Marosújváron római sóbánya volt, majd a római visszavonulás után a bánya megszűnt, mocsaras területté változott, vadászterület lett. 1202-ben említik először Vyuar néven. Vára már a 13. században állt. Felsőújvár a középkorban több birtokost cserélt. Az 1790-es években megindult a sóbányászat, telepeseket hoztak, valamint cseh, lengyel, német és román bányászokat. Fakápolnát építettek, és Felvincről látták el a hívek lelki igényeit egészen 1880-ig. A templomot 1819-ben építették a sóbánya akkori kamaraispánjai segítségével. 1880 és 1899 között Marosújvár segédlelkészi státusban szerepel. 1899-ben Marosújvár önálló egyházközséggé szerveződött, első plébánosa Magó Mihály volt. 1876-tól létezett királyi iskola, tanítója egyben a kántor volt. Nagy jelentőségű renoválást 1975-ben kezdtek el Faragó Ferenc plébános idejében, a templomot teljesen felújították, úgyszintén a plébániát, majd a maroscsesztvei templomot. 1984-től Marosújvár látja el Felvincet.
Maroscsesztvében a reformációt követő időkben, a 18. századtól a Mikes gr. családi kriptakápolnában indult el a katolikus élet.