Nagyböjti üzenet

"Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot."

A nagyböjti idő különösen alkalmas arra, hogy elmélyítse bennünk azt a végtelen nagy szeretetet, amivel Isten annyira szerette a világot, hogy magára vette a megvetés szégyenletes fáját, és életét adta értünk a keresztfán. Ez kereszténységünk és hitünk alapja, kiindulópontja. Ez táplálja bennünk az Iránta való viszontszeretetet, és ez ad mintát és erőt felebarátunk szeretetére is.

Hiszen a szeretet tartja fenn a világot, nem az érdek vagy számítgatás. Az a tiszta, hátsó szándék nélküli szeretet, ami mindig a másik, a világ javát akarja. A mi Urunk, Jézus Krisztus nem tartotta isteni méltóságát olyan fontosnak, hogy feltétlenül ragaszkodni akarjon hozzá, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát egészen a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Elképzelni sem lehet ennél nagyobb szeretetet. Isten nem csupán nagylelkű velünk szemben, hanem szeret. Nem csak ad, hanem önmagát adja.

Jean Lacroix XX. századi francia filozófus szerint „szeretni annyit jelent, mint megígérni másnak és magunknak, hogy sohasem alkalmazzuk a szeretettel szemben a hatalom eszközeit.” Világunk hatalmának megannyi formája befolyásol minket, kezdve a csábítástól egészen az erőszakig. Sokféle kísértésnek, álcázott erőszaknak az áldozatai vagyunk, melyek hamis gyümölcsöket teremnek a mindennapi keresztény katolikus életünkben. Ilyen a pletyka, a hízelgés, a megszólás, a rágalom, a lejáratás, a hazugság, az önzés sokféle formája. A világ folyamatosan kísért, hogy ilyen magatartással forduljunk embertársaink felé.

Szeretet nélkül nem élhető az élet. Isten – aki Fia feláldozásával nem a hatalom eszközét alkalmazta, hanem ellenkezőleg, megalázta magát egészen a kereszthalálig – a kölcsönös szeretetre szólít fel bennünket. Az Iránta való szeretetre és a felebarátunk iránti szeretetre, mely képessé tesz minket arra, hogy egyházközségünket, egyházmegyénket szeretetközösséggé formáljuk. Törődjünk egymással, egyházközségünkkel, főegyházmegyénkkel, Egyházunkkal, mindenkivel, mert a szeretet nem közömbös, hanem a másik javát akarja.

A világ megváltása a keresztfán történt, iszonyú szenvedés és halál által. Jézus Krisztus szenvedésében Isten megmutatta nekünk, hogy csak a szeretetből tudunk élni, ahogyan Ő is, mert Ő a Szeretet. Vállaljuk Vele együtt szeretetből a szenvedést, az áldozatot, mert így lesz életünk Őbenne.

Az odaadó szeretet kiteszi magát a meg nem értés, a félreértés, a visszautasítás veszélyének. Tegyük félre előítéleteinket, nyissuk meg szívünket az Isten és a mellettünk lévő embertárs szeretetére. Végezzük hűségesen és kitartóan a dolgunkat. Szeressünk akkor is, amikor nehéz, amikor nem éri meg, amikor félreértik, amikor megítélnek. Vegyük magunkra az ebből fakadó áldozatot. Ne csak a nagylelkűség, de a szeretet irányítsa gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket. Ne csak adjunk, hanem magunkat adjuk Isten és embertársaink ügyének. Így lesz életünk Krisztus-követés, hiszen Ő is ezt tette irántunk való szeretetből.