A vallásuk mellett kitartók, egyben a hit erejének ünnepe a Szent Anna napján tartott miklósvári búcsú, a kápolnától tegnap száznál többen érkeztek kereszt­aljával az 1907-ben emelt templomhoz.
A szentmise főcelebránsa, Vargha Béla kézdi-orbai főesperes a védőszent példájának követésére hívta fel a figyelmet. Az ünnepi szónok, Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes Szent Anna és Szent Joáchim áldozatos életéről beszélt. Mint mondotta, ha módunkban áll, ne féljünk egymás kezét megfogni és segíteni, mint hogy attól se tarsunk, hogy szülőkké váljunk, majd arra intett, ne tapossuk le földi javak megszerzése miatt egymást. "Életünk végén a Jóisten nem azt fogja kérdezni, mennyi pénzt kerestél, milyen autóval jártál, hány doktorátust szereztél, hanem sokkal inkább azt, hogy szellemi alkotómunkáddal hányszor sikerült örömet szerezned" – mondotta.
Közel száz esztendeje nem szólalt meg orgona hangja a miklósvári templomban, most akár kisebb koncert megtartására is alkalmas a hangszer. Az 1867-ben Kolonics István kézdivásárhelyi műhelyéből kikerült orgonának nem sokáig tudott örvendeni Miklósvár, ugyanis jó minőségű fémből készült sípjait az első világégés hadurai elkobozták, más helyette pedig később sem került. A restaurálás pályázatoknak, támogatásoknak s nem utolsósorban jó szándékú embereknek köszönhető – mondotta Keresztes Zoltán plébános.

Hecser László, Háromszék, 2011. július 27.

Istenbe vetett hit és egymás megbecsülése

A 800 éves Miklósvár ünneplése

Mi, itt élők büszkén emlegetjük vidékünk értékeit a magunk erősítésére, barátaink, ismerőseink érdeklődése felkeltésére. Erdővidék páratlan természeti környezet része, gazdag épített öröksége van, számos jeles személyiség származási helye. Ezen értékekhez tartozik Miklósvár idei jeles évfordulós ünnepsége is, hisz Erdővidék e kis faluja Székelyföld legrégebbi települése első írásos említése okán. 1211-ben II. András király a teuton lovagrendnek adományozott föld egyik határaként említi idagines Nicolai néven a települést. Az évforduló jelentősége túlnő a falu keretein, székelyföldi jelentőségűvé teszi az eseményt.

A 800 éves évforduló jegyében négynapos ünnepségsorozatra került sor Miklósváron július 23–26. között, amelyen a falu lakói, az elszármazott miklósváriak és vendégek nagy számban részt vettek. Az ünnepség főszervezői a Pro Miklósvár és a katolikus plébánia.

A rendezvény szombaton délelőtt a baróti Csala kürtje fúvószenekar toborzójával kezdődött a Kálnoky-kastély udvarán.  A megnyitó beszédek után a kastély termeiben a nagyváradi Sotto Voce együttes rövid koncertet adott, majd a fotókiállításokat nyitottak meg, ahol jelenkori és múltbeli fotókat, okiratokat mutattak be. Ezt követte a 800 éves Miklósvár címmel témában három történelmi előadás. A délutáni órákban sport-, kulturális és szórakoztató programok következtek.

Vasárnap délelőtt szentmisével folytatódott az ünnepségsorozat, amelyen a székelyföldi történelmi zászlósor és a történelmi vitézi rend kíséretében vonult be a koronaőrség a magyar korona hiteles másolatával a templomba, s azt ott délutánig lehetett megtekinteni. A szentmisét Tamás József segédpüspök mint főcelebráns együtt ünnepelte Hajdu János sepsi-barcasági főesperessel és a helyi plébánossal, Keresztes Zoltánnal.

A püspök igehirdetésében kiemelte, hogy a nyolc évszázadot azért tudják megünnepelni az itt lakók, mert az elődök földbe rejtett kincsként őrizték a megmaradás titkát, ami nem más, mint az Istenbe vetett hit és egymás megbecsülése. Arra kérte a jó Istent a püspök, áldja meg a falut és népét, hisz kevesen tudnak azzal büszkélkedni, hogy településük a 800. évfordulóját ünnepli. Az ünnepi szentmisét követően felavatták az évfordulóra készült emlékművet és emlékzászlót.

Hétfőn a 240 éve, 1771. április 4-én Miklósváron született Gyenge Imre katolikus pap, a gyulafehérvári papnevelő intézet egykori igazgatója nevét vette fel a miklósvari I–IV. osztályos iskola. A gyermekek ünnepi műsorral készültek, majd az iskola termeiben kézimunkájuk eredményeit és a falu életét ábrázoló régi fotókat lehetett megtekinteni.

Kedden, az ünnepség utolsó napján a hagyományos Szent Anna-napi búcsút tartották. Reggel a kápolnában emlékeztek Jézus Krisztus nagyanyjára, de. 11 órakor a helyi templomban volt az ünnepi szentmise, amelyen az egyházközség hívein kívül részt vett a baróti, az ürmösi, a nagyajtai és más keresztaljával zarándokolt hívek sokasága is. A szentmisét Vargha Béla kézdi-orbai főesperes 20 pappal együtt celebrálta, a szentmise keretében megáldotta az újonnan restaurált orgonát, amely 1867-ben készült Kolonics István kézdivásárhelyi orgonaépítő műhelyében. A prédikációban Böjte Csaba ferences szerzetes meghitt és lélekmelengető szavait hallhatták az egybegyűltek. Elmondta, hogy Isten fia egyszerű életet élt, és ebben semmi rendkívüli nincs, hiszen egyszerű hétköznapi dolgokban vannak elrejtve Isten nagy dolgai. Nem feledkezett meg a gyerekekről, akikről nap nap után gondoskodik, és arra intett mindenkit, hogy gondoskodjék valakiről, a kezét megfogva, hiszen Isten azt kéri számon, hogy törődtünk-e egymással. Arra biztatott, hogy merjünk itthon jövőt álmodni, szülőföldünkön családot alapítani. Ne a világ túlsó oldalára menjünk, hanem maradjunk együtt, mert nem szétszakadva jó egy család, hanem úgy, ha együtt van. Neveljük fel gyerekeinket, merjünk szülők, nagyszülők lenni. Szent Anna tiszteletére merjük mi is végezni nagyszülői teendőinket, s adja a jó Isten, hogy még sok Szent Anna legyen a Kárpát-medencében, mert akkor népünk megmarad! – mondta Böjte Csaba.

Az ünnepség záróakkordjaként a szentegyházi Gyermek­filharmónia 140 tagú kórusa ünnepi koncerttel ajándékozta meg az ünneplő közösséget, maradandó élményt hagyva a hívek lelkében. Istennek hála e magasztos ünnepségsorozatért.

Csiki Matild-Mónika, Vasárnap