A sorban immár nyolcadik Márton Áron zarándoklatra, a korábbiaktól eltérően, nem meghirdetés útján került sor. Ezúttal a csíkcsicsói, hidegségi és tusnádfürdői katolikus nőszövetségek kérték fel Ferencz Kornéliát, az Erdélyi Mária Rádió munkatársát és Kovács Gergely posztulátort, hogy szervezzék meg számukra és vezessék azt a zarándoklatot, amely három nap alatt Áron püspök életének főbb állomásait járta be 2015. október 12. és 14. között. Híveiket elkísérve, részt vettek a zarándoklaton Nagy József csíkcsicsói és Szilveszter Imre-Gábor hidegségi plébánosok.
A közel 50 fős csoport ezúttal is a csíksomlyói kegytemplomban ünnepelt közös szentmise után indult útnak, melynek főcelebránsa Urbán Erik ferences atya, érseki helynök volt.
A zarándoklat első állomásán, Csíkdánfalván, Bara Ferenc főesperes-plébános ezúttal is a templomudvar kapujában fogadta a csoportot, a sűrű eső és kellemetlen szél ellenére. Ferenc atyát 1978 augusztusában nevezte ki személyi titkárává Áron püspök és egyike a még élő azon két személynek, akik ott álltak a főpásztor halálos ágyánál. A zarándokcsoport megilletődve hallgatta az egykori titkár tanúságtételét, aki megtapasztalhatta a már súlyosan beteg főpásztor jóságát és atyai szeretetét, de azt is, hogy mennyire határozott, ha az állam beavatkozásai ellen kellett fellépnie. Megmutatta azt a több helyen is megvarrt és bestoppolt cingulumot, amelyet Áron püspök viselt és amelyet nagy szeretettel őriz. A zarándokok sorba állva haladtak el a lila deréköv előtt, csakhogy lefényképezhessék és megérinthessék.
Áron püspök szülőfaluja, Csíkszentdomokos tekinthető a zarándoklat igazi indulópontjának. A korábbi egyházi iskola épületében 2010-ben kialakított Márton Áron Múzeumban Sándor Edit nyújtott részletes képet a szentéletű főpásztor életéről, lerakva azt az alapot, amelyre a zarándoklat teljes egészében ráépülhetett.
A szakadó eső és a hideg ellenére a csoport egyik része a szülőház helyén álló épületet is meglátogatta, ahol az unokaöcs Márton Gerővel találkoztak. Ezután a helyi templomot keresték fel, ahol a háromnapos Áron a keresztség szentségében részesült.
Csiby László plébános megmutatta a szülőfalunak adott püspöki ajándékokat: egy kelyhet, egy paténát és egy cibóriumot. Elmondta, hogy 1599-ben a Pásztorbükknek nevezett helyen gyilkolták meg Báthory András bíborost. A gyilkosság helyére 1816-ban keresztet állítottak, amely ma a templom udvarában áll, a Pásztorbükkön pedig kápolnát építettek, amelynek épp előző nap, vasárnap volt a búcsúünnepe.
Az ebéd ezúttal is a Segítő Nővérek Szent Margit házában volt, amely Áron püspök halála után, de az ő óhajának köszönhetően épült fel. Az ebédet meglepetés-torta zárta, amelyen a zarándoklat számát jelző nyolc gyertya égett. Ezután Ilyés Erika nővér ismertette röviden a szerzetesrend történetét és munkásságát.
Az autóbusz áthaladt Márton Áron két első szolgálati helyén, Gyergyószentmiklóson, ahol három évig szolgált káplánként és hittantanárként 1925 és 1928 között, és Gyergyóditrón, ahol 1924-es szentelése után elkezdte papi működését. Kovács Gergely ismertette a települések, az egyházközségek és a templomok történetét, beszélt Márton Áron első papi éveiről.
Szászrégenig megtörtént a bemutatkozás: a zarándokok sorra elmondhatták, hogy mi indította őket erre az útra, mit várnak a zarándoklattól, milyen cél vezérli őket. Így hangzott el az is, hogy a zarándoklat kezdeményezője Kósa Johanna, a Kárpát-medencei középiskolás vetélkedő győztes csapatának tagja, aki részt vett a hatodik zarándoklaton. "Nagyi, neked ott a helyed", közölte határozottan a zarándoklat után nagymamájával, aki a csíkcsicsói nőszövetség elnökeként egyenesen három település nőszövetségének tagjait hívta meg zarándoktársnak.
A szászrégeni plébániatemplomban Elekes Szabolcs káplán köszöntötte a csoportot. Rövid történelmi ismertető után külön szólt Áron püspöknek templomkertben álló szobráról és a templom üvegablaka közül a Márton Áront ábrázolóról. A zarándoklat itt új mozaikkockával bővült a korábbiakhoz képest: a zarándokok meglátogatták Alexandru Todea görög-katolikus püspök, későbbi bíboros házát, aki éveken át ugyanabban a cellában raboskodott Áron püspökkel a máramarosszigeti börtönben. A két főpásztort kölcsönös tisztelet és barátság kötötte össze – hangsúlyozta Mühlbauer-Keul Mária, Todea bíboros egykori titkárnője.
Az innen Máramarosszigetre vezető út alatt a Gyulafehérvári Főegyházmegye által meghirdetett szórvány éve adta az alaphangot. A főegyházmegye eme peremvidékére jól illenek Áron püspök szavai: "A nagy területen, az Egyházmegye ősi határai között vannak … messzi területek, ahol csak imitt-amott, nagy távolságokra, valamelyik völgybe eldugva, vagy a helység szerényebb pontján meghúzódva áll egy katolikus templomocska, amely öt, tíz, sőt több egyházközségbe szétszórt kicsiny nyáj fölött őrködik. S ezek is édestestvéreink, mostoha sorsban, elhagyatva, veszélyek közé kidobva. Megható, ahogy hitükhöz ragaszkodnak, a szervezettség, közösség és tömeges együttlét megtartó ereje nélkül is kitartanak, a tömegvonzásnak ellenállnak, és áldozatokat hoznak erejükön felül."
Máramarosszigeten ezúttal is a családi vállalkozásként működő Buţi panzió biztosította a hangulatos szállást és ízletes étkezéseket.
* * *
A zarándoklat második napja szinte via crucis-nak is tekinthető, hiszen Áron püspök életútja legnehezebb szakaszának helyszínét járta be, a máramarosszigeti börtönben 1997-ben megnyitott Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeumát. A börtön köztörvényes bűnözők részére épült, de 1950 és 1955 között kizárólag politikai foglyokat őriztek itt. Áron püspök a különböző börtönökben eltöltött összesen mintegy öt és fél évből 1951. szeptember 19-től 1954. május 27-ig volt a máramarosszigeti börtön 45-ös cellájának a foglya. A körülmények többszörösen mostohák voltak, a kommunizmus idején itt őrzött 200 személyből 53 halt meg – mondta el Fürtös Róbert muzeológus. Rengeteget fáztak, a börtön disznajának is jobb étel jutott, mint a foglyoknak, mivel az a börtönőrök ételének maradékát kapta meg, orvosi ellátás nem volt. Áron püspök később mégis Isten szeretete iskolájának nevezte a börtönt, ahol megtanult szeretni minden embert, tartozzék bármely nemzethez vagy felekezethez.
A börtönmúzeum meglátogatása a kisebb udvarban kialakított és katakombát idéző ökumenikus imahelyen ért véget, ahol a zarándokok gyertyát gyújtottak és imádkoztak. Iochom Zsolt elszavalta Reményik Sándor Öröktűz című versét.
Ezt követően, a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly plébániatemplomban Reszler Mihály főesperes fogadta a csoportot. A szentmisét Nagy József csíkcsicsói plébános főcelebrálta. A börtönmúzeum szinte kézzelfoghatóan nyomta rá bélyegét mindenkire, de az oltárközösség és Jézus áldozatával való egyesülés oldotta valamelyest a lélek fájdalmát. A szentmise után a főesperes és a kántor nyújtottak bepillantást az egyházközség életébe.
Délután a zarándokok felkeresték a város peremén fekvő "szegények temetőjét", amely 1997-ig működött temetőként, azóta a börtönmúzeumhoz tartozó emlékhely. Itt temették el a város szegényeit és árváit, az elmegyógyintézet halottait, valamint a börtönben elhunyt rabok jórészét. Itt nyugszik valahol Boga Alajos is, aki általános helynökként Áron püspök letartóztatása után egy ideig az egyházmegyét irányította és 1954. szeptember 14-én a máramarosszigeti börtönben hunyt el. A görög-katolikus egyház által állított kereszt az ő emlékezetét is őrzi. A zarándokcsoport itt és a szabadtéri oltárnál is imádkozott az áldozatokért és Áron püspök boldoggá avatásáért. Az oltárba a harmadik zarándoklaton helyezték el a Csíkszentdomokosról hozott földet tartalmazó urnát, míg a rákövetkező alkalommal a Boga Alajos szülőfalujából, Csíkkozmásról származó földet tartalmazót. Iochom Zsolt mintegy a vértanúk szent lelkének adott hangot, amikor elszavalta Juhász Gyula Vértanúink című versét.
A Dés felé vezető buszúton Kovács Gergely és Ferencz Kornélia ismertették a dési ferences kolostor kiemelkedő szerepét a kommunizmus idején. Miután Áron püspök a börtönbe került, 1951. augusztus 20. éjjel a hatalom 39 kolostort s zárdát ürített ki, Máriaradnára hurcolva el 180 ferencest és 22 jezsuitát. 1952 pünkösdje előtt innen osztották szét őket, a ferenceseket a dési, kőrösbányai és esztelneki zárdákba. Áron püspök börtönévei alatt Dés szellemi központként működött. A Gurzó Anaklét által kidolgozott program alapján titokban tovább folyt a ferencesek papképzése.
Désen Fr. Gegő Juliánusz atya fogadta a zarándokcsoportot. A közös esti imádság és vacsora után a zarándokok Kolozsvárig folytatták útjukat.
* * *
A harmadik és egyben utolsó nap reggelén a zarándokok a Kovács Sándor főesperes-plébános főcelebrálásával bemutatott szentmisén vettek részt a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ahol Márton Áron 1936. márciusától előbb megbízott, majd kinevezett plébános volt, és ahol 1939. február 12-én püspökké szentelték.
A szentmise után a zarándokcsoport a piarista templomot és az egykori Báthory-Apor szemináriumot látogatta meg, ahol a főesperes ismertette az 1931 őszétől ifjúsági lelkipásztor és akadémiai hitszónokként működő Márton Áron kiváló munkáját. Ezután a kolozsvári nőszövetség köszöntötte és látta vendégül a csoportot.
A Kolozsvár-Gyulafehérvár útszakaszon Kovács Gergely atya előbb ismertette a főegyházmegyében működő négy férfi és kilenc női szerzetesrendet, majd a nagyenyedi börtön mellett elhaladva, Ferencz Kornélia a kevésbé ismert erdélyi vértanúkról beszélt, akik munkatáborban vagy börtönben adták életüket hitükért, külön kiemelve a nagyenyedi börtönben elhunyt Gajdátsy Béla szemináriumi rektort. A zarándokcsoportnak ezúttal is megmutatták Áron püspök letartóztatásának helyét a marosszentimrei letérőnél.
Márton Áron püspök több mint negyven éven át vezette az egyházmegyét, s a börtönben töltött évek kivételével a gyulafehérvári püspöki palotában élt. A zarándokokat Jakubinyi György érsek fogadta, Márton Áronnak 2013 júniusa óta a püspöki palota udvarán található szobránál, amelyet Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész készített. Az itt készült csoportkép után, az érsek személyesen vezette körbe a csoportot az érseki palotában.
A zarándokok imádkoztak a püspöki kápolnában, majd a főpásztorok arcképcsarnokával díszített püspöki tanácstermen áthaladva, megnézték Áron püspök dolgozószobáját, és megállhattak egy rövid fohász erejéig halálos ágya mellett. A püspöki palota meglátogatása a kertben ért véget, ahol Áron püspök mindig szívesen töltötte idejét, különösen az 1957. júniustól 1967. novemberig tartó kényszerlakhely idején, amikor a püspöki palota, udvar és kert, valamint a székesegyház jelentette a mozgásterét.
A székesegyház és annak északi tornyában berendezett emlékszoba meglátogatása után, a zarándoklat a székesegyház kriptájában ért véget, Márton Áron püspök földi nyughelye előtti tiszteletadással. A koszorú elhelyezése után Iochom Zsolt elszavalta Kiss Jenő Márton Áron című versét, majd a zarándokok közösen imádkoztak.
A papnevelő intézetben elfogyasztott ebéd után, a Csíksomlyóra visszavezető buszúton ki-ki elmondhatta, hogy mit jelentett számára a zarándoklat, miben lett gazdagabb, milyen jó elhatározással tér haza. Kovács Gergely és Ferencz Kornélia emlékeztettek arra, hogy nem elég ismerni és megcsodálni az "emberkatedrális" alakját és tanítását, hanem fontos a személyes tanúságtétel, a példa tényleges követése. Mindannyian beszéljünk Áron püspökről családunk körében, ismerőseinknek, szomszédjainknak, munkatársainknak.
A zarándoklatot kiadósan elkísérő eső és a hideg időjárás is mintegy igazolta a szervezők azon döntését, hogy a legközelebbi zarándoklat csak jövő év húsvétja után legyen. Isten segítségével 2016 során újabb zarándoklatokra kerül sor. Ezek részletes programja és a jelentkezéshez szükséges információk idejében elérhetőek lesznek itt, a honlapon, az Erdélyi Mária Rádió és más csatornák által. (Fényképek: Iochom Zsolt, Kovács Gergely)
Kapcsolodó anyagok:
- Az első nap fényképei
- A második nap fényképei
- A harmadik nap fényképei
- A zarándoklat meghirdetése