Szeretetre vágyni, szeretetet adni

Könnybe lábadt szemű anyukák, szorosan hozzájuk bújó apróságok – a csíksomlyói kegytemplom előtti téren vasárnap néhány anya búcsúzott azoktól a gyermekektől, akiknek az elmúlt héten gondjukat viselték. A csíkszeredai Csíki Anyák Egyesületének (CsAkEgy) néhány tagja ugyanis egy hétre otthonába fogadta a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Ház kisebb és nagyobb lakóit. Azokat, akikről szüleik valamilyen okból kifolyólag nem gondoskodnak.

 

csikianyak_03_b

Az úgynevezett egy hetes vakációztatás ötlete Kolozsvári Tibornak, az otthon vezetőjének a fejéből pattant ki néhány héttel ezelőtt, az egyesület tagjaival való találkozón, az anyukák pedig segíteni szerettek volna mindenképp, így örömmel vették a kezdeményezést.

„A tanév elején, úgy érezzük, nagyon nagy feladat áll előttünk, több mint száz gyermekről kell gondoskodnunk. A jó Isten általunk ételt, ruhát, lakást ad a gyermekeknek, de szeretnénk mi is felkészülni erre a feladatra, ne csak ruhát, élelmet, lakást tudjunk nekik adni, hanem emberhez méltó életre készítsük fel. Az volt a célunk, hogy a kollégákkal elvonuljunk három-négy napra, hogy mi is tudjunk tudatosan felkészülni. Az elmúlt öt évben soha nem volt ilyen alkalom, és köszönjük az anyák nagylelkűségét” - mondta Kolozsvári Tibor. „Minden gyermekünknek más a családi helyzete. Van, akiket hosszabb időre elvisznek, másokat pedig sohasem visznek haza. Ezek a gyerekek, akik most családokhoz kerültek, még karácsonyéjszaka is velünk vannak az otthonban, mert ugyan vannak hozzátartozóik, de nem tudják magukkal vinni őket” – fűzte hozzá Tibor.

csikianyak_01_b

A 33 gyermeket 21 – csíkszeredai és Csík környéki, illetve két székelyudvarhelyi – család vitte haza – tudjuk meg Tiboldi Beától, az egyesület elnökétől, az egy hetes vakációztatás egyik szervezőjétől. A két gyermekes Bea egy héttel ezelőtt három gyermekkel tért haza: egy, egy éves kilenc hónapossal, egy majdnem három és egy tizenöt évessel. Teljesen átalakult a család élete – meséli –, a főzéstől kezdve a mosásig, takarításig mindent másként kellett szervezni. „El kell fogadni, hogy ezek a gyerekek sérült családokból származnak, szeretetre vágynak. Ha sikerül hagyományt teremtenünk ezzel az első akcióval, ha folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a gyerekekkel, és a nevelőknek olyan hasznos tanácsokat adhatunk, amelyekkel mi magunk is szembesülünk nap mint nap, akkor ez egy nagyszerű dolog, és akár más városban is követhetnék a példánkat” – jegyzi meg Bea. Elmesélte, különböző programokkal is színesítették a gyermekek egy hetes vakációját, volt közös mászófalas program, kirándulás a Nagy-Somlyó körül, majd a Dévai Szent Ferenc Alapítvány csíksomlyói Szent István háza udvarán bográcsgulyásos ebéd.

„Már a téma feldobásnál igent mondtunk a férjemmel, úgy gondoltuk, nekünk is nagy kihívás lesz, de a gyermekeinknek sem árt, ha más gyerekek is vannak a közvetlen környezetükben” – mondja Szentes Gyöngyike. A fiatal nő egy, két éves négy hónapos és egy három hónapos gyerek anyukája, de anyai szeretettel gondoskodott az elmúlt héten egy, öt és egy hét éves testvérpárról. Miközben a mellette álló kürtőskalácsot majszoló kislány, Izuka fejét simogatja, együtt mesélnek az elmúlt egy hétről. Gyöngyike szemei megtelnek könnyel, Izuka pedig a nyakában lógó nyakéket mutatja: emlékbe kapta. Egy anyuka Tibornak mesél az elmúlt napokról, hagyogat, hogy meddig kell szednie a gyógyszereket Nóéminek, mások pedig a gyermekektől búcsúznak.

D. Balázs Ildikó, székelyhon.ro, 2011. szeptember 4.