2011.11.17
Ezen is túl vagyunk. A magát oly felvilágosultnak tartó és állítólag csak a tudományos módszerekkel bizonyított igazságot elfogadó 21. században legalábbis nevetséges az, hogy előállnak az asztrológia és numerológia többé-kevésbé jeles (!) képviselői és felhívják a figyelmet az öt tizenegyesre… S máris benne lehetnek a híradóban, az újságban, jósolhatják a sorsdöntő változásokat az emberiségre nézve vagy egyenesen a világvégét. Nem az a furcsa, hogy ezt meg lehet tenni, hiszen pluralista világban élve természetes a sajtó- és véleményszabadság sokat hangoztatott, ám gyakorlatilag még meg nem valósult elve, jóval inkább az üt szöget az ember fejében, hogy az ilyesmire igény van. Nem is kicsi. És az ilyesmi eladható. Kasszasiker lesz a katasztrófafilm, a démoni megszállottságot és ördögűzést bemutató alkotásokról nem is beszélve.
(20)11. 11. 11., 11 óra 11 perc – ez volt a legújabb képlet, az öt tizenegyesé. Ez lesz a mágikus időpont – jósolták. Aztán ismét nem történt semmi. De ilyenkor ha nem történt semmi, az sem baj, sőt. Lehet pár napig arról is beszélni, hogy nem történt semmi, a lényeg, hogy – Zorán dalát idézve – legyen, mit önfeledten élvezhet a nép.
Mostanában gyakran eszünkbe juthatnak Jézus szavai: „Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok.
És sokakat megtévesztenek” (Mk13,6). Jelenések, próféciák, nagy figyelmeztetések korában élünk, s miközben régi apologetikus reflexeit beélesítve minden idejét válaszok és eligazítások publikálásával tölthetné az egyház, azt hiszem, valami egyébre kellene felfigyelnie. Arra az igényre, amely minden ilyen jóslatot és világvégés hangulatkeltést eladhatóvá és nemritkán médiaeseménnyé tesz. Úgy tűnik, ennél konkrétabb jel nem kell arról, hogy az emberekben tájainkon is nagy az éhség az igaz szó iránt, a posztmodern fiai és leányai is eligazítást keresnek az élet ösvényein. A nyugtalanító kérdés inkább az, hogy van-e és lesz-e, aki nekik hitelesen közvetíteni tudja az örömhírt – ha kell, posztmodernül. Az ember, aki nem csak kenyérrel él, megkeresi magának a spiritualitást árulók standjainál a mindennapi lelki betevőt, az internet korában ez nem is olyan nehéz, csak az a baj, hogy hamarabb megtalálhatja azokat, akik ugyan Jézus nevében jönnek, de nem őt képviselik. A többieket most ne is említsük…
Sokszor talán még abban a tévedésben vagyunk, hogy a hitünket mindenáron meg kell védenünk, pedig úgy tűnik, hitelesen és korszerű eszközökkel bemutatni éppen elég volna. És persze ápolni, féltve őrizni magunkban és közösségeinkben a „cserépedényt”. Védték ugyan már sokan a hitet a történelem folyamán, karddal, szószékről és íróasztal mellől, mégis magukat a hitvédőket is a hit óvta a hitetlenség feneketlen mélységeiből feltörő kérdésekkel és vádakkal szemben és ad értelmet a létezésüknek.
Az öt tizenegyes után az öt tizenkettes napja következik, az új képlet: (20)12. 12. 12., 12 óra 12 perc. Aztán majdnem kilencven évünk lesz rá, hogy ilyen dátumok nélkül éljünk, vagy annyi, amennyi – a mindenség Urától függ.
Szőcs Csaba, Vasárnap