2013.05.21
Vasárnap estére érkezett haza a székelyudvarhelyi gyalogos keresztalja. Pénteken több mint félezren haladtak át Máréfalván, szombat reggel pedig még félszázan csatlakoztak a gyalogosokhoz. A legkisebb, négyéves zarándokot, babakocsin vitték szülei. A legfiatalabb gyalogos hét, a legidősebb hetvenéves volt idén. Közel háromszázan a hazautat is gyalogszerrel tették meg.
A virágokkal várakozó családtagok mellett nagyon sokan érkeztek a zarándoklatot záró szentmisére a Lisieux-i Kis Szent Teréz-plébániatemplomhoz. Bentről a Hálaluja ének-zene együttesnek a Szentlelket hívó dallamai hallatszottak ki, majd a messziből fel-felcsendült az ősi székely himnusz. Előbb a közeledő zászlók jelezték az érkezőket, majd feltűnt a zarándokoszlop. Arcukon az öröm mellett jól látható nyomokat hagyott a nap heve. A közösen elénekelt magyar himnuszba belekapcsolódott a hálaadó sokaság is.
A szentmise főcelebránsa, László Attila, a Szent György-egyházközség plébánosa a templom ajtajában köszöntötte a zarándoktestvéreket, hozzátartozókat és mindazokat, akik a Mária Rádión keresztül kapcsolódtak be a Lelket hordozók és vágyók örömébe. „Az igazi érték a készület feszültségében születik. Az egyház születésnapján – akár az elmúlt 2000 évet, akár saját életünket tekintjük – láthatjuk: csoda születik” – fejezte ki háláját László Attila, hogy Isten jóságából e közösségnek részese lehet.
A csíksomlyói gyalogos zarándoklatot záró ifjúsági szentmise egyik legmeghatóbb pillanata, amikor a zászlókkal, csomagokkal érkezettek bevonulnak a szentélybe. A Ha csak egy mustármagnyi hitetek is volna… dallamai, taps és könnyes mosolyok kísérték. Egy talpalatnyi hely sem maradt a megszentelt térben.
Olyan jó dolog látni, hogy az evangélium sorai életre kelnek – mondta az ünnep szónoka, Böjte Csaba ferences szerzetes. – Az Isten házába érkező zarándokoknak nem kell magyarázni a „Gyertek hozzám, akik megfáradtatok…” igazságtartalmát. 120–130 kilométer, három nap – már egy ilyen rövid földi zarándoklat is örömmel tölti el. Mennyivel örömtelibb lesz, amikor a mennyei fogadóbizottság elé érkezünk majd – mondta meghatódva Csaba testvér. Majd arra buzdította a hallgatóságot: megéri kitartani a Földön. A nap hevében, esőben, szélben zarándokolni, hogy ha fáradtan, roskadozva is, de bevonulhassunk abba az országba, amit a mennyei Atya készített az őt szeretőknek.
Beszédében arról is a szólt, hogy a szentháromságos szeretetegységet semmi nem tudja szétrombolni. Nem csak tanít, ők maguk élik ezt a csodálatos kapcsolatot. Jézus földi életében töretlenül hitte, hogy az emberiség képes megtanulni a szeretet parancsát.
Nem tért le a szeretet útjáról – a zarándokok sem. Ezen a napon a fiatalokat a szülők, a nagytaták, nagymamák várták virággal. Mekkora örömmel fogadnak majd a mennyországban az ősök, az angyalok, az üdvözült lelkek és a mennyei Atya! Megéri kitartani őseink hitében. Megéri becsülettel megélni a földi életet. Hihetetlen távlatok vannak előttünk.
Merjünk nagyot álmodni – buzdított Csaba testvér. Példaképpen a néhai Albert atyát említette, aki húsz éve azt javasolta „vigyék ki pünkösdi csíksomlyói búcsút a Nyeregbe”. Kitartásával „verte a dobot”, hogy egész Székelyföld búcsújáró helye legyen. Hányszor elverte az eső a zarándokokat. Volt jégeső, havazás, tűző nap! Hogy Kárpát-medencei, sőt annál nagyobb méreteket ölt a zarándoklat, „attól lehetett, hogy Albert atya és társai mertek nagyot álmodni. Bátorság: merni kell nekimenni! Hihetetlen élmény, amikor leérsz a hegyről. Útközben egymást érik a keresztalják, csigalassúsággal halad a nép, szólnak a csengők, énekelnek az emberek. Érzed: jó keresztények, székely embernek lenni Isten nagy családjában.
A földi kis Tábor-hegyi események után vissza kell menni a hétköznapokba – Jézus is visszavitte tanítványait egykor. De ezt a lelkületet, az élő hitet be kell építeni létünkbe: hosszú az út, de célba lehet érni. Fárasztó, de szeretteink várnak ránk. A Szentlélek, a vigasztaló, erősítő, bátorító. Jézus, társunk, előttünk jár: „Ne féljetek, bízzatok, bármit kértek az Atyától, megadja. Ti nálamnál nagyobb csodákat tudtok tenni. Csak a Gonosz mondja: nem fog sikerülni. Mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk. Ragyogjon fel mindannyiunk arcán ez a vigasztaló szép vonás.”
Böjte Csaba személyes példaként említette: vannak csodák. Ahogy az egymillió eurónyi éves költségvetést a jó szándékú és a legkisebbekért felelősséget vállalók adományai fedezik a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál, ehhez a Szentlélek kell. „Merjetek nagyot álmodni, életedet feltenni! Úgy ahogy ez a zarándoklat sikerült – életünk minden percében velünk van a Szentlélek. Az Eucharisztiánál keressenek vigaszt. Tartsunk ki a jóban, ne engedjük el egymás kezét, és a szeretet útján célba érünk” – hiszi Csaba atya.
Szavait hosszan tartó taps kísérte. Botár Gábor plébános azt kívánta: amilyen intenzitású volt a tetszésnyilvánítás, olyan mértékű hálával erősítsük meg mindazon kegyelmeket, amit eme zarándoklat nyújtott. Végezetül pedig köszönetet mondott a zarándoklatot kísérő lelki vezetőknek, segítőknek, adományozóknak, szolgálatvégzőknek. A résztvevők hálatelt, önfeledt éneke valódi és hosszantartó Lélekjárás ígérete közösségünkben.
, Székelyhon.ro, 2013.05.20.
Böjte Csaba: tartsunk ki e földi zarándokutunkon!
Felemelően szép ünnepségen vettem részt ma, piros Pünkösd napján. Botár Gáborral, a Kis Szent Teréz templom plébánosával, a székelyudvarhelyi papsággal, hívekkel fogadtuk azt a közel félezer zarándokot, kik még pénteken gyalog indultak el a Csíksomlyói búcsúra és sokan közülük ugyancsak gyalog ma érkeztek vissza a 125-130 km-es zarándoklatról. A Hargitán keresztül az út, a közel 30 fokos melegben biztos, hogy nagyon nehéz volt, de a búcsú kegyelmei és most a végén a fogadtatás felemelő pillanatai, mindenkit, minden fáradságért kárpótolt sokszorosan! Megható volt látni, ahogyan a szülök, kisebb testvérek virágcsokrokkal, mind hősöket fogadták, az énekszóval, lobogókkal érkező fiatal zarándokokat.
A Kis Szent Teréz tiszteletére épült plébánia templom zsúfolásig megtelt és én életem egyik legcsodálatosabb Pünkösdi szentmisémen vehettem részt! A fáradtan, leégve, sántikálva, a büszke örömtől többen is zokogva templomba lépő zarándokokat míg néztem, arra gondoltam, hogy milyen csodálatos lehet, annak ki szentül él, és bevonulhat ünnepélyesen a mennyek országába!! Milyen lehet az a fogadtatás, melyet maga a Szentháromság szervez, az angyalokkal, szentekkel, azoknak, kik szorgalmas munkában, életszentségben áldozták életüket szeretettel a Szeretetnek?! Egész földi létünk, minden percünk, cselekedetünk egyetlen célt kellene szolgáljon, azt, hogy bevonulhassunk mi is Urunk csodálatos színe elé!!
Úgy gondolom, hogy egy ilyen dicsőséges célba érés minden áldozatot, erőfeszítést megérdemel! Tartsunk ki e földi zarándokutunkon, hisz mindannyiunkat vár a mennyben egy hervadhatatlan koszorú, melyet maga Istenünk helyez a fejünkre!!
Szeretettel, Csaba t.
facebook.com/Erdély.ma