A plébánia éve a Gyulafehérvári Főegyházmegyében

A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottsága az idén is megszervezte Csíksomlyón a Jakab Antal Tanulmányi Házban a lelkipásztorok, a lelkipásztori kisegítők, hitoktatók, egyházi alkalmazottak, önkéntes munkatársak szokásos őszi találkozóját augusztus 26-28. között.

A rendezvény szentmisével kezdődött, amelyet az egyházmegye főpásztora, Jakubinyi György érsek celebrált, és amelynek homíliájában az év mottójául válaszott ige (A hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke. ApCsel 2,42) alapján vázolta az első keresztények „plébániáinak” jellegzetességeit, külön kiemelve az igehirdetés, a diakónia szerepét, a vagyonközösség jelentőségét és mai jelentését.

Az előadásokat Portik Hegyi Kelemen főesperes-plébános vezette be, jelezvén, hogy a plébánia a pasztoráció és a szeretet helye, emiatt folytonos megújulásra szorul. Ezt a megújulást hivatott szolgálni az említett tematikával meghirdetett pasztorális év.

Potyó Ferenc érseki helynök előadásában ismertette a plébánia mibenlétét, egyházjogi vonatkozásait, felvázolta a főegyházmegye plébániáinak statisztikáját, majd hangsúlyozta a személyes felelősséget a pap és a világi krisztushívő szempontjából egyaránt. Ez a felelősség jelenti többek között az állandó aktualizálásra való hajlandóságot, a jelen problémáira való nyitottságot. Ferenc pápára hivatkozva buzdított arra, hogy ki kell menni a plébániáról – mert a megkereszteltek nagy százaléka már „kívül van”.

A rendezvény budapesti meghívottja, Nobilis Márió (az Országos Lelkipásztori Intézet egykori igazgatója) Helyem és felelősségem a plébánián címmel vázolta fel az előző előadásban felmerült aktualizálás lehetőségeit, módszereit, elkerülendő akadályait. A plébániát tág perspektívában kell szemlélni, mégpedig a népegyház nosztalgiáját feladó perspektívában, a társadalom ugyanis mindenütt Európában megváltozott. A „lelkipásztori megtérés” nem más mint a tradíciókkal, a megszokásokkal való állandó szembenézés, változni és váltani tudás.

A harmadik előadás vázolta a plébániaközösséget jellemző vonásokat: Darvas Piroska sa szemléletesen mutatta be a misztérium, a közösségi élet és a küldetés, illetve ezek variációinak mibenlétét a plébánia életében, hiszen ez minden egyházközség működésének veleje.

Az elhangzottakat a résztvevők kis csoportokban beszélhették meg, illetve tanúságtételeken keresztül mélyíthették el. Tanúságtevők minden korosztályból kikerültek, és arról vallottak, hogy mit jelent számukra egy plébániához tartozni, plébánián dolgozni vagy egyszerűen jelen lenni. A tanúságtételek mintegy szemléltették az előadásokban elhangzott elméletet, a személyes meghívás oldaláról mutatva be a vizsgált tematikát.

A második nap délutánján négy műhelymunka közül választhattak az érdeklődők: Szénégető István marosvásárhely-remeteszegi plébános egy nálunk még kevéssé ismert, de külföldön már gyakorolt plébániát megújító folyamatnak, a plébániai zsinatnak a gyakorlati kérdéseibe vezette be a résztvevőket. Nobilis Márió Plébániánk húsz év múlva tematikával meghirdetett műhelyének résztvevői végül is nem tudták meg, milyen lesz a plébániájuk húsz év múlva, de azt igen, hogy milyen meghatározottságokkal működik egy mostani plébánia, és milyen átalakulási folyamaton kell átmenni ahhoz, hogy ne elsősorban az adminisztrációt, hanem Krisztus ügyét tudja szolgálni. Magos Gyöngyvér vezetésével a résztvevők saját plébániaképükkel dolgozhattak játékos formában, Hölgyes Pál Zsolt az ifjúság plébánián betöltött szerepét, a Portik-Hegyi Kelemen vezette műhely pedig a plébánia megújításának lehetőségeiről gondolkodott.

A program tartalmazott szentségimádást, más közös imaalkalmakat, de volt lehetőség az egyéni elcsendesedésre is, vagy éppen a párbeszédre, a rekreációra.

A kiértékelés eredményeképpen az derült ki, hogy a résztvevők sokat gazdagodtak a program nyújtotta lehetőségek nyomán, különösen azok, akik végig részt tudtak venni a folyamatban. Papok és a pasztorációs munkában részt vállaló világi krisztushívők egyaránt megújult lendülettel és felelősségtudattal, új tervekkel, ötletekkel térhettek haza. A szervezők ebben az évben is biztosítottak ehhez segédeszközöket: pasztorális füzetet a témát érintő elméleti és gyakorlati tudnivalókkal, plakátot, lehúzós matricát.

Az idei Pasztorális Napokat a kegytemplomban bemutatott ünnepélyes szentmise zárta, melyet Tamás József segédpüspök celebrált.

Farmati Anna, Vasárnap