2013.08.14
Sándor Orsolya a sepsiszentgyörgyi Szent József plébániához tartozik és a Krisztus Király plébánia ifjúsági közösségébe jár fiatalok közé. Ő képviselte Erdélyt, a főegyházmegyét a riói ifjúsági világtalálkozón. Két alkalommal vett részt ifjúsági találkozón: 2005-ben ott volt Kölnben, 2008-ban pedig Sidney-ben. Az előző alkalmakon zarándokként vett részt, de most úgy érezte: „önkéntesként kell menni”. Rajta kívül egy kolozsvári lány volt még, aki önkéntesként vett részt a találkozón, s egy zarándokcsoport is indult Romániából 22–23 résztvevővel.
A zarándoklatra bárki jelenkezhetett, aki a 18–32 éves korosztályba tartozott. De a szervezők elfogadták olyanok jelentkezését is, akik a korhatár felső határába estek. Így a lélekben fiatalok is mehettek. Az önkéntesek esetében fontos kritérium volt a szakmai tapasztalat, valamint az angol és a magyar nyelv ismerete.
Sándor Orsolya egyedül utazott a Bukarest–London–New York–Rio de Janeiro útvonalon. Július 12-re kellett megérkezni Rióba az önkénteseknek, ott egy nemzetközi koordinátor várta őket. Mivel Orsolya egy nappal hamarabb érkezett, így a román csoport számára lefoglalt plébánián fogadták. Másnapra, 15-re megérkeztek a Sao Sebastian katedrálishoz, ahol az első két napon szintén nem volt elszállásolási lehetőség, így plébániákon aludtak, ezután pedig családoknál helyezték el őket.
Önkéntesként a magyar katekézishez volt beosztva. A Vasárnap kérdésére, hogy ez a feladat mit takar, azt válaszolta, bizony ezt itthon, indulás előtt még ő sem tudta, Rióban lett világos, hogy az önkéntesek feladata a tolmácsolás. A püspök beszédét kellett volna magyarról angolra fordítani, egy másik csapat fordította volna angolról portugálra, mivel azonban a találkozón nem volt magyar püspök, a magyar katekézis elmaradt. A csoportokat az angol katekézisre osztották be, így az ökéntesek feladata volt segíteni a szervezésben, és természtesen fordítottak minden angolul nem beszélő számára.
A találkozó első hetében a tréningek kaptak nagyobb hangsúlyt. Volt általános önkéntes tréning, katekézis, valamint az angol nyelvre való ráhangolódás. Utána szabad program következett, így meg lehetett csodálni a még turistmentes Riót. A második héten érkeztek meg a magyar zarándokcsoportok: Magyarországról négy csoport érkezett, ezek azonban nem tudtak egymásról, így az önkéntesek munkája volt őket összeszervezni. Július 23-án, kedden érkezett meg Ferenc pápa. Ekkor volt egy „meglepetés mise” a Sao Sebastian katedrálisban, amin nagyrészt csak az önkéntesek vettek részt. Július 24-én, szerdán volt a pápa hivatalos fogadása a Copacabanán. Itt adták át a különböző országok ajándékait.
Július 24–26 között a katekézis volt reggel 9-től délután 1-ig. Ezután volt a közös ebéd, este pedig a copacabanai keresztút. A szombati Campus Fidei meghiúsult: elmosta az eső. A Copacabanára szervezték át a 10 kilométeres zarándokutat a városon keresztül. Szombat este volt a pápai virrasztás, nagyon sokan kint is aludtak. Az önkénteseknek vissza kellett menni a szállásra, így a vasárnap is zarándoklattal kezdődött: újra meg kellett tenni a 10 kilométeres távot a Copacabanára. Vasárnap de. 10 órától volt a zárómise, az áldás, majd pedig a szentatya kihirdette a következő ifjúsági világtalálkozó helyszínét.
Az egyetlen erdélyi önkéntes, Sándor Orsolya Rióból, a találkozó után hazafelé is egyedül utazott, ezúttal egy véletlen segítette abban, hogy még New York központját is megcsodálhassa. Mindenképpen élményekben és lelkiekben gazdagon tért haza Sepsiszentgyörgyre.
Gál Katalin, Vasárnap