük, mi vár Dobó és Vágás templomszerető népére, fellapoztuk a páratlan szépségű Domus Historiát, és kifaggattuk a megszentelt kövek korábbi krónikásait.

Környékünkön minden gyermek tudja, hogy azon a tájon „terem az áldás”. A szájhagyomány úgy tartja, az egykor ott élt trinitárius atyák áldozatvállalásának hozadéka, hogy a térséget elkerüli a baj. Önmagában is áldás, ha egy település hosszú évszázadokra vissza tudja követni múltját. Léstyán Ferenc írta össze az egyházközség történetét.

„1333-ban Dobov néven jegyzik a pápai tizedjegyzékben és 1334-ben is. (…) Az bizonyos, hogy Vágás és Dobó között egy középkori templom állott, amely a két falunak közös temploma volt. Ennek papja, András 1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint 3 banálist fizet, más adat szerint 4 régi banálist jegyez. 1334-ben 4 banálist. A középkori templom létét megerősíti az is, hogy 1488-ból ismeretes plébánosa, Máté, aki mint a Keresztelő Szent János-templom papja a pápától kéri, hogy a papi rendeket felvehesse. 1510-ből András plébánosról van adat (…) Erről a templomról dönt 1630-ban a Brandenburgi Katalin által kiküldött bizottság a katolikusok javára. A középkori templom tanúja a szépen faragott, egy kőtömbből álló szentségfülke, melyet az új templom szentélyének keleti falában helyeztek el.”

A HÁZ KRÓNIKÁJÁBÓL
Belepillantottunk környékünk egyik legrégebbi Domus Historiájába: 1630-tól kezdődően összefoglalja az 1714-ig terjedő évek eseményeit – azóta ugyanez a könyv használatos. A 14. században a három falu: Béta, Dobó és Vágás anyaegyháza Dobó volt. A templom Keresztelő Szent János tiszteletére volt szentelve. Középkori tiszta katolikus lakossága többségében a reformáció után is katolikus maradt. A 17. század elején a templom mégis a reformátusoké volt. Brandenburgi Katalin népszavazást rendel el Vágáson és fíliáiban, Dobón és Bétán, s a katolikusokat találván többségben, nekik adatja a templomot 1630-ban.

A megrongálódott templomot a 18. század elején Székely János tekerőpataki plébános javíttatta ki. „Az 1783. évben Erdély püspöke gróf Batthyany Ignác őnagyméltósága által fel is szenteltetett, de tarthatatlansága az építtetett templomnak csak nem sokára ki is tűnt, mert már az 1830-as években kelt püspöki vizsgálatkor megromlottnak (…) veszedelmesnek íratik le, és a megyének meghagyatik, hogy újabb templom építéséről gondoskodjék – olvasható a Ház Krónikájában.

– 1843-ban a megrepedezett régi templom falai, boltívei és főleg tornya életveszéllyel fenyegetvén a keblébe imára érkezőket”, új templom építésébe kezdtek. 1843-ban, „Szent András hó hetedik napján az alapkő teljes ünnepélyességgel letétetett. 1844 tavaszán lelkesülő buzgalommal rakatván a falak csaknem tökéletes födél alá jutának. 1854-ben a templom teljes ünnepéllyel megáldatott” – írja gyöngybetűkkel a Domus Historia krónikása. Az új istenházát Szent Ilona védelmébe ajánlották – ilyenként egyetlen Erdélyben. Hogy miért nem őrizték meg a régi templomtitulust, arra nem derült fény, de feljegyezték a Domus Historiában egy Ilona nevű aszszony nagylelkű adományait a templom javára.

VERES VAGY CSERES BARÁTOK
„A Vágás melletti Pálhegyen a hagyomány szerint szerzetesek éltek, akiknek emlékét és sírhantját a nép kegyelettel emlegeti” – olvasható Darvas Kozma Józsefnek a pálos rend történetéről írott könyvében. A plébánia történetében mi is láthattuk a bejegyzést, hogy valamikor itt veres vagy cseres barátok éltek. „Vágás megye történelmeinek leiratából kitűnik: idősebb embereknek apáitól maradott hagyománya azt tartja, hogy a 18. század elején megjelentek a trinitáriusok.”
Darvas Kozma József szerint „ez helyénvalónak látszik, mert a rabkiváltó szerzetesrend az erdélyi püspökség visszaállításakor Gyulafehérvárt megjelent és több helységben megpróbált missziózni”. A rend arról volt nevezetes, hogy a török időkben fogságba esett székelyeket vagy pénzzel váltották ki, vagy maguk töltötték le a fogságidőt. Emléküket idézik a templom mellett álló, lenyűgöző méretű cserefák. A szerzetesek a tizenkét apostol tiszteletére ugyanennyi fát ültettek. Az erdőirtásokra is emlékeztetnek, ahonnan a Vágás nevet is eredezteti a szájhagyomány. A letarolt erdők helyén telepedtek meg a szerzetesek. A helybéliek szerint a fák védték a templomot a háborús időkben. Az egyik cserefát ágyúgolyó találta el, így az „életét adta” a templomért. Kettőt korhadás miatt vágtak ki. A mai legnagyobb, a sorban első kerülete 5,10 méter, magassága megközelítőleg 20 méter.

ÖRÖKSÉGEK
A régi templomból valóként jegyezte fel Dávid László az „elhasadva hallgató harangot”. Fémdomborműveit a szentkeresztúrihoz hasonlítja. Ezek: Kálvária; Olvasó szent (talán Szent Jeromos); Trónon ülő király; Másoló szent. Legértékesebb levéltári dokumentum és Erdélyben unikum a Branderburgi Katalin által írt adománylevél.

Különleges az 1769-ből származó anyakönyv, amelyet gyűjtőlevéltárban őriznek. Ugyancsak az eklézsia tulajdonát képezi az 1694-ben nyomtatott Szentek élete és a latin nyelvű misekönyv 1645-ből. A betegellátó szelence az 1790-es évszámot viseli.

A pecsétnyomó, paténa, kehely és gyertyatartók között felfedeztük, hogy kettőt nemrégiben tisztíttatott meg Jakab Lajos plébános. Külön figyelmet érdemel az 1630. január 14-én kelt, papíranyagra írt fejedelemségkori oklevél, amelyet az évszázadok folyamán megőriztek, sajnos csonkítottan. Ma a főesperességi gyűjtőlevéltár féltett darabja.

MEGÚJUL A TEMPLOM
A vágási plébánossal beszélgetve megtudtuk: megkezdték a szükséges engedélyek beszerzését. Kicserélik a tetőzetet és ablakokat. A vakolatot leverik, és újravakolják. Omladozik a sekrestye, azt teljesen újraépítik. Hogy meggátolják az épület nedvesedését, dréneznek, és elvezetik a vizet, ugyanakkor járdákat csinálnak a templom körül. Eddig a hívek segítették adományaikkal – Dobóban és Vágásban ötszáz egyházfenntartóval számolnak.

A munkálatokra pályázni is szeretnének. Rákérdeztünk, hogy az elszármazottakra számítanak-e ezeknél a jelentős állagmegőrző munkálatoknál. Jakab Lajos plébános azt reméli, hogy segítik otthon maradt öregjeiket.

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2013.