Ferenc pápa

2013.03.14

Jó estét! – így köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlteket s a televízió előtt ülőket az új római pápa, megszólítva mindenkit: más felekezetűt-vallásút, nem hívőt, nem csak a saját háza népét. Egyszerű fehér reverendában lépett a világ elé, és nem azzal kezdte, hogy Istentől való hatalmát mutatva áldást osztott volna, hanem ő kért imát, áldást, felhatalmazást. A részletekre érzékeny kommentátorok azonnal párhuzamokat fedeztek fel: XXIII. Jánosra emlékeztette őket a közvetlensége, II. János Pálra gesztusa, hogy  a ceremónia szokásos menetét a maga elképzelése szerint kissé átalakította. Mindenképp formabontó a névválasztása, az a tény, hogy jezsuitaként egy másik rend alapítója felé fordult.

Bizonyos üdítő öntörvényűség fedezhető fel élete tényeiben: hogy a püspöki palota helyett egy egyszerű lakásban lakott, maga főzött, s lemondva a szolgálati gépkocsiról tömegközlekedett, ezzel a hívek számára hozzáférhető, megközelíthető volt amellett, hogy a közülük valóságát és a velük való szolidaritását fejezte ki. Szintén a jól értesült Vatikán-szakértőktől hallhattuk: azon túl, hogy imádkozott a téren egybegyűltekkel elődjéért, egyik első pápai ténykedéseként telefonon fel is hívta.

Kétségtelen, hogy nem európaiként másképp látja a világot, ez azonban reményteljes, hiszen nyilvánvalóvá lett, hogy a válságban nyögő európai kereszténység és kultúra friss levegőre, nagy levegővételre szorul, s ezt a pezsgő vallási életmegnyilvánulások földjéről kaphatja meg. Érdekes, hogy ezt a „harapásnyi” tiszta levegőt egy 1936-ban született és a tudósítások szerint fél tüdővel lélegző, amúgy fiatalos pápa hozza el. A konzervatívnak nevezett körök örülnek, mert Ferenc pápa eddigi munkássága garancia arra, hogy az alapvető értékek elkötelezettje, s ezekből nem enged. De örülnek a változást sürgetők is, mert a Kúriába kívülről érkező Bergoglio bíboros, Ferenc pápa képes lehet más szemszögből látni, más szempontot érvényre juttatni, a szegények, peremre szorultak iránti mély és valós elkötelezettségét a névválasztása világosan leszögezte.
Mindezek alapján a hívő nyugtázhatja: valóban a Szentlélek működik, annyira meglepő és reményteljes ez a választás, s annyit a nem hívő is elismerhet: a katolikus egyházban a meglepetés, a mindenkor megújulásra kész élet friss fuvallata érezhető.
Bodó Márta, Vasárnap