2013.07.07
Istennek és a jóakaratú embereknek hála megszervezésre került a IX. Kézdi-Orbai Kerületi Ifjúsági tábor július 2-6. között, a gelencei erdő egy bűbájos tisztásán. Összhangban XVI. Benedek pápa által meghirdetett hit évével, táborunk során mi is azt kértük Jézustól, hogy növelje bennünk a hitet, mert annak segítségével mélyebb gyökeret ereszthetünk Istenbe. Célként tűztük ki a Szentháromság megértését... erre azonban egy élet is kevés volt Szent Ágoston számára, ezért mi a három isteni személyről tartott elmélkedésekkel próbáltunk közelebb kerülni a legnagyobb hittitokhoz.
A mi kis közösségünket hitvallással és közös játékokkal formáltuk. Az első tábori nap sátorhúzással, ismerkedéssel és játékkal telt el. Szállásunk építésével egyidőben barátságokat és csapatunkat is építettük. Megtapasztaltuk a sport közösségformáló erejét is: métázás alatt a csapatok egyként izgultak és nevettek, küzdöttek egymással és lélegeztek. A nagy játék után mindenki örömmel fogyasztotta a finom vacsorát, azt követően pedig nyugodtan, csendben leültünk filmet nézni. A Végtelen hit című film került vetítésre, amely bemutatja, hogy egy csapatnyi fiatal életét hogyan változtatja meg az Isten. A filmben sok erény vetítődött ki, köztük leginkább a remény, a kitartás és a szeretet. A film egy életre szóló üzenetet nyújtott át: hittel hegyeket lehet mozgatni vagy akár az óriásokat is legyőzni.
Másnap reggel fájó volt az ébredés, sokan nem voltunk felkészülve a hidegre, harmatra, a kemény fekvőhelyre, és legfőképp a „korai”, 8 órai ébresztőre, de sikerült ezzel is megbirkózni. Aznapi célunk az Atya megismerése volt. Előadásával új magot ültetett belénk a gelencei tisztelendő, Fülöp László, aki személyes példákkal is megragadóan és a mi nyelvünkön mutatta be nekünk az Atya szeretetét, tanácsokkal látott el minket. Kiscsoportokra oszolva mély beszélgetésekbe kezdtünk Isten szeretetéről, annak megnyilvánulásáról, családunkon, társainkon keresztül, saját élményeink, tapasztalataink átadásával. Az ízletes ebéd után energiánkat labdázással, métázással vezettük le. A testi táplálékot szükségszerűen kiegészítettük lelki táplálékkal is: szentmisén vettünk részt Isten legnagyobb templomában, a természetben. Este, miután megvacsoráztunk, táncház vette kezdetét, melynek keretén belül játékos felcsíki és moldvai táncokat ismertünk meg, ráadásképpen pedig egyfajta keringő lépéseivel is megismerkedtünk. A táncolás befejeztével nem ért véget a móka, hiszen sokat játszodtunk, beszélgettünk, szórakoztunk még este, az éjjelen át, egészen hajnalig.
A harmadik nap reggelén, habár nehéz volt az ébredés, jó kedvvel indultunk. Ezen a napon közelebb kerülhettünk a Fiúistenhez, jobban megismertük őt, Drócsa László kézdikővári plébános előadása által. Jézus követésére buzdítása nagy hatást gyakorolt ránk. Arra is felnyitotta szemünk, hogy előre kell tekintenünk és nem hátra, a múltba, mert csak így lehetünk alkalmasak az Isten országára. Az előadást követően kiscsoportokban plakátokat készítettünk, hogy mit jelent számunkra Jézus Krisztus. Úgy vélem, olyan alkotások jöttek létre, amelyek igazi értékeket hordoznak. A nap legnagyobb meglepetéseit mégsem a csoportos munka hozta, hanem Tamás József püspök úr látogatása, aki áldását adta a táborozókra és meg is ajándékozott mindannyiunkat. A délutáni kikapcsolódás után, a szentmise következett amiben újból hálát adtunk és kérésekkel fordultunk a Isten felé. Esti programunk Szentségimádás volt, amely mindenkit mélyen érintett. Rendkívüli élmény volt együtt imádkozni, énekelni, dicsérni és dicsőíteni az Urat.
A negyedik nap reggelén kissé megrémültünk. Ma már péntek van?!- tettük fel egymásnak a kérdést. Valóban, csak úgy repült az idő, miközben rengeteg dolgot tanultunk. Aznap reggel szavak nélkül kommunikáltunk egymással játékok során és mégis tökéletesen megértettük egymást. Az utolsó tábori előadáson Bálint István csíkszentgyörgyi segédlelkész beszélt nekünk a harmadik isteni személyről, a Szentlélekről. Szavaival és különleges módszereivel megmutatta nekünk, hogy miként irányít minket a Szentlélek, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy észrevegyük azt az életünkben. Ismételten kiscsoportban alkottunk, ezúttal rajzokat a Szentlélekről, mégpedig úgy, hogy a csapatmunka során egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ennek ellenére mindegyik alkotás jól tükrözte, miként vezetheti életünket a Lélek. Mivel az idő is majdnem olyan derűs lett, mint amilyen a mi kedvünk voltunk, fergetegeset vizicsatáztunk. Későbbi programunk a közös fagyűjtés lett volna a tábortűzhöz, azonban a programot felrúgva újabb víziháborút kezdeményeztünk, melyből mindenki alaposan kivette a részét. Miután végérvényesen befejeztük a locsolkodást, fát is gyűjtöttünk és előkészítettük a tábortüzet. Ekkor egy váratlan vihar következett, amely tartósnak látszott, és azt gondoltuk, minden programot elmos majd. Ehelyett, talán a tábor egyik legszebb momentuma következett: minden táborozó egy tető alatt imádkozott, így kérve az eső elálltát. Imáink meghallgatást nyertek, mivel nem sokára a vihar továbbállt, tehát a tábortűz köré gyűlhettünk. A tűz fénye mellett minden kiscsoport újrajátszotta a számára legemlékezetesebb pillanatokat, melyek felelevenítése során újból nagyokat nevettünk. A későbbiekben az idő énekkel és beszélgetéssel telt el, néhányan közülünk pedig ébren őriztük a tüzet.
Az utolsó reggelen keserédes érzések környékeztek meg bennünket. Hiányozott már a hazai környezet, viszont az új otthonunkat sem szerettük volna elhagyni. A búcsú rettentően fájdalmas volt, hiszen olyan szeretetközösségé kovácsolódtunk, amelyből nem kívántunk kilépni. De nem is kell. Hasonultunk a Szentháromsághoz, hiszen mi is eggyé váltunk. Csoportunkban megvan az összetartó erő, amelyet a Szentlélek ad, érezhető az Atyaisten szeretete, és Jézus Krisztus kegyelme. Mert őáltala, ővele és őbenne képesek vagyunk hitünk megvallására, a parancsok megtartására és Jézus követésére.
Végtelen hálával tartozunk mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra, hogy mindezeket átéljük és megtapasztaljuk: Hölgyes Pál-Zsolt segédlelkésznek, a tábor vezetőjének és szervezőjének, hogy mindent megtett, hogy a tábori élmények egy életre szólóak legyenek; Marika és Manyi néni a finom ételekkel, valamint a nagylelkű támogatók, akik anyagilag, odaadással vagy imádsággal járultak hozzá ehhez a varázslatos tábor sikeréhez, amelyen több mint negyven fiatal vehetett részt.
Bándi Eszter