2011.11.12
Vádbeszédet, majd a védelem szavát hallhatták meg azok az érdeklődők, akik november 10-én a BBTE RK Teológia karának dísztermébe gyülekeztek. Drámai szerkezetet alkotott meg a Katolikus Akadémia aznap esti előadója, Vik János, aki előadása címében azt sugallta és ígérte hallgatóságának, hogy a szenvedésről abból a perspektívából fog szólni, mint ami az ateizmushoz vezetheti a gondolkodót. De nem csak azt vázolta, milyen logikai úton jut el a szenvedésnek a saját életben vagy a környező világban való megtapasztalása nyomán az ember az istentagadáshoz. Teológusi képzettségével és személyes meggyőződésével felvértezve azt az érvrendszert is bemutatta, amely cáfolata lehet a tagadásnak, s bizonyság amellett, hogy bár a szenvedés a legkeményebb valóság, amit az ember földi életében megtapasztal, mégsem szikla, sarokkő, nem az ateizmus startpontja, nem kell annak lennie.
Úgy mutatta be az ateizmus érveit, majd úgy védte meg, szenvedéllyel, hittel a keresztény álláspontot, hogy mélységes tisztelettel viseltetett a hit hiányával szemben, nem próbálta nevetségessé tenni vagy bagatellizálni azt, nem fölényeskedett, nem is rótta fel hibául a másik álláspontot. Talán ez volt a legrokonszenvesebb és legmeggyőzőbb, ez a tiszteletteljes viszonyulás, ugyanakkor az a bátorság, amellyel az előadó kiállt: nem papként, nem intézményes képviselettel, nem bújva semmilyen védőháló mögé, hanem egyedül, magában vállalva a vádlottak padját s a védelmet egyszerre. A hívő ész, az iskolázott elme és ugyanakkor a szenvedés nehézségét átélő, empatikus szív együttese nyilatkozott meg Vik János lebilincselő előadásában, amely jól strukturáltnak és drámaiságot sem nélkülözőnek bizonyult.
A Katolikus Akadémia következő előadása november 24-én az egyház és Biblia kapcsolatát mutatja majd be, előadó Oláh Zoltán.
(bodó) Vasárnap
