2013.03.14
Jó estét! – így köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlteket s a televízió előtt ülőket az új római pápa, megszólítva mindenkit: más felekezetűt-vallásút, nem hívőt, nem csak a saját háza népét. Egyszerű fehér reverendában lépett a világ elé, és nem azzal kezdte, hogy Istentől való hatalmát mutatva áldást osztott volna, hanem ő kért imát, áldást, felhatalmazást. A részletekre érzékeny kommentátorok azonnal párhuzamokat fedeztek fel: XXIII. Jánosra emlékeztette őket a közvetlensége, II. János Pálra gesztusa, hogy a ceremónia szokásos menetét a maga elképzelése szerint kissé átalakította. Mindenképp formabontó a névválasztása, az a tény, hogy jezsuitaként egy másik rend alapítója felé fordult.
Bizonyos üdítő öntörvényűség fedezhető fel élete tényeiben: hogy a püspöki palota helyett egy egyszerű lakásban lakott, maga főzött, s lemondva a szolgálati gépkocsiról tömegközlekedett, ezzel a hívek számára hozzáférhető, megközelíthető volt amellett, hogy a közülük valóságát és a velük való szolidaritását fejezte ki. Szintén a jól értesült Vatikán-szakértőktől hallhattuk: azon túl, hogy imádkozott a téren egybegyűltekkel elődjéért, egyik első pápai ténykedéseként telefonon fel is hívta.