Boldoggá avatták Scheffler Jánost, Szatmár vértanú püspökét

Mintegy tízezer ember jelenlétében megtartott ünnepi szentmisén hirdették ki Scheffler Jánosnak, Szatmár vértanúhalált halt püspökének boldoggá avatását a szatmármémeti székesegyház előtti téren vasárnap. A Szatmári Egyházmegye 1942-ben felszentelt megyéspüspökének életét szociális érzékenysége, az elnyomottak és az üldözöttek védelme kísérte végig. Szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, ezért előbb kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án.

Schönberger Jenő római katolikus szatmári megyéspüspök köszöntője után Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta fel a boldoggá avató határozatot, majd leleplezték Scheffler János arcképét. A vértanú püspök életének ismertetetése után Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét.

A katolikusság fontos eseményén számos vallási vezető, többek között Francisco-Javier Lozano apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Lucian Murean fogaras-gyulafehérvári görög katolikus nagyérsek, valamint Románia és Magyarország római és görög katolikus egyházmegyéinek mintegy kétszáz papja és több mint harminc, püspöki rangot elért főméltósága vett részt. A világi vezetők közül többek között Semjén Zsolt magyar és Markó Béla román miniszterelnök-helyettes, Csehi Árpád, a Szatmár megyei tanács elnöke, valamint Habsburg György, Habsburg Kristina és Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg tette tiszteltét az eseményen.

A Szatmárnémeti régi főterét zsúfolásig megtöltő hívek előtt megtartott prédikációjában Erdő Péter rámutatott, hogy Scheffler János tanúságtétele messze túlmutat egyetlen egyházmegye határain, üzenete mindenkihez, püspökökhöz, papokhoz, hívő emberekhez, de még a nem hívő világhoz is szól. „Ez pedig azért van így, mert bensőségesen összeforrt Krisztussal, aki az egész emberiség Megváltója" – hangoztatta.

Életét felidézve elmondta: 1910. július 6-án szentelték pappá, kánonjogból és teológiából szerzett doktorátust, volt káplán, plébános, teológia- és hittanár, gimnáziumi igazgató. Számos kánonjogi tanulmányt tett közzé, de nem tért ki az állam és az egyház viszonyának komoly és aktuális jogi kérdései elől sem.

Kiemelte: a szatmárnémeti székesegyházban felszentelt püspök megszervezte az egyházmegyei hivatásgondozást, magyarra fordította Spirago felnőtt katekizmusának harmadik kötetét és más fontos műveket. „De nem csak a betű és a szó embere volt – hangsúlyozta Erdő Péter -, hanem végigkísérte életét a szegények, az elnyomottak és az üldözöttek iránti szeretet." A háború idején közbenjárt a magyar hatóságoknál nagybányai román püspöktestvére szabadon bocsátása végett, megpróbálta segíteni a gyűjtőtáborba hurcolt zsidókat, s személyesen járt közben sváb származású hívei deportálásának megakadályozása érdekében.

Igazi apostolutódként nyitott volt a szíve mindenki felé, közben pedig mély, szinte misztikus lelki életet élt. „Szíve készteti, hogy állandóan mondjon az Atyának valamit. Atyám, végtelenül szeretlek, egész emberi életemet feláldozom dicsőségedre. Fogadd el egészen elégő áldozatomat: földi életemet" – idézte Erdő Péter Scheffler János sorait az általa írt lelkigyakorlatos könyvéből, amelyet a püspök 1950-ben, száműzetése alatt írt meg.

Mint Jézus, ő is kész volt szeretetből és hűségből feláldozni egész életét, nem tagadta meg soha Jézus Szívéhez és a katolikus egyházhoz való hűségét. Ezért kellett börtönt szenvednie, ezért halt vértanúhalált – fogalmazott szentbeszédében a bíboros. Erdő Péter elmondta: halála helyszínén, a jilavai börtönben ugyanolyan módon pusztították a rabokat, mint másutt a sztálinista világban, így Magyarországon: fűtés nélküli, nyitott ablakú szobában tartottak embereket egész télen át. Ilyen körülmények között halt meg boldog Meszlényi Zoltán és Sándor Imre is.

Scheffler János boldoggá avatási eljárásának megindítását Reizer Pál püspök kezdeményezte a papok és hívek kérésére. A tanúkihallgatásokat is tartalmazó ügyiratcsomót 1996. december 5-én adták át hivatalosan a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának. XVI. Benedek pápa 2010. július 1-én hagyta jóvá a boldoggáavatási dekrétumot.

A legutóbbi magyar boldoggá avatást 2010. október 30-án tartották: a nagyváradi római katolikus székesegyházban Bogdánffy Szilárd nagyváradi vértanú püspök boldoggá avatását hirdették ki. Azelőtt, 2009. október 31-én Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspököt, 2006-ban pedig a második világháború idején vértanú halált halt Salkaházi Sára szociális testvért avatták boldoggá.

www.hirado.hu/MTI


Boldoggá avatják Szatmár vértanú püspökét

A hét végén újabb magyar boldoggal gazdagodik a világegyház. Szatmárnémetiben július 3-án, vasárnap 10 órakor  kerül sor Scheffler János szatmári vértanú püspök boldoggáavatására. A boldoggáavatási határozatot Angelo Amato, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvassa fel, a koncelebrált ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek pontifikálja.
Scheffler János életrajza

A Szatmár megyei Kálmándon, 1887. október 29-én látja meg a napvilágot Scheffler János sváb, zsellér szülők második gyermekeként. Kimagasló tehetsége már az elemi iskolában megnyilvánult s plébánosa támogatásával 1898-ban megkezdhette tanulmányait a Szatmárnémeti Királyi Katolikus Főgimnáziumban. A tízgyermekes család elsőszülöttje, Mária példájára – aki a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájába lépett – életre szóló döntést hoz: felvételizik a papnevelő intézetbe.
    Egyházi elöljárói Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karára küldik. A teológiai képzés befejeztével Dr. Boromissza Tibor püspök szenteli pappá, 1910. július 6-án.
    Ezt követően ösztöndíjasként Rómában egyházjogból, pár évre rá a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen teológiából doktorál. A képzett lelkipásztor visszatér szülőföldjére, ahol előbb a szatmárnémeti Római Katolikus Főgimnázium diákjainak nevelésével foglalkozik, majd – a szatmári és nagyváradi egyházmegyék összevonását követően – Fidler püspök Nagyváradra küldi, ahol a kispapok képzésében játszik kiemelkedő szerepet. Aktívan részt vesz az egyházmegyei zsinat előkészítő munkálataiban is.
    1939-ben, Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök lemondása után a Szentszék a kettős egyházmegye apostoli kormányzójává Márton Áron gyulafehérvári püspököt nevezte ki, majd – amikor a két egyházmegyét különválasztotta – új püspököt adott a Partiumnak: XII.Pius pápa 1942. március 26-án szatmári püspökké, március 28-án pedig nagyváradi apostoli kormányzóvá nevezte ki Scheffler Jánost.
    A püspökszentelést Dr. Serédi Jusztinián hercegprímás, Dr. Glattfelder Gyula csanádi és Dr. Madarász István kassai püspök végezte 1942. május 17-én a szatmári székesegyházban.
    1945 végén, a háború után kegyetlen évek következtek az Egyház számára. A román kormány 1948. július 19-én felmondta a Szentszékkel kötött konkordátumot, az új állami kultusztörvény pedig megszüntette a szatmár-nagyváradi egyházmegyét. A püspök memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, amelyben kifogásolta a kommunista hatalom egyházat sújtó intézkedéseit. Tiltakozásának és ellenállásának következménye az lett, hogy a kormány nyugdíjasnak nyilvánította, és eltiltotta a püspöki funkció gyakorlásától. Szenvedéseit fokozta, hogy 1949-ben letartóztatták titkárát és tanácsosát, a titokban püspökké szentelt Dr. Bogdánffy Szilárdot, fél év múlva pedig általános helynökét Pakocs Károlyt is.
    1950. május 23-án a Hunyad megyei Körösbányára, a ferences kolostorba kényszerlakhelyre vitték. Mivel nem vállalta a kommunista vezetők által számára kigondolt szerepet, és szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró törekvésekkel, 1952-ben letartóztatták. Előbb a bukaresti belügyminisztériumban tartották fogva, majd innen Jilava földalatti börtönébe szállították, ahol rövid időn belül, december 6-án meghalt.
    Mind a papok, mind a hívek az egyház vértanújának tekintették, aki Krisztus ügyéért szenvedett és halt meg a börtönben, embertelen körülmények között. 1965 őszén földi maradványait a jilavai rabtemetőből exhumálták és a szatmári székesegyház kriptájába helyezték el.
    Áldozatos élete legyen számunkra példa a hit buzgó gyakorlásában és a szeretet önzetlen megélésében.

Előkészület Scheffler János boldoggáavatására

A Szatmári Egyházmegye június 24., péntek óta Jézus Szíve kilenceddel készül Scheffler János megyéspüspök boldoggáavatására. A kilenced első szentmiséjén a püspök-utód, Schönberger Jenő főpásztor megszentelte a Scheffler János földi maradványainak készített új síremléket – a kriptából ugyanis június 17-én hozták fel és a székesegyház jobboldali mellékoltáránál helyezték el a vértanú püspök 1965-ben hazahozott csontjait. A Jézus Szíve kilenced július 2-i utolsó szentmiséjét vesperás zárja. Az este hét órakor bemutatandó szentmise után szombatról vasárnapra egész éjjel nyitva tart a székesegyház, reggelig tartó szentségimádás lesz plébániai és lelkiségi csoportok közreműködésével. Kálmándról és Nagybányáról július 2-án, szombaton gyalogos zarándoklat indul Szatmárnémetibe a boldoggáavatásra.

A július 3-i boldoggáavatás

Július 3-án hozzávetőlegesen húszezer embert várnak a (helyi idő szerint) 10 órakor (magyar idő szerint 9-kor) kezdődő ünnepségre, amelyre a székesegyház előtti téren kerül sor. A boldoggá avatás részeként – amely a szentmise elején kap helyet – Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa felolvassa a Szentatya levelét, ezt követően leplezik le Scheffler János arcképét. A vértanú püspök életét Láng Pál, a boldoggáavatási kérelem promotor iustitiae-ja (az ügyész, aki gondoskodik arról, hogy az eljárás minden szempontból megfeleljen a törvényes előírásoknak) ismerteti, majd Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek celebrál szentmisét.
A boldoggáavatáson részt vesz Francisco–Javier Lozano apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Lucian Mureşan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus nagyérsek, metropolita, valamint Románia római és görög katolikus egyházmegyéinek püspökei, számos magyarországi és külföldi püspök. Mellettük közel kétszáz katolikus pap koncelebrál, és tiszteletüket teszik más felekezetek képviselői is, köztük Csűri István királyhágómelléki református püspök, Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök és Alexandru Tincu nyugalmazott ortodox esperes.
A szertartást a Duna Televízió és a Mária Rádió élőben közvetíti.

A boldoggáavatásról dióhéjban

A boldoggáavatás (beatificatio) az az aktust, amelyen keresztül a pápa, hosszú vizsgálódás után – amelyeket egy egyházmegyében vagy kisebb közösségben végeztek el – egy elhunyt katolikus személlyel kapcsolatban, az erre létrehozott kongregáción keresztül megállapítja, hogy vértanúhalált halt vagy pedig erényeket gyakorolt hősies módon, ami által kiérdemelte mások különös tiszteletét, és megkapja a boldog elnevezést. A boldogként való elismerés és kihirdetés engedélyt ad arra, hogy egy egyházmegye vagy kisebb csoportok különösképpen tisztelhessék az illetőt.
A boldoggáavatás nem régi keletű eljárás, de úgy tekintendő mint az első lépés, amely a szenttéavatáshoz vezethet.
A szenttéavatás (canonizatio) az az aktus, amelyen keresztül a pápa különféle formában és ünnepélyesen kijelenti, hogy egy katolikus keresztény, a halála után biztos módon a megdicsőült szentek seregébe került, ezért az egész egyház kérheti a közbenjárását, mégpedig nyilvános módon. A szenttéavatott személy egyben felkerül a szenteket tartalmazó hivatalos listára. A szenttéavatáshoz ugyanakkor feltétlenül szükséges a csoda.