Küldetésben

A misszió évének célkitűzései októberben: elmélyülés  az Istennel való kapcsolatban
„Pasztorális tervünk harmadik évében figyelmünket a misszióra irányítjuk” – hívja fel a figyelmet dr. Jakubinyi György érsek A misszió éve címet viselő füzet előszavában. A gyulafehérvári főegyházmegye hívő népe egy három évre tervezett folyamatban kötelezte el magát: előbb a szerető Istennel való kapcsolata elmélyítésén, majd az egymással való közösség építésén dolgozott, s most ideje, hogy kifelé forduljon s igyekezzék továbbadni az örömhírt.

A misszió szó küldetést jelent.

A megkeresztelt ember Isten népének tagja, biztos abban, hogy ismer egy üdvözítő és boldogító üzenetet, amelyet szeretne mindenkivel megosztani, sőt: hivatása azt mindenkihez eljuttatni. A keresztény közösség ugyanis nem elégedhet meg azzal, hogy magában jól van, zavartalanul éli életét: oda kell fordulnia mindenkihez. Az isteni szeretet természeténél fogva kiárad, s arra késztet, hogy az örömöt megosszuk. Akiben tehát a keresztény üzenet életté vált, abból túlcsordul a szeretet, az nem ítél, nem gondolja magát felsőbbrendűnek, hanem folyton megújulva képes a szolgálatra. Nem keresi a hatalmat, a világi tisztességet, nem a nagyok barátságát igyekszik folyton és bármi áron elnyerni, hanem legalább olyan tisztelettel és figyelemmel fordul az elesett, a bűnös, a kitaszított felé, hogy az örömhírt ráragyogtassa, s ezzel kiemelje a kilátásátalanságból.

 

Minderről tájékozódhattak, minderre felkészülhettek az idei főegyházmegyei pasz­to­rális napok résztvevői Csík­som­lyón augusztus 29–31. között. Itt jól felkészült előadók (Csont Ede, Pál József, Kiss Ulrich SJ és Ilyés Zsolt) segítettek a misszió fogalmát jobban megérteni s a konkrét teendőket megérteni, meghatározni. Ezt a célt szolgálta az előadók részvételével tartott kerekasztal, a kiscsoportos megbeszélések s a műhelymun­kák (ezeket Bakó Pál OFM, Nagy-György Attila, Molnár Judit, Geré­nyi Péter István vezette), illetve a közös imák, szent­misék, az azokon elhangzott homíliák (amelyeket Tamás József segédpüspök, Kiss Ulrich jezsuita és Jakubinyi György érsek mondott). Legjobb és leghatásosabb élmény a közösség megélése volt. Jó volt együtt lenni a püspökökkel, akik idejük mértékében az előadások egy részét is meghallgatták, illetve még a kiscsoportos megbeszélésbe is bekapcsolódtak. Sokat segített, hogy az előadók többnyire végig jelen voltak s mint a közösség szerves részei belesimultak a közös munkába. Jól tudjuk, a fő­egy­ház­megye nagyon nagy és sokszínű, ezért az egység megélése nem kis erőfeszítést igényel. Ritkán van alkalom a napi hajszában megérezni az egyház­megye más részén élők másféle életének szépségét és nehézségeit, még kevesebb figyelem és megértés jut erre. De ha egymás között nem tudjuk ezt gyakorolni, kevés esélye van szavainknak, igehirdetésünknek, egész missziónknak. Amíg egymás viszonylag nem nagy különbségeit iránt türelmetlenek vagyunk (legyen az politikai meggyőződés, anyagiak, az ima­módok eltérése, az életállapot különbözősége vagy bármilyen apró vagy fontos kérdés), amíg köztünk megoszlás, széthúzás van, amíg hasonló, párhuzamos vál­lal­kozásokban ki-ki a maga és barátai tündöklését és a másik „tábor” gyengítését teszi a valóságban, addig hiába beszélünk szép, dicső, magasztos eszmékről, nem lesz foganatjuk. Mert a misszió nem csodás szavak gyűjteménye, nem a másik feladata, hanem a közösség egyéneinek egymáshoz csiszolódása nyomán válik hihetővé a tanúságtétel.

Ezt gyakorolták a pasz­to­rális napok résztvevői, hogy az újabb év témája ne csak írott malaszt maradjon. Hivatalosan adventtel kezdődik, de a pasztorális füzetben már októberre található téma, ami a misszió évének feladat­kö­ré­ben megélhető, gyakorolható. Mindannyiunk érdeke, hogy minél többen beletanuljunk a misszióba, Isten örömhírének hirdetésébe: úgy lesz élhetőbb világunk, hitelesebb kereszténységünk…

 

 Bodó Márta, Vasárnap




Kezdődhet a misszió éve

BÁTORSÁG – A hitüktől eltávolodottak felé fordulnak a gyulafehérvári egyházmegyében
Továbbadni, megmutatni másoknak Jézus szeretetét – erre buzdít a gyulafehérvári főegyházmegye pasztorális bizottsága, amely a hét elején, háromnapos rendezvény során mutatta be a – nemsokára kezdődő – misszió évére vonatkozó tervet. Portik-Hegyi Kelemen gyergyói főesperes, a pasztorális bizottság vezetője hangsúlyozza: minden megkereszteltnek feladata, hogy tudatosan élje meg missziós küldetését ott, ahol zajlik a mindennapi élete.

„Felelősséget kell érezni azon személyekért, aki élő hit nélkül tengetik lelki életüket – emelte ki kérdésünkre Portik-Hegyi Kelemen. – Ezek közé tartozhatnak azok, akiket a múlt rendszer ideológiája, kényszere eltávolított Istentől vagy az Egyháztól, azok, akik nem gyakorló családokból származnak, vagy azok, akiket anyagi dolgok után való rohanás fosztott meg a szerető, gondviselő Isten megismerésétől.” A főesperes bízik abban, hogy a misszió éve lehetőséget teremt arra, hogy „a megőrzés magatartásából bátrabban lépjünk a hódítás útjára”, és sikerülhet akár a templomból is kilépve elérni olyan embereket, akiket Isten ránk bízott.

A gyulafehérvári főegyházmegyében ez lesz a harmadik tematikus év, melyek adventtől, az egyházi év kezdetétől határozták meg a közösségek életét. Így 2010 a misztérium éve volt (Istennel való kapcsolatunk elmélyítése), 2011 a kommunió éve (Istennel és embertársainkkal építve a közösséget), 2012 során pedig a misszióra figyelnek (kifelé fordulás, mások megszólítása).
Az adventkor lezáródó kommunió évét egyébként sikeresként értékelte Portik-Hegyi Kelemen. „Úgy indul ez is, mint a kisiskolás, akinek először az ábécét meg a szorzótáblát kell megtanulnia, aztán lassan, fokozatosan halad előre” – mondta a főesperes, aki szerint azok a közösségek, amelyek komolyan vették a feladatot, „igazibbakká” válnak, hiszen nemcsak önmagukért, hanem másokért is elkezdenek élni. Hozzátette, több plébánia is van, amelyik a kommunió évének szellemében szervezte meg a helyi közösségek munkáját, sőt még a Háló is erre építette a találkozóit. „Mindez nem csupán elmélet, hiszen ott, ahol élik, meg is értik, hogy mit jelent a kommunió, a közösség” – magyarázta.

    A Nyugat újraevangelizálását sürgeti a pápa

    Rendszeresen visszatérő gondolat XVI. Benedek pápa beszédeiben az újraevangelizálás, amely alatt elsősorban az elvilágiasodott Nyugat lelki megújulását érti. Ennek fontosságát egyébként már elődje, Boldog II. János Pál pápa is nemegyszer hangoztatta. Benedek pápa 2010 júniusában jelentette be az Újraevangelizáció Pápai Tanácsának megalakítását. Szakértők felhívják a figyelmet: az újraevangelizálás szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy sok katolikus nem is tudja, hogy mit is tanít pontosan a katolikus egyház. Mások egyszerűen kiválogatják a hittételek közül azokat, amelyeket követni hajlandóak, vagy vallásosságuk egyszerűen kimerül a vasárnapi szentmisén való részvételben. Miután a II. Vatikáni Zsinat korunk legnagyobb tévedéseként értékelte a hit és az élet különválasztását, XVI. Benedek pápa első homíliájában is a relativizmus diktatúrájáról beszélt. Az egyházfő szerint korunkban különös erővel terjednek az újpogányság eszméi, ezért rendkívül fontos a hiteles tanúságtétel a keresztények részéről. A Szentatya buzdítására többen is elkezdték szorgalmazni az újraevangelizálás szükségességét. Budapesten Erdő Péter bíboros prímás kezdeményezte a városmissziót, amelyet azóta több magyarországi városban is megszerveznek. Legutóbb idén júniusban Kecskeméten fontak imaláncot a város köré az emberek. A Kárpát-medence újraevangelizálására pedig Böjte Csaba atya is több ízben bátorította olvasóit.

Lukács János István, Keresztalja, 2011. szeptember 5.