2013.08.15
Történelmi tény, hogy a honfoglaló magyarságnak volt egy világot megtartó istenasszonya; a Boldogasszony. Ez a hit sikeresen találkozott a római rítusú keresztény egyház Szűz Mária-tiszteletével. A kereszténnyé vált magyarok őszinte áhítattal tisztelték a Szent Szüzet, ahogyan ők nevezték – a Boldogasszonyt. Így tehát országalapító Szent István királyunk nagyon bölcsen hagyott ránk, magyarokra (és nem csak) egy minden világi harcon, küzdelmen és érdeken felül álló mennyei pártfogót. A Boldogasszony a fölénk boruló kék éggel mint palástjával védelmezi nemzetünket. A neki felajánlott ország ugyanakkor a keresztény hithez való hűséget is jelentette. Úgy tudjuk, hogy István király gondviselésszerűen éppen augusztus 15-én, Szűz Mária mennybe felvételének napján halt meg. Ennek az ünnepnek az előfutára az Istenanya Mária napja volt augusztus 15-én, amelyet egy jeruzsálemi olvasmányos könyv örmény fordításának tanúsága szerint már az 5. század közepén megtartottak. Ez az általános Mária-ünnep hamar átalakult Mária „mennyei születésnapjának”, azaz hazatértének, elszenderülésének ünnepévé.
Rómában a 7. század közepén szintén dokumentált egy ezen a napon tartott ünnep, Mária mennyei születésnapja, amelynek liturgiájához I. Szergiusz pápa (687–701) körmenetet is rendelt, s amelynek első könyörgésében olvasható, hogy bár Mária meghalt, mégsem „kötözte béklyóba a halál köteléke".
November 1-jén lesz 63 éve, hogy XII. Piusz pápa 1950-ben ünnepélyesen kihirdette a Boldogságos Szűz Mária mennybe felvételéről szóló, Munificentissimus Deus kezdetű dogmát mint hitünk és meggyőződésünk titkát: Isten a Boldogságos Szűz Máriát földi élete végén, testével, lelkével felvette fiának húsvéti dicsőségébe. A Katolikus Egyház Katekizmusa hangsúlyozza: „a Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia feltámadásában és elővételezése a többi keresztény feltámadásának”.
Nagyboldogasszony engedelmességével, hitével, reménységével és lángoló szeretetével egészen különleges módon közreműködött az üdvözítő, Jézus Krisztus munkájában, hogy a lelkek természetfölötti élete helyreálljon. Ezért anyánk a kegyelemben. Mert mennybe felvétele után sem szűnik meg betölteni üdvösséges feladatát és szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösséget. Ezért nevezzük a Boldogságos Szüzet a kereszténység eredetétől mindmáig szószólónak, segítőnek, oltalmazónak, közvetítőnek. Ferenc pápa Brazíliában, az aparecidai Mária-kegyhelyen tartott beszédében, július 24-én hangsúlyozta Mária anyai oltalmának fontosságát, s azt, hogy „az egyház Mária nyomán halad a misszióban”.
Az üdvözítő anyja Isten különleges oltalma alatt állt, mentes volt minden bűntől. Bizonyos, hogy éppen úgy érezte az ember szabad akaratából származó veszélyhelyzeteket, amellyel naponta, az élet minden percében találkozunk, de amelyekkel képesek vagyunk szembeszállni.
Jézus szent anyja megdicsőülésének tiszteletére szűkebb hazánk magyar nyelvterületein jelentős számú plébánia, illetve fília-templom titulusa Nagyboldogasszony.
A gyulafehérvári főegyházmegyében (a millenniumi sematizmus sorrendjében) ekkor ünnepli templombúcsúját: Déva I. – ferences kolostori templom, Vulkán, Vajdahunyad, Sepsibükszád, Kézdisárfalva, a kolozsmonostori bencés apátsági (Kálvária) templom, a kolozsvári Piarista templom (másodtitulusa, a füzesmikolai csodás Madonna kegyképe miatt), Magyarszarvaskend, Désakna, Sinfalva, Radnót, Szentdemeter, Nyárádköszvényes, Csíknagyboldogasszony, Gyergyótölgyes, Gyergyószárhegy (ferences), Oroszhegy.
Szűz Mária mennybe felvételének ünnepe arra tanít, hogy tatár és török idők, vesztett szabadságharcok utáni, nyomorúságos, megpróbáltatásokkal teli földi életből éppen úgy válhat húsvéti örökkévalóság, mint szerencsésebb korok és nemzedékek életéből. Felelős keresztényként válaszoljunk a kérdésre, a hit évében, Nagyboldogasszony ünnepén nemcsak időben, hanem lelki érettségben és felkészültségben is közelebb kerültem-e a húsvéti dicsőséghez? Elősegítettem-e személyes példámmal, hitvallásommal ebben embertársaimat is?!
Fodor György, Vasárnap
Fotó: a csíkkarcfalvai templom egykori főoltárának Mária menybevételét ábrázoló középképe