2013.04.22
„De jó, hogy együtt vagyunk!” – hangzott el lépten-nyomon április 20-án a székelyudvarhelyi Rákóczi Centerben tartott jubileumi, háromgenerációs családnapon. Erdély különböző szegletéből érkezett a majdnem hatszáz főnyi részvevő a Gyulafehérvári Főegyházmegyében 2003 óta működő Családpasztorációs Szolgálat meghívására. Tíz év nem számottevő idő egy szervezet életében, de nem volt elég hosszú a nap, hogy a változatos programokon megtapasztaljuk áldásait, kézzel fogható eredményeit.
Képzeljen el a kedves olvasó egy olyan nagycsaládi ünnepet, ahol a karon ülőtől a nagyszülőkig mindenki jó szívvel van együtt, hiszen már volt alkalmuk táborban, konferencián, lelkigyakorlatokon mély érzelmi tapasztalatokat szerezni. A hálaadáson, a dokumentumfilm képsorain felfedezték közös emlékeiket. Ettől másképp szólt az ének és imádság: középre ülhetett az „ünnepelt”.
Hogy minden korcsoport fellelje ezen a napon is a számára legélménydúsabb lehetőséget, nagyon sok önkéntes segített. A legkisebbeket pelenkázó- vagy pihenőhely várta, hogy a szülők az eseményekre – előadásokra, tanúságtételekre – figyelhessenek. Az óvodáskorúaknak a mallersdorfi ferences nővérek óvodájában kreatív foglalkozást tartottak a Szentcsaládról.
A kisiskolások a Szent György-plébánia közösségi otthonában az Árpád-házi szent családról szereztek ismereteket. A fiatalok pedig arról faggathatták a székelyudvarhelyieket, mit gondolnak a családról. A szervezők azt is fontosnak tartották, hogy a fogyatékkal élő gyermekeknek is jusson a nap meglepetéseiből. Amikor pedig visszatértek a foglalkozásokról, minden jelenlévő felnőtt belepillanthatott, mi mindent tapasztaltak meg csemetéik: kiállították a munkákat, és bemutatták a tanultakat.
A második és harmadik generáció tagjai rácsodálkozhattak, milyen sokféle családos közösség és családos lelkiségi mozgalom tesz tanúságot „halálig menő lelkesedéssel” a keresztény házasság értékeiről: megéli a hitét, ugyanakkor megosztja életélményeit sorstársaival. A hit évében tartott családnapon ehhez kaptak melléülő támogatást pap, illetve szerzetes testvéreiktől, lelki-szellemi útravalót és főpásztori buzdítást pedig Tamás Józseftől, az ünneplő főegyházmegye segédpüspökétől, Bíró Lászlótól, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspökétől, illetve a rendezvény kezdetén és zárásán Szénégető Istvántól, a jubiláló Családpasztorációs Munkacsoport lelkipásztor vezetőjétől. A Hálaluja együttes biztosította a zenés ünneplés alaphangulatát, majd a koncert során dalra fakasztott kicsiket-nagyokat.
A segédpüspök megerősítette a részvevőket abban, hogy a jó példával járó család élete hatni tud. Bíró püspök vallja: „Egy hangyaboly soha nem lesz egyetemes egység. Az egyház kreatív közösség: ha át akarjuk menteni a népi vallásosságot, nagyon kell erősítenünk a közösségi gondolkodást – ez hordozza a jövőt. A hit válsága és a család válsága összefügg. A családját vigyázó házasság evangelizál, hiszen minden tanúságtevő hitvestársi kapcsolat örömhír. A hit, akárcsak a hitvesi szeretet, találkozás egy személlyel és egy eseménnyel: minden nap legalább egyszer vegyük észre Isten cselekvését az életünkben. Ugyanakkor naponta egyet-egyet köszönjünk meg egymásnak, abból, amit a társunk tesz értünk.”
A nap fő előadója hálát mondott a családpasztorációban részt vállalóknak mindazért, amit a házasságkötés előtt és után is tesznek: tapasztalatukkal szolgálnak a többi családnak, és részük van egy békésebb társadalom megvalósításában. Kérte: szeressük a házasságban kudarcot vallott embereket is. Segítsük, hogy otthonuk legyen az egyház. Mindannyiunknak szóló üzenete: a munka ne gyengítse, erősítse a család egységét, és hozzuk vissza az ünnepet a legkisebb közösségbe.
A Székelyhon.ro kérdésére elmondta: nagy öröm, hogy az erdélyi családpasztoráció felzárkózott ahhoz a megújuló vonulathoz, amit Róma szorgalmaz. A tíz évben benne van a holnapban élő egyház reménye. „Nem is sejtjük, mennyire a jövő! A legkikezdettebb értéknek, a családnak kell az erő, hogy ne bizonytalanodjék el. A határon túli részeket sok, új, nagyon szép családpasztorációs kezdeményezés jellemzi” – értékelte Bíró László püspök, kifejezve: kivételes öröme, hogy olyan emberekkel találkozott, akik imádkoznak és dolgoznak. A záró szentmisén pedig azért imádkozott, hogy a családok őrizzék meg Istennel való közösségüket, éljenek erejében.
A Család plusz hit, annyi mint mennyország mottójú rendezvény visszajelzés volt a munkacsoport önkéntes munkájára. Hiszen, akik együtt ünnepelnek: jól élnek – Istennel és egymással. Kiviláglott: aki valamit tesz ma a családokért, az összetartásban, a véd- és dacszövetségben megélhető holnapunkat építi.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2013.04.20.