„Megnyugvás, hogy jól tettem, amit tettem”

Magyar állami kitüntetéseket osztottak Csíkszeredában

A magyar identitástudat megőrzéséért és erősítéséért, illetve a magyarságért tett munkájuk elismeréseként részesült magyar állami kitüntetésben több művész, pedagógus vagy lelkész tegnap este a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusán.

Zsigmond Barna Pál főkonzul a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét nyújtotta át Bíró Gábor festőművésznek, restaurátornak. A székelyudvarhelyi művész – amint azt Szarka Gábor konzul laudációjában mondta – oktatói tevékenységével hozzájárult a székelyföldi magyar ifjúság művészeti képzéséhez, és nagy szerepe volt a Székelyföld folyóirat újraindításában. Az irodalom- és műkritikus, esszéíró és tanár Gazda József – aki szintén lovagkeresztet kapott –„elkötelezett és hivatástudattal rendelkező pedagógusként a tanításon kívül minden lehetőséget megragad a nemzeti kultúra ápolására és népszerűsítésére. (...)
Mindenképp figyelemreméltó és a mai magyar társadalomra vonatkoztatva is tanulságos az a megállapítása, amely szerint a magárahagyottság és a veszélyeztetettség az erdélyi magyarságban azt tudatosította, hogy addig marad meg egy nép, egy nemzet, amíg kultúrája van és kultúrát teremt”.
Kitüntetett figyelemben részesült a lészpedi Monica Ioniță, aki az ottani általános iskola igazgatójaként találkozott először a csángóföldi magyar nyelvoktatás problematikájával. A magyar nyelvoktatás számára állandó szaktermet biztosított, amely a hagyományőrző kulturális tevékenység otthonául is szolgál. „Tevékenysége nyomán a magyar nyelvoktatás nemcsak papírforma szerint, hanem gyakorlati értelemben is integrálódott az iskola életébe, ami Csángóföldön eddig egyedi esetnek számít” – hangzott el.
Boros Károly csíktaplocai plébános, felcsíki főesperes a Magyar Köztársasági Érdemrend Arany
Érdemkeresztjét kapta. „Életútját a bátor kiállás, az egyházához való ragaszkodás jellemzi. A diktatúra éveiben, mint Márton Áron püspök földije, többször zaklatásnak volt kitéve. Azt tartják róla Csíktaplocán, hogy nemcsak prédikál, de ha kell, személyesen is kiáll a közösség érdekében”
– állt a laudációban.
Haáz Sándor tanár három évtizedes, kiemelkedő zenepedagógiai, közösségszervező és -építő tevékenységéért, a népi szellemi és tárgyi kultúra, valamint az egyetemes és népi zenei kultúra népszerűsítéséért, hagyományaink megőrzése érdekében kifejtett szolgálataiért érdemelt magas rangú állami kitüntetést.
Farkas Miklós a segesvári iskolai és művelődési élet egyik főszervezője. Mint tanár és a Gaudeamus Alapítvány szülőatyja, fő célkitűzése a segesvári és környékbeli szórványban élő magyar gyermekek anyanyelvű oktatásának támogatása, anyanyelvük megőrzése és nemzeti identitásuk erősítése – ő szintén munkája elismeréseként kapott kitüntetést.
Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója megannyi, nemzetközi visszhangot is kiváltott, igényes vizuális művészeti rendezvény elképzelője és megvalósítója, aki előbb a városi képtár, mára pedig a múzeum igazgatójaként is irányítja a művészeti életet.
„Nagy meglepetés ez a kitüntetés, amelyre engem kiszemeltek. De mindenképpen egy számvetés pillanata is, mert amikor az ember megtudja, hogy kitüntetik, az első kérdés, ami felmerül benne, hogy megérdemli-e, a második, hogy miért pont ő kapja, és miért nem olyasvalaki, aki többet dolgozik, csak

talán nem rivaldafényben, nem annyi tapssal, mert háttérmunkát végez. Én igyekszem megszolgálni a megelőlegezett bizalmat, és a továbbiakban lepedálozni a hátrányt azokkal szemben, akik még szintén megérdemelték volna” – mondta el lapunknak az ünnepséget követően Haáz Sándor tanár.
Boros Károly plébánost, mint mesélte, szintén meglepte az elismerés. „Rendkívüli dolgokat soha sem szerettem tenni, csak amit a mindennapi élet megkívánt mint paptól és magyar embertől. Így jöttek a dolgok egymás után, és én igyekeztem, és ezután is igyekszem a képességeimhez mérten mindent megtenni. Talán egy kis megnyugvást is jelent, hogy jól tettem, amit tettem.”

HN-információ, Hargita Népe, 2011. szeptember 8.