2014.07.28
2014. július 26-án a kézdivásárhelyi hívek egy csoportja zarándoklaton vett részt, amelyet Isten Szolgája Márton Áron püspök boldoggáavatásáért ajánlottak fel. Az egynapos körútról készült beszámoló olvasható az alábbiakban.
A kézdivásárhelyi Szentháromság templom elől, Isten segítségét kérve, 2014. július 26-án reggel plébániánk ötven lelkes híve Vargha Béla plébános áldásával zarándokútra indult. Örömmel és imádsággal a szívükben indultak útra autóbusszal a Marosi Balázs által megszervezett zarándoklatra a plébánia évében. Hamar összekovácsolódott a csapat, és értékes útravalókat kapott a jól felkészült, fiatalos lendületű Balázstól. A zömében idősebb generáció felemelően énekelt és hangosan imádkozott, gyakran hangos nevetés csendült fel az autóbuszban. Olykor a túl buzgó éneklés, máskor a frappáns beszólások váltottak ki jókedvet és nevetést. Az első keresztényekhez hasonlóan „A hívők sokaságának egy volt a szíve, lelke”.
Első megálló a Nyergestető volt, ahol énekeltek-imádkoztak a halottakért, akiknek keresztjei, illetve kopjafái a tetőn vannak felállítva. Közösen gyújtották meg értük az emlékezést és a feltámadást jelképező gyertyát, majd Csíkkozmás felé indultak tovább, ahol meglátogatták a templomot. Csíkdánfalván Bara Ferenc főesperes fogadta a csapatot. Neki megadatott az a kegyelem, hogy a boldogemlékű püspök utolsó hónapjaiban a közvetlen közelében lehetett. Meghatódva hallgatták a zarándokok a szeretetteljes szavakat, amelyek a szívéből szóltak. Domokoson meglátogatták a múzeumot és a templomban együtt imádkoztak Márton Áron boldoggá avatásáért. Megrendülten és átelmélkedve hallgatták a vezető előadásában a nagy püspök életét, szenvedéseit és megpróbáltatásait. Ezután Csíksomlyó felé vették az irányt, ahol a Szűzanya oltalmába ajánlották az egyházközséget, a papjait, a várost. A zarándoklat még nem ért véget, az imák és énekek után a gyimesi havasok felé kanyarodva Gyimesfelsőlokon Berszán Lajos kanonok várta a csapatot az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum kápolnájában. Nagy volt az öröm, hiszen a csoportban több házaspár is jelen volt, akiket évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt ő esketett Feltorján. „Elballagva” a líceumból Gyimesbükk következett a zarándoktérképen. Antal Péter és családja a Rákóczi-Vár panzióban nagy izgalommal várta a csapatot, az udvaron lobogott a tűz, azonnal nekiláthattak a finom húsos tokány elkészítésének. Amíg az ebéd készült, a kontumáci kápolna és környéke kápráztatta el a zarándokokat, meghallgatták a csángó nép történetét, emlékeit és fájdalmait. Ezután a Rákóczi várból csodálták meg a gyimesi táj szépségét.
Néha meg kell állni és rádöbbenni, milyen gyengék is vagyunk. Ekkor azonban a jó tanács is elhangzik: ima nélkül nincs élet, de ha összetartunk – mert egységben az erő –, Isten csodákat tud tenni a közösségekben, az egyéni életben. Maradjunk ilyen egységben mindig, imádságos, máriás lelkülettel, mert a mindennapok keresztjét sokkal könnyebb lesz hordozni és így már másképp fogjuk szemlélni a világot! Hála Erdély nagy püspökének, aki lélekben kísérte a zarándokokat.
Pethő Katalin, Vasárnap
