Vendég katolikus főpapok Kolozsváron

A római katolikus egyház két illusztris személyisége lesz Kolozsvár vendége június 4–6-án: Milánó bíboros-érseke, Angelo Scola egyetemi professzor (akit a Babeş–Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatnak) Francesco-Javier Lozano apostoli nuncius-érsekkel, Ferenc pápa romániai képviselőjével együtt érkezik a kincses városba.
 

Amint Jitianu Liviu egyetemi előadótanár, a BBTE Római Katolikus Teológiai Kar dékánhelyettese, a rendezvény egyik főszervezője elmondta: Angelo Scola bíboros június 5-én, szerdán 9 órakor a kolozsvári Szent Mihály-templomban Szent Bonifác tiszteletére latin nyelvű szentmisét celebrál, melynek bevezetőjét Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke tartja. A bíboros díszdoktorrá avatására délben 12 órakor kerül sor a BBTE Aula Magna dísztermében. Laudációt mond Marton József nagyprépost, egyetemi tanár, a kar dékánja és Cristian Barta, a Görög Katolikus Teológia Kar dékánja. A jeles vendégek látogatást tesznek a tudományegyetem rektorátusán, Andrei Andreicuţ ortodox érsek-metropolitánál, s kíséretükkel együtt felkeresik mind a római katolikus és a görög katolikus, mind a református teológiai kart. Erre az alkalomra a BBTE központi épületének előcsarnokában kiállítást szerveznek a teológiai karok tanszemélyzetének publikációiból, s kiegészítik azon személyek képtárát, akik eddig a tudományegyetem „Doctor Honoris Causa” tiszteletbeli címében részesültek: Franz König (elhunyt) osztrák bíboros-érsek, jelenlegi bécsi utóda, Christoph Schönborn bíboros; Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, Jakubinyi György a gyulafehérvári érseke; Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa; Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa, majd XVI. Benedek néven pápa; Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának volt elnöke.

Angelo Scola bíborost a konklávé előtt az egyik esélyes pápajelöltnek tartották. 1941. november 7-én született Milánóban, apja Carlo Scola kamionsofőr. Leccóban, a Manzoni Lyceumban tanult, 1964 és 1967 között a milánói Szent Szív Katolikus Egyetemen hallgatott keresztény filozófiát. Diplomájának megszerzése után belépett a milánói érseki papneveldébe, tanulmányait 1969-től a Teramo-Atri egyházmegye szemináriumában folytatta. 1970. július 18-án Teramóban szentelték pappá. 1986-tól 1991-ig az Apostoli Szentszék Hittani Kongregációján dolgozott, 1991. július 18-án Grosseto püspökévé szentelték. 1995-től a Pápai Lateráni Egyetem rektora volt – ebben a minőségében Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel közreműködve elősegítette a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola affiliálását e rangos egyetemhez –, majd más vatikáni intézmények tagja lett (Boldog II. János Pál Házasság- és Családtudományi Intézet, Papi Kongregáció, Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsa, Család Pápai Tanácsa, Kultúra Pápai Tanácsa). 2002. január 5-én Velence pátriárkájává nevezték ki, 2003-ban bíborossá kreálták. Már II. János Pál pápa 2005-ös halálát követően esélyesnek tartották a pápai trónra. 2006-ban magyar nyelven megjelent Férfi + Nő – A szerelem „súlyos esete”című nagysikerű könyve. 2011. június 28-án kinevezték Milánó érsekévé, hivatalát azon év szeptember 11-én foglalta el. 2012. április 21-től a Hittani Kongregációnak is tagja.

Francesco-Javier Lozano 1943. november 28-án született Spanyolországban. Teológiai tanulmányai végeztével Rómában szentelték pappá 1968. március 19-én a sevillai főegyházmegye szolgálatára. Az erkölcsteológia és a filozófia doktora. 1976-tól különböző diplomáciai beosztásokban dolgozott a Vatikán nigériai, közép-afrikai, jugoszláviai, guatemalai képviseletein, illetve a római Államtitkárságon. 1994. július 25-én szentelték püspökké. Nagykövetként (nuncius) szolgált Tanzániában, Kongó Demokratikus Köztársaságban és Horvátországban. XVI. Benedek pápa 2007. december 10-én nevezte ki Románia és Moldova Köztársaság apostoli nunciusává. A spanyol nyelven kívül anyanyelvi szinten beszél olaszul, angolul, franciául, portugálul, németül, oroszul, szerb–horvátul és jól megtanult románul is.

 

Fodor György, Szabadság, 2013. május 24.